Merengés egy kiállítás képein

$\"\"$

Merengés egy kiállítás képein. Erőssné Kovács Edit, Erőss Zsolt édesanyja egy fiát ábrázoló fotó előtt a Csaba Ház kiállításán.

Ma egy esztendeje, hogy Erőss Zsolt a 8586 méter magas Kancsendzönga megmászása után, a visszaúton eltűnt. A negyvenöt évet élt erdélyi születésű székely hegymászó, magyar állampolgárként elsőnek mászta meg a Föld legmagasabb hegyét, a Csomolungmát. Magyarország legeredményesebb magashegyi hegymászója a tizennégy nyolcezer méternél magasabb csúcs közül tízet hódított meg, ebből kettőt műlábbal.
„Emlékezzünk (Kancsendzönga)” címmel nyílt ma emlékkiállítás a Csaba Házban a csúcshódításokon készült fényképekből. Az estet filmvetítés és előadás igyekezett színesíteni. A megnyitón részt vett Erőss Zsolt édesanyja és felesége, illetve az expedíció másik áldozata, Kiss Péter édesanyja. Riz Levente polgármester és a Dunai Mónika országgyűlési képviselő méltatta az emberfeletti hegymászó teljesítményeket.
Aztán elkezdődött a „Magyarok a világ nyolcezresein” című film vetítése, amely az expedíciók történetét volt hivatva bemutatni, az expedíciók vezetője, Kollár Lajos és a hegymászó társ, Mécs László élő kommentálásával.
A bemutató hosszúra sikeredett. A megnyitóra összegyűltek helyenként jól szórakoztak a távoli világot, különleges embereket is megmutató „mozin”. Mintha valami játékfilmet szemléltek volna, amely kedvet akar csinálni a hegymászáshoz. A roadshow jellegű élményfolyam azt üzente, gyertek, fiatalok, próbáljátok meg minél többen ezt a kalandos, de nagyon szép sportot. Igaz, hogy veszélyes, hogy az évek során sok értékes hegymászó örökre ott maradt a hegyek között. Ám ezek felemlítése nem igazán hagyott nyomot a megnyitó résztvevőiben.
A legkevesebb szó magáról a kiállításnak is címéül emelt kancsendzöngai hódításról esett. Nagyjából annyi, hogy Erőss Zsolték elérték a csúcsot, aztán visszaindultak.
– A többit ismerjük – szólt a kurta kommentár, és elsötétült a vetítővászon.
Senki nem tudta, hogy most mi fog következni. A fájdalmas csendben tapintani lehetett a feszültséget. A show kezéből e pillanatban az élet átvette a karmesterpálcát. Történik-e valami Kollár Lajos expedíciószervező és Erőssné Kovács Edit édesanya között. Odaborul-e az asztalra az édesanya igazsága most is, ahogy korábban már hasonló helyzetben megtörtént, amikor Kollár Lajos Erőss Zsolt elvesztésének körülményeit mondta el saját változatában. Az édesanya ugyanis meggyőződéssel vallja, hogy segíthettek volna a holtfáradt fiának leereszkedni, ám ez a segítség elmaradt.
– Ön szerint hogy halt meg Zsolt? – kérdeztem Edit asszonyt a vetítés után.
– A fiam telefonon tartotta a kapcsolatot Kollár Lajossal. Oxigénpalack nélkül, rettenetesen kifáradva mondta Zsolt, hogy segítségre van szüksége a táborba való visszaéréshez. Ne menjen tovább, jön a segítség, hangozhatott a válasz. Ezen ígéret valószínűleg megnyugtatta Zsoltot, s pihenés közben elaludhatott. A segítség pedig nem érkezett meg – mondta az édesanya.
Talán ezért ért véget oly kurtán-furcsán a vetítés. Talán ezt az éles konfliktushelyzetet akarta elkerülni Kollár Lajos. Hiszen a shownak folytatódnia kell! – üzenhette a hallgatóságnak ez a hirtelen jött vég, ez a befejezetlen szimfónia. Folytassuk az expedíciókat, szerezzünk hozzá támogatást, emlékezzünk a szépre, a jóra, ami kedvet csinál a fiataloknak a nagy elődök követésére, lehetett kiolvasni a sorok közül.
Erőss Zsolt maga döntötte el, hogy hegymászó akar lenni. Ez volt számára az eszköz, amellyel meg tudta mutatni a világnak, mihez ért legjobban. A Csomolungma második meghódítása után 2002-ben elérte, hogy a hegymászásból élhetett. Bejutott a hegymászók nemzetközi élmezőnyébe. Édesanyja is tudomásul vette, hogy fia a veszély megszállottja, nem lehetett őt a hegyektől visszatartani. Egyet nem tud megbocsájtani, hogy nem segítettek fiának a bajban.
Erőss Zsoltok, a hegymászás megszállottjai születnek holnap is és holnapután is.
Csak remélni lehet, hogy a csúcsok új hőseiben belső késztetésből, s nem filmvetítések, „roadshow-k” hatására épül fel a vágy, hogy ezt a szó szerint meredek utat válassza valaki az önmegvalósításhoz.
A kibicnek, mint tudjuk, semmi sem drága.
Az emberi életnél pedig nincs nagyobb kincs a világon.
Arról pedig jobb saját hatáskörben dönteni, és tudatos felelősségvállalás is kell hozzá.
Ekkor lehet ugyanis csak tiszta mindenkinek a lelkiismerete.