TIZENHETEDIK ONLINE

Conchita Wurst

Lehet, hogy a képmutatás nyerte meg idén az Eurovíziós Dalfesztivált Koppenhágában?
A szakállas énekesnőt, Conchita Wurstot Ausztria nevezte a versenybe, s az országok neki adták a legtöbb pontot. Sajnos, Magyarországról is kapott tízet, ha nem is a legtöbbet. Így aztán Conchitáról beszél Európa, nem engedve, hogy felhőtlenül örüljünk Kállay-Saunders András egészen kiváló eredményének, az ötödik helynek, amely – az egyébként Rákoshegyen élő – Bayer Friderika 1994-ben Dublinban elért negyedik helye után Magyarország második legjobb teljesítménye az Eurovíziós Dalfesztiválon.
A szakállas „díva” Thomas Neuwirth-ként született, 2011-től viseli a Conchita Wurst nevet. Az extravagáns külsőt saját elmondása szerint azért viseli, hogy elgondolkodtassa az embereket a másságról, illetve azért, hogy tiltakozzon a fiatalkorban ért megkülönböztetés ellen, ami a homoszexualitása miatt érte.
Ezt természetesen akár el is lehetne fogadni, hiszen a magánszférán belül ki-ki úgy tiltakozik az őt ért sérelmek ellen, ahogy akar.
Itt azonban, sajnos, régen nem a magánszféráról van szó.
Conchita Wurstot ugyanis az osztrák közmédia, az ORF válogatóverseny nélkül küldte ki Koppenhágába. És a döntésen az sem változtathatott, hogy az osztrák humoristák hosszú ideje köszörülték a nyelvüket rajta, illetve hogy a Facebookon egy 38 ezer főt számláló tiltakozó csoport ágált a kiválasztó verseny elhagyása miatt.
A verseny mindig komplex megmérettetés. Szakmai, erkölcsi, identitásbeli képességeknek egyaránt helyükön kell lenniük, ha valaki sikert óhajt. A megmérettetések résztvevői ugyanis akarva-akaratlanul példaképül szolgálnak a gyerekek számára.
Mit üzen Conchita Wurst sikere a gyerekeknek. Talán azt: legyél te is olyan, mint ő, rúzsos ajkú, szakállas énekesnő, s akkor nyerhetsz! Akkor sikeres leszel az életben! Ám csak akkor, ha az ő példáját követed! 
Az azonban bizonyos, hogy valakik nagyon akarhatták, hogy egy ilyen botránykő Európa reflektorfényébe kerüljön, s mint dalának címe mondja: Rise like a Phoenix, azaz: Emelkedik, mint Phoenix-madár. Nyomul, tör előre, mint egy valódi példakép, akiért őszintén odavan a többség. „Köszönöm azok szavazatát, akik számára fontos a szabadság. Megállíthatatlanok vagyunk! – mondta öntudatosan a győztes Conchita Wurst. Hogy ez a mentalitás tényleg megállíthatatlan-e, majd eldönti a világ. Az mindenesetre hideglelős érzést kelthetett a nézőben, ahogy a közönség tombolva ünnepelte szerte Európában a nyertest. Hogy őszintén-e vagy inkább a hanyatlóban lévő, de a kelleténél még mindig erősebb nyugati liberalizmus akarathajlító tolerancia-elvárásainak engedelmeskedve-e, kérdés.
Az mindenesetre biztató, ahogy az orosz államfő, Vlagyimir Putyin nyilatkozott: „Nem büntetjük az azonos neműek közti kapcsolatot, mint ahogy azt egyébként más országok teszik. Mi csak annyit kérünk, hogy a gyerekeket hagyják békén.” Oroszországban csak a homoszexualitás reklámozását büntetik.
S biztató az is, ahogy Orbán Viktor miniszterelnök május 10-i beiktatásakor fogalmazott a parlamentben. „Olyan Európát akarunk, amely tiszteli saját gyökereit, a kereszténységet, és megadja a nemzeteknek az őket megillető tiszteletet. Olyan Európát akarunk, amely belátja, hogy az a közösség, amely nem képes magát biológiailag fenntartani, eltűnésre ítéltetett. (…) Akarjuk a gyermekvállalás támogatását, a népességfogyás természetes úton való megfordítását. Elismerést és tiszteletet akarunk a családoknak, visszautasítjuk a házasság és a család relativizálást, kitágítását és kiüresítését. Gyámolítást, védelmet és testi-lelki biztonságot követelünk a gyermekeknek.”
Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezzel szemben ott van a baloldal Gyurcsány Ference, aki következetesen támogatja az azonos neműek házasságát és gyerek-örökbefogadásának ügyét. Szocialista szövetségesei pedig szemérmesen ugyan, de következetesen ott állnak mögötte. Még szerencse, hogy napról napra fogyatkozik követőinek száma.
Az európai uniós választások előtt nem lehet kérdés, folytatva a kereszténydemokrata Konrad Adenauer, de Gasperi és Robert Schuman munkáját, mely erők képesek Európát újból az egészséges szabadságvágy kielégítéséhez juttatni, az öreg kontinenst ismét a világgazdaság élvonalába emelni.
Az Eurovíziós Dalversenyt 1966-ban Udo Jürgens nyerte Mercie Cherie című dalával. Az idén nyolcvan éves énekes négy gyermek édesapja. A három leány és egy fiú büszkén viheti tovább szülei emlékét, hozzájárulva az egészséges osztrák társadalom, a versenyképesebb Európa kiépítéséhez.
Hogy Conchita Wurst „tündöklése” mihez segíti a világot?
Sokak szerint éppen ahhoz, hogy – a miniszterelnöki gondolatok jegyében – tovább erősítse a nagytöbbség összefogását a keresztény értékek, a családok stabilizálása, a haza virágzó fejlődése, a Magyar Nemzet nagyvilágban való boldogulása érdekében.
Udo? Conchita? Élet vagy valami szörnyűség?
Tessék választani!

Horváth K. József