Aranyak, érdekek, támadások

\"\"

\"\" \"\" \"\" \"\"
Amikor a Kik támadják Magyarországot és miért? című, nemrég megjelent, hiánypótló könyv recenziójához készülődtem, éppen hullott az aranyeső Magyarországon. Risztov Éva piros-fehér-zöldbe öltözve várta az eredményhirdetést, Kozák Danuta helyet foglalt a kajakosok trónján, a Szilágyi Áront, Gyurta Danit, Berki Krisztiánt körülvevő túláradó szeretet pedig már itthon fényesítette a legnemesebb fémből vert érmeket. A Hajrá magyaroktól zengett minden londoni küzdőtér, együtt énekelték a himnuszt a Sziget Fesztiválon és más kivetítők előtt szurkoló tömegek. A tévécsatornák adásaiban szülők, barátok könnyeztek az örömtől, családok, kisközösségek, a társadalom legfontosabb sejtjei éltették boldogan az olimpikonokat, Magyarországot, a magyarság sikereit.
Hazánk az éremtáblázat hetvenes listáján elfoglalt jelenlegi nyolcadik helyével, amelynek utolsó helyén egy bronzéremmel Törökország áll, a felkészültség, a teljesítmény, a sportszerűség alapján olyan nemzeteket utasított maga mögé, mint Ausztrália, Japán vagy éppen Lengyelország.
Régen volt ilyen egységes, boldog a nemzet, mint most, ezekben a fénylő-ragyogó napokban!
Pedig lehetne a közös sikerek alapján hasonlóan egységes és boldog a mindennapokban is, ha…
Ha mindig úgy vezették volna az országot, hogy a nemzet, a magyarság érdekei, polgárai életminőségének aranyérmes helye lett volna irányadó a mindenkori országvezetés számára.
Ha nem kellene éppen ezekben a napokban egy drámai, alapvetően ismeretterjesztő, összefüggés-bemutató kötetben megvilágítani, kik támadják Magyarországot és miért? A Tóth Gy. László és Zárug Péter Farkas politológusok mellett a könyv közgazdászprofesszora, Lentner Csaba kimondja kereken: „…azért indultak támadások Magyarország ellen, mert az alapvető emberi értékek mellé tette le a voksát. A család szerepének megerősítéséhez, rajta keresztül a nemzet megtartásához” ad alapot a kormány patrióta gazdaságpolitikája. Ez persze azzal jár, hogy a kabinet a pénzügyi forrást és a finanszírozás módszerét is hozzárendeli a nemzeti célokhoz. A nemzetközi vállalatok megadóztatásával, a működési kereteik újraszabályozásával, az arányos közteherviselés bevezetésével \"\"biztosítani képes a családok védelmét, boldogulását.          
Ez az alig háromszáz oldalas kötet éppen azért hihetetlenül fontos kiadvány, mert ráébresztheti az olvasót saját érdekeinek politikai világnézettől elvonatkoztatható, esetleges pártpolitikai hovatartozástól mentes felismerésére. Segít megláttatni azt, hogy évtizedek óta miért nem él jobban a magyar társadalom, a mindenki által oly nagy reményekkel várt rendszerváltozás miért nem hozta meg a magyarok számára a nyugati társadalmak életszínvonalához való fokozatos felzárkózást. Rávilágít arra, miért van az, hogy a 2004-es uniós csatlakozásra készülő egykori Keleti-blokk országai között még magasan a legjobb teljesítményt nyújtó Magyarország napjainkban a viszonylag csekély államadóssággal rendelkező Lengyelország, Csehország és Szlovákia mögött jócskán lemaradva, Romániát hajszállal megelőzve, küzd a hármas csoporthoz való felzárkózásért.
Méghozzá rendkívül ellenséges nemzetközi környezetben. S ez a környezet annál elszántabb, mennél jobban le akarja faragni hazánk az eladósodottságát, azaz nem akar olyan óriási kamatjövedelmeket fizetni hitelezőinek, a nemzetközi pénzvilágnak, mint eddig. S az eddig felgyűlt terheket is meg akarja osztani a tovább már nem terhelhető lakosság, és a gyakorlatilag adókötelezettségek nélkül működő, sőt hatalmas állami támogatásokat is megszerző nemzetközi vállalatok között. Lentner Csaba a 2008-as pénzügyi krízist jellemezve erről így ír: „… a Gyurcsány kormány teljesítette a nemzetközi befektetők elvárásait. Biztosította az IMF és a Világbank által elvárt neoliberális modell gazdaságpolitika folytatását. (…) Vagyis, garantálta a nemzetközi vállalatok adózás nélküli profitszerzését, és a külföldi állampapír-állomány utáni magas kamatkifizetéseket.”
