– Hallottad?! A XVII. kerületben fogták el az eddigi legnagyobb sikkasztás gyanúsítottját – mondja megütközve barátom, a nagyszerű fafaragó mester, aki azután tárcsázta szerkesztőségünket, hogy bemondták a tévében a sikeres rendőri akció hírét. – Ez nem igaz! Ennek is pont itt kellett bujkálnia! Írjál már valamit róla! – mondta törzsolvasói izgalommal, miközben kapásból felsorolja a Tizenhetedik Online legutóbbi cikkeinek címeit. – Most beszéltem a rákoskerti festőművész barátommal, ő is hallotta, s mondta, majd kiejtette az ecsetet a kezéből!
Persze, ha jobban belegondolunk, meg lehet őt érteni. Hiszen hol szoktak elrejtőzni a hétpróbás gazfickók. Hát lehetőleg valahol jó messze, a világvégén. Thaiföldön, Malajziában a Fülöp-Szigeteken vagy – ami még a térképen sincs mindig: Rákosborzasztón.
Bizonyára a gyanúsított is emlékszik rá: nem is olyan régen a XVII kerület nem szerepelt két évtizeden át főpolgármesterként ténykedő férfiú, bizonyos Demszky Gábor Budapest-térképén. Jelöletlen, ismeretlen maszatolás volt a helyén, együtt ábrázolva ezzel, azzal. Hova menjen egy rendőrök elől bujkáló atyafi, ha nem oda, ami még a térképen sincs.
Döntése helyességében csak megerősítette, hogy az egyetlen városrész, ahová nem jár kötöttpályás közlekedési eszköz, éppen Rákosmente.
A gazfickó nyugodtan reménykedhetett abban is, ha a BRFK nyomozói netán mégis nekiindulnak az ismeretlennek, a Jászberényi út rég tönkrement, kátyúkban bő kínálattal bíró burkolatán tuti, hogy törik a tengely, durran a kerék, kapitulál a kocsi. Bár jó Demszky Gábor nagy garral beharangozott ide egy klassz buszfolyosót. Majd szép csendben gondoskodott is róla, hogy egyelőre ne készüljön el.
Így villamossal se, HÉV-vel se, metróval se lehetett volna a gazfickó nyomába eredni.
Biztonságos barlangnak látszottunk számára azért is, mert nálunk gyorsan váltják egymást a rendőrkapitányok. A helyi rendőröktől tehát azért nem tarthatott túlzottan, mert gondolta, ők úgyis saját megszervezésükkel vannak elfoglalva, nem izgatja őket sem ő, sem az 1,2 milliárd froncsi.
Aztán itt van a csatornázatlanság. Barátom szerint több köbméter pénzzel megpakolva a csomagtartót miért éppen olyan helyre ment volna, ahol az emberek itt-ott még szikkasztóba kénytelenek pakolni az exkrementumot. Minek vállalná az emésztőgödröt egy hipp-hopp kőgazdaggá vált gazfickó a fényes hotelek csillogó klozetjai helyett.
Nyilván éppen ezért, hogy megtévesszen, átejtsen, sötétben maradjon.
A banánhéj azonban – mint mindig – most is banánhéj.
Tudják, min bukott le szegény pára? Mindennel számolt, csak eggyel nem.
Tóth Tamás budapesti rendőrfőkapitány a nagy hírt bejelentő mai sajtótájékoztatón személyes érintettségét az ügyben szemérmesen elhallgatta. A nyomozás részleteiről nem is válaszoltak a rendőrök egyetlen újságírói kérdésre sem. Talán azért, mert az ügy magát Tóth Tamást is közelről érinti.
Őt ugyanis nem lehet félrevezetni. Ő nem Demszky térképén keresi a XVII. kerületet. Ő egyszerűen tudja, hol van. Tudja hol élünk mi itt, közel kilencven ezren. Hiszen itt volt rendőrkapitány, sőt még helyettes kapitányként is Rákosmentén szolgált.
Ezzel bizony gazfickónk sem számolt. Rá is fázott szegény.
Én már csak – megmondom őszintén – azt az 1,2 milliárdot sajnálom. Azt is visszaviszik. Sajnos. Legalább a dohány itt maradhatott volna az évtizedekig – legalábbis a döntéshozók számára – láthatatlan Rákosmentén. Leánykori nevén Rákosborzasztón. Hiszen azzal, hogy akaratán kívül ugyan, de elviselte, hogy nem vesznek róla tudomást, nagy szolgálatot tett a hazának: az elmúlt napokban banánhéjat helyezett bujkálónk lába alá.
Igaz, ne legyünk telhetetlenek.
Riz Levente országgyűlési képviselőként a költségvetés parlamenti vitájában nem 1,2-őt, hanem négyszáz millióval többet: 1,6 milliárd forint plusz pénzt lobbizott ki a városrésznek. A Ferihegyi út továbbépítésére, újabb utcák leaszfaltozására. S elérte továbbá, hogy a forrásmegosztási törvény alapján nem visz többet innen a jogszabály – öt év alatt évi 300 milliót szívott le tőlünk –, hanem hoz. Évi 200 millióval nő a városrész költségvetése.
Ez a pénz legalább itt marad, biztosan.
Riz Levente ellen ugyanis fennállásának harminchét éve alatt még nem adtak ki országos és nemzetközi elfogató parancsot. S gyaníthatóan élete végéig nem is fognak.
Horváth K. József