TIZENHETEDIK ONLINE

Fölényesen győztek a kormánypártok a parlamenti választásokon.
Gy. Németh Erzsébetnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának vágya nem teljesedett be: „az ocsmány kormány nem takarodott el”, s a Kormányváltók miniszterelnök-jelöltje sem kínálgatta sok sikerrel a kecskével való szexuális aktust politikai ellenfeleinek kampánykörútján, így Rákosmentén sem. A fagyi visszanyalt!
Kecskés Mesterházy Attila a ballib kudarc másnapján nyilatkozta: „Ilyen eredményre senki nem számított!” Persze, számíthatott volna. Ha például rápillant a közvélemény-kutatásokra. De Orbán Viktor „nagy győzelem nagy jövő, kis győzelem kis jövő” gondolata is sejtetni engedte, hogy kétharmados vagy kétharmad közeli győzelem reálisan is előfordulhat.
Persze, aki kecskenyelven beszél, nehezen érti a finom megfogalmazásokat.  A jelek szerint azonban nem volt véletlen az „állati tempó”, az alpári, ízléstelen kampányolás. A krónikus gyerekszoba-deficitre utal, hogy a kormánypárti győzelem pillanatában elmaradt az alulmaradtak gratulációja. Mert, hogy átírták a szabályokat; nekik lejtett a pálya, mondták, ezért naná, hogy nem kell gratulálni. Miközben Molnár Zsolt, az MSZP budapesti szervezetének vezetője maga nyilatkozta, hogy a régi választási szabályokkal is nagyot vesztettek volna.
Van azonban az éremnek másik, ha úgy tetszik fényesebb oldala is. A sokaknak etikamentes magatartási mintát jelentő Mesterházy-megoldással szemben – például a szomszédos településeken vesztett Szabó Rebeka sem gratulált a győztes Szűcs Lajosnak – Lukoczki Károly, az alulmaradt kerületi Kormányváltó erők képviselőjelöltje úriember akart maradni. Felhívta a győztest, Dunai Mónikát, sőt a kampányfőnököt, Hatvani Zoltánt is, és sok sikert kívánt nekik a folytatáshoz. Igaz, nem a győzelem estéjén telefonált, csak másnap reggel, s nem is gratulált, hogy ne nagyon lógjon ki a sorból, de megtalálta a módját, hogy úgy járjon el, ahogy illő.
Egyébként Lukoczki Károly nagyon jól szerepelt április 6-án. A megszerzett 16.781 szavazata nagyságrendekkel több, mint Alexa Györgyé volt 2010-ben, aki 9681 voksot gyűjtött. Kampánya mentes volt a negatív felhangoktól. Személyisége sértetlen maradt, nyugodt szívvel nézhet a kerület lakossága szemébe. A központilag nyakába sózott hangzatos, de nyilvánvalóan teljesíthetetlen ígéretekről nem tehetett.
Ugyanakkor még ennél is lényegesen jobb eredményt érhetett volna el, ha pártja kihasználta volna a Tizenhetedik által folyamatosan biztosított térítésmentes médiafelületet, azaz hajlandók lettek volna a nyilvánosság előtt rendszeres párbeszédet folytatni a választóikkal. Nem tették. Pedig éppen saját elnökük, Mesterházy Attila panaszkodott erősen a megfelelő média hiányára a kudarc napja utáni első nyilatkozatában. Az MSZP rákosmenti pártkorifeusai viszont éppen ellenkezőleg gondolkodtak, elutasították e kedvező lehetőséget. Így Szilágyi György, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltje profitált a helyzetből. Párttársa, Nótin Tamás önkormányzati képviselő lapunkban évek óta rendszeresen megjelenő jegyzetei nyomán háromezerrel több szavazatot gyűjtött be április 6-án a 2010-es szereplése utáni 4653 darabhoz képest.
Nota bene, a közel 75 ezer választópolgárt magában foglaló Rákosmente közvélekedését a győztes oldal elmúlt évekbeli ténykedése is alaposan módosította. Ez a második országgyűlési képviselői választás, amikor fölényesen nyer a Fidesz-KDNP kettős. Riz Levente 2010-ben 56,84 százalékkal nyert, Dunai Mónika pedig 43,01 százalékkal végzett most az első helyen. Ez azt jelenti, hogy a Fidesz vezetősége, mindenekelőtt Orbán Viktor pártelnök már nem úgy tekint Rákosmentére, mint billegő kerületre, hanem mint a konzervatív, nemzeti erők erős bázisára. Ennek minapi kerületi látogatásán hangot is adott.
Emlékeznek az MDF 1990-es választási plakátjára?
Egy szovjet katona háttal áll. Fején a hadsereg tányérsapkája, alatta vaskos, barázdált nyakizma, húsos fülcimpái díszlenek. Orosz István díjnyertes plakátját akkoriban a szabadságukért küzdő balti népek is felhasználták. Szövege annyira egyszerű, hogy szinte fordítani sem kell: Tavarisi konyec. Elvtársak, vége!
A rendszerváltoztatás idején egy ország remélte úgy, hogy a nemzet történelmi vágya egycsapásra megvalósul. Az elmúlt huszonnégy esztendő az eleven bizonyítéka annak, mennyire nem így történt. Mennyivel előrébb tarthatna az ország, ha a tányérsapkát fehér ingre, nyakkendőre cserélő szovjet katonák honi internacionalista helytartói nem szolgáltatták volna ki a magyarságot – Simon-bankók fejében – a nemzetközi nagytőke mohóságának.
Mester Ákos, a 168 óra főszerkesztője a választások utáni pityergős publicisztikáját a következő tagmondattal zárja: „a hazánkat kell felébreszteni”.
Tehát ezúttal sem ők, hanem a haza, a nép az oka az ellenzék választási kudarcának.
Barátom szerint addig jó a hazánknak, amíg ilyen „lényeglátó” pártelnökei, szerkesztői vannak, mint Mesterházy Attila vagy éppen Mester Ákos.
Hiszen addig is: tavarisi konyec! 

Horváth K. József