Zárug Péter Farkas a kötetben kiemeli, hogy a nemzetközi tőke mind a rendszerváltozás folyamatában betöltött piacosító szerepük, mind a gazdasági háttérbirodalmuk, mind a tényleges kormányzati pozíciójuk miatt az egykori pártállami embereket tartotta első számú tárgyalópartnerüknek. Az egykori állampártiak ahhoz, hogy a maguk gyarapodására használják ki az átmenetet, jelentős szolgálatot tettek a nyugati birodalmaknak. E leplezetlen érdekkiszolgálást – az érdekrendbe betagozódásért cserébe – a leghitelesebben William Odom, az USA Nemzetbiztonsági Ügynökségének tábornok igazgatója fejezte ki: „A szocialistáknak bűntudatuk van, és gazsulálnak nekünk. Ez olyan előny, amit csak a bolond hagy kihasználatlanul. A volt magyar kommunisták úgy adják be a derekukat, mint ahogy annak idején ezt tették a szovjet gazdának. És meglepi őket, hogy velünk mégiscsak könnyebb tárgyalni.”  
Hát igen, ehhez a magatartáshoz képest jelent gyökeres változást a jelenlegi kormány azon politikája, amely a közteherviselés irányába mozdult el, s a társadalom és a hazai vállalkozások jövedelem-gyarapodására helyezi a hangsúlyt. Hogy nekünk, magyar embereknek jobb legyen az életünk.
2010 óta – az erős politikai ellenszél ellenére is – sikerült folyamatosan javuló makrogazdasági mutatókat produkálni. A társadalom többsége érzi is ezt, mégha közben saját élete normális mederben tartása rendkívüli erőfeszítéseket is követel legtöbbünktől. A többség számára nyilvánvaló, az ország boldogulásához nincs más mód, mint az új, önálló nemzetgazdasági politika megerősítése, továbbvitele.
Ennek persze nem mindenki örül, fejlődést nem mindenki nézi jó szemmel. A honi tiltakozások serege mellett emlékezhetünk az Európa Parlamentben hazánk ellen indított támadásokra, amelyben – bizony magyar emberek – is részt vettek. Tóth Gy. László a kötetben idézte Göncz Kingát, az Európa Parlament egyik honi képviselőjét, aki a Magyar Narancsban idén márciusban úgy fogalmazott, „Az EU a kétharmados többség valódi ellensúlya”. Az az EU, amely az IMF legerősebb szövetségese jelenleg is, s amelynek hathatós szerepe van abban, hogy az IMF-fel fél éve nem sikerül megkötni a megállapodást. Ez a kijelentés arra utal, hogy szerzőjének és a mögötte álló politikai érdekköröknek esze ágában sincs olyan politikát folytatni, amely a magyarság többsége számára kedvező, az emberek boldogulását segíti elő. Amelyben nem kell bevetni az EU erejét a magyar emberekkel szembeni „ellensúly” képzésére. Ők a magyarság mellé legfeljebb szavakban állnak, amíg a hatalomba vissza nem szavazza őket a félrevezetettek tömege. Számukra az a kifizetődő, ha az óriási világhatalmat jelentő nemzetközi pénztőkét segítik, s jelképesen fölkérik az EU-t, végezze el helyettük a „piszkos munkát”, szabjon gátat a nemzet valódi akaratát megtestesítő erők szándékai érvényesülésének.
Lentner Csaba kötetbeli szavai azonban erőt adhatnak a küzdelem folytatásához: „Márpedig, ha Magyarországnak sikerül az önállóság útjára lépni ebben a süllyedő európai és neoliberális világban, ez esetben zászlóshajóvá, éllovassá válhatunk, követőink akadhatnak, a neoliberális világ széthullása felgyorsulhat. Az Európai Uniónak most még, talán ma, talán még egy hónap múlva is, akár tovább, de nem a végtelenségig, lesz ereje, hogy bennünket fékezzen. De történelmi példákkal igazolható, hogy nagy, sikeres, versenyképes országok csak azok bírtak lenni, amelyek azt a fejlődési pályát vitték, amely nekik a legjobban kedvezett. Alárendelt sorban lévő ország soha nem lett a világgazdaság és a világpolitika meghatározó tényezője. E történelmi léptékű vállalkozásunk célja, és a hozzárendelt patrióta gazdaságpolitika fényében eltörpülnek azok a mímelt indokok, amelyek letámadásunk okaiként vannak jelölve. ”
Ehhez a történelmi léptékű vállalkozáshoz ad óriási erőforrást olimpikonjaink nagyszerű szereplése. És ez a kötet is, amelynek szerzői szintén nyakukban érezhetik az aranyérmet, amit azon országlakosok nyújthatnak át nekik, akiknek fontos, hogy ők maguk, gyermekeik, unokáik itthon boldogulhassanak Rákosmentén, egy virágzó Magyarországon.
Tessék mondani: ha valaki nem ezt akarja, akkor vajon mit akar?

Horváth K. József

A kötet a nagy könyváruházak polcairól rendre "elfogy". Interneten megrendelhető a www.bookline.hu oldalon. Katt ide!
Ára 2380 Ft. 

Egyéb kategória