A 83 éves Fiat cabrio volt a Fő tér sztárja

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Gyönyörű old timer kabriók a Fő téren

\"\"

Dunai Mónika és Fohsz Tivadar a parádé legidősebb kocsijában. Mellettük Horváth Zoltán tulajdonos.

Nagy érdeklődés övezte a Fő téren azt a ma déli programot, amelynek főszereplői korabeli velocipédek, veterán cabriolet autók, XIX. századvégi ruhába öltözött hölgyek és urak voltak. Színpompás felvonulásuk az 1881-es első kerékpártúra tiszteletére szerveződött a zuglói Vajdahunyad várától a XVI. kerületen át Rákosmente érintésével a gödöllői Kastély-kertig. Rákosmente meleg fogadtatásban részesítette a résztvevőket. Megérkezésük tiszteletére megjelent Dunai Mónika országgyűlési képviselő, Fohsz Tivadar alpolgármester. Mindketten kedves szavakkal méltatták a felvonulást, a sportos életre, az értékek megőrzésére, a hagyomány ápolására ösztönző kezdeményezést. Fohsz Tivadat átadta a parádé résztvevőinek Riz Levente polgármester üdvözletét.
Fülöp István, a szervező Adler Sport Club elnöke köszönetét fejezte ki az önkormányzatnak a fogadtatásért.
Amíg a felvonulók fényképezkedtek, haraptak egy pár falatot az alkalomra felállított büfében, s megitták a finom limonádét, lapunk szót váltott Horváth Zoltánnal, aki maga 79 éves, járműve, a csodálatos, 1932-ben „született”, kétüléses Fiat Balilla cabrio pedig 83. Autója 870 köbcentis. Horváth Zoltán szerint ez az egyetlen darab található Magyarországon, s Európában sincs sok. Nem is viheti ki az ország területéről. A jármű hasonlóan viselkedik a nagyértékű festményekhez. Az olajfékkel szerelt autó nagyon korszerűnek számított a maga korában. Az olaszok népautónak szánták. Sokféle típusa ismert, de ez a tető nélküli kabrio-változat még a FIAT Múzeumnak sincs meg. A nyugdíjas tulajdonos elmondta, a kocsi a rendszerváltás idején az Autóklub tulajdona volt, tőlük vette meg.
– Fillérekért? 
– Egyáltalán nem, akkor egy vadonatúj Mercedest adtak az áráért, a kétmillió-hatszázezer forintért! – mondja Horváth Zoltán. – Ma már jócskán megugrott az értéke.
– Hol tartja?
– Otthon, garázsban.
– Naponta megnézi, megcirógatja?
– Nem. Van mellette kettő másik, egyformán kell velük foglalkozni.
– Könnyen indul?
– Mint az új!
– Mennyit eszik?
– Eszik ugyan jócskán, de bemutatókon lassan megyünk vele, hét nyolc literrel lehet számolni.
– Milyen gyorsan tud menni?
– Nyolcvanöt kilométer per óra sebességgel még szívesen nyomom neki.
– Mi a foglalkozása?
– Nyugdíjas.
– Előtte?
– Sok minden voltam.
– Mire emlékszik legszívesebben?
– A bányász létemre. Akkor még kulákvilág volt, s mivel kulák családból származtam, nem tanulhattam tovább. Húszéves koromtól négy évet dolgoztam a föld alatt. Bányászként viszont kiemeltek. A sors fintora, hogy kiemelt bányászként azonban már megnyílhatott előttem a tanulás útja. Így már jó kádernek számítottam. Furcsa világot éltünk! – mondta végezetül Horváth Zoltán.

\"\"

Öreg bringák nem vén bringák

\"\"

Korabeli ruhában is csinosak voltak a hölgyek. 1881-ben sem lehetett ez másképp.

\"\"

A velocipéd szintén nagy sikert aratott

Egyéb kategória