Méltó emlékesttel búcsúzott Rákosmente Szinte Gábortól

Dr. Prokopp Mária művészettörténész Szinte Gábor munkásságát tekintette át az emlékesten

$\"\"$

A hallgatóság egy csoportja a Vigyázó Fórum Termében Kerényi Imrével, Riz Leventével, Prokopp Máriával, s a kerület díszpolgárainak megjelent képviselőivel

Szinte Gábor festőművész, Rákosmente díszpolgára közelmúltban bekövetkezett halála után szervezett tiszteletére megemlékezésre Rákosmente Önkormányzata tegnap este a Vigyázó Sándor Művelődési Házban. A művésztől búcsúzott Kerényi Imre, miniszterelnöki megbízott, Riz levente polgármester, Prokopp Mária művészettörténész. A barátok, tanítványok tisztelgő szavait elmondó résztvevők között Szabó Tiborné önkormányzati képviselő, Szinte Gábor Sóska utcai szomszédja is szép visszaemlékezésben idézte vissza közös élményeiket.

Tekintsék meg a Tizenhetedik Online részletes videó-beszámolóját az emlékestről. Benne – mások mellett – Kerényi Imre, Riz Levente és Szabó Tiborné gondolataival.

Azon a napon, szeptember 30-án, mikor javában ünnepeltünk a Rákoshegyi Búcsúban,— akkor az orvosok az életéért küzdöttek. Sikertelenül. Gábor elment, messzi útra,— de nem nyomtalanul.

Ránk hagyta örökül a könyveit, melyekben elkalauzolja az olvasót Olaszországba, Róma, Nápoly, Apuliába, a szeretett Velence és Firenze titkaiba. Itt maradtak festményei, mely a gyökereket, Erdélyt, Csíkménaságot, édesanyja szülőhelyét tárja elénk. Vagy Velence, az olasz táj, a kikötő, mely sok képének témája.

És a legnagyobb, mely ránk maradt, az maga a csoda. Csoda Franciaországban, Aurillachban. Egy óriási munka, egy közel 130 m2-es falikép sorozat, mellyel emlékhelyet állított Magyarországnak. Szent István koronát kap a pápától, II. Sylvesztertől, a falu szülöttétől, a hajdan volt pásztorfiútól.. A képen ott a felirat is: Esztergom.

Abban az időben Szinte Gábor sokszor járt a közösségi házban, beszélgettünk a munkáról. Mikor elkészült, hívott az avató ünnepségre. Mondtam: most nem érek rá, de megigértem, szervezek egy rákoshegyi csapatot és elmegyünk, megnézzük. Legyintett rá. Abból sem lesz semmi. Aztán 2007-ben mégis lett. Egy éves szervezkedés nyomán tizenketten nekivágtunk az útnak. Gábor instrukciói alapján jártuk be Saint-Simont és környékét. Rajzolt nekünk térképet, javaslatot tett a programjainkra. Írtunk is haza egy képeslapot, melyen ez állt: Szinte mindent megnéztünk, amit javasolt.

Mikor hazaértünk, másnap reggel már korán becsöngetett hozzánk a Sóska utcába ( mi egy utcában laktunk, nem messze egymástól). Beült a fotelba és mondta: na mit szól hozzá? Milyen volt? Meséljen!

És én elmeséltem mindent az útról és arról is, milyen szeretettel vettek minket körül Aurillachban. Átadtuk a küldeményt amit vittünk és hazahoztuk a templomban lévő vendégkönyvből a kimásolt beírásokat. S mikor a templom előtt kis csapatunk a közös fényképhez készülődött, megszólított bennünket egy idős hölgy: maguk magyarok? És mikor megtudta, hogy honnan jöttünk, a mesterről kezdett kérdezősködni: hogy van, mit csinál most éppen? Büszke volt arra, hogy Szinte Gábor volt nála látogatóban az otthonában a munkálatok alatt és az átadáskor is. Mi pedig szívesen meséltünk a Mester készülő új munkájáról.

Nagyszerű érzés volt ott az akkor: magyarnak lenni. Gábor! Hálás köszönet érte.

Szabó Tiborné