Harang csendül, ének zendül – ünnepi készülődés

Áremelés, tüntetés, ársapka, tanárok, diákok, benzinhiány, utcára vonulás, vírus, maszk, távolságtartás, oltott és oltatlan, kormány, pártok, ellenzék, elküldött pedagógusok, elkeseredett diákok, pártok és politikusok, kétségbeesett betegek, és veszekedő családok, ugyanis mára már sok családba is befészkelte magát a politikai ellenség.

Szándékosan nem ellenzéket írok. A világ egy felbolydult méhkasra hasonlít. A szomszédból a háború szele fúj, és még a szívekben sincs béke. Bármi eszembe jutna a fentiekről csak az nem, hogy épp advent első napjait éljük. Megoldásokat, válaszokat keresünk, és elfelejtünk megállni. Pedig vannak olyan napok, amikor jó elcsendesedni, és békét találni magunkban, akkor is, ha körülöttünk épp háború van. Nem lehet a nehéz csomagokat sokáig cipelni. Érdemes megállni és néha kicsit megpihenni. Már olyan régóta visszük a saját batyunkat.

Szembenéztünk a vírussal, olykor vele együtt még a halállal is. Most ideje lenne a születésre, a jászolra is nézni a karácsony felé közeledve. Legyünk a szeretteinkkel, keressük a békét és készüljünk az ünnepre. Ha kell, akkor szerényebben. Ki ne ismerné a nagyszülők történetét a karácsonyfákra aggatott kockacukrokról és festett diókról.

Nehéz időkben is a szeretet ragyoghatja át az ünnepet. Hallgassunk zenét, beszélgessünk, olvassunk. A forrás kimeríthetetlen. Ma erre a csodálatos versre találtam rá újra Szabó Gyula tolmácsolásában. Hálás vagyok az internet világának érte. Érdemes meghallgatni a színészóriás tolmácsolásában is. Segíteni fogja a tartalmas egymásra is figyeléssel és békével teli ünnepi készülődést.