TIZENHETEDIK ONLINE

Agyrohasztás  (Szerkesztőségi jegyzet)

Egy bő hónap, és ismét választás Magyarországon. Az önkormányzati képviselői helyekért, polgármesteri pozíciókért harcba induló „versenyzők” beértek a célegyenesbe. Velük együtt a választópolgároknak is most jött el az igazi megmérettetés ideje: meg kell birkózniuk azzal az információáradattal, amivel a pártok, szervezetek igyekeznek saját népszerűségüket a legmagasabbra tornázni, ezzel a legtöbb szavazatot begyűjteni.
Ilyenkor persze hagyományosan semmi sem drága, megindul a nagyotmondások lokomotívja, hogy átgázoljon a valóságon, belefütyülve az emberek fülébe mindazt, amit hallani szeretnének.
Ami nem valósult meg idáig, s amit leginkább akarnak. S mint tudjuk, vágyakból akad bőven, az a legjobb gumicsont. Ettől a „fineszes” csontdobálók úgy vélik, megnő az esélyük. S nem mulasztják el hozzátenni, ha beszavazzák őket, akkor bizony október 12. után ígéreteik valóra válnak.
Az üres ígéreteket nem mindig könnyű megkülönböztetni a reális lehetőségektől. Főleg, hogy pszichoaktív dózisként látványos külsőségeket is felszolgálnak a gumicsontrágcsálóknak.
Az öncélúnak látszó magamutogatás látványos példája Falus Ferenc főpolgármester-jelölt jeges vízzel való leöntése, illetve a helyzet kommentálása. Falus önmagát lóhoz hasonlította, amely strapabíró, de szerinte nem túl okos állat. Ez a szánalmas produkció gyaníthatóan az elmélyülni nem óhajtó, egyszerűbb gondolkodású szemlélődők figyelmének megragadást célozta, akik szívesen minősítik jó fejnek azon a politikusokat, akik egy kapitális marhaságot képesek megcsinálni. Ahogy az agyrohasztó bulvármédiát – Blikket, Borsot, vagy az RTL Klub produkcióit is – ez a kör fogyasztja legnagyobb számban. S bár a Falust futtató három kispárt decens vezetői nem győznek látványosan elhatárolódni az idétlen jelenettől, a valóság mégis csak az, hogy a médiában hetek óta másról sem lehet hallani, mint e látványelem felemlegetéséről. A jeges víz történet tehát mégsem lehet rossz egy főpolgármester-jelöltnek, hiszen az ismeretlenség homályából emelte pillanatok alatt az ismertség reflektorfényébe. Ahogy Polónius mondá a Hamletben: „Őrült beszéd, de van benne rendszer”.
Hogy ez kampányszintre emelt politikai agyrohasztás nyilvánvaló lesajnálása lenne a honi választóknak? Valószínű, ők egy, már nem élő baloldali klasszikust idézhetnek ide, aki azt mondta: „Na és?” Hiszen ezen uraknak és hölgyeknek egy dolog számít csak, a hatalom, a pénz megszerzése, s nem a választói akarat teljesítése, a közjó szolgálata. Költői kérdés: hát nem a hatalom számított-e Gyurcsány Ferencnek, amikor tíz éve a kormány sportminisztereként megpuccsolta főnökét, az őt komoly mértékben bizalmába engedő Medgyessy Péter miniszterelnököt? Megszólalt a minap Karsai József, a volt szocialista országgyűlési képviselő, Battonya polgármestere, akinek nyilatkozatából kiderül, azért mondatták le Medgyessyt, mert „utálta a közpénzek lenyúlóit. Nem tűrte el a korrupciót, vagyis maximálisan ellenezte azt, hogy az M6-os autópálya építése 40 milliárddal többe került a tervezettnél. Medgyessy tulajdonképpen ezért akarta leváltani Csillag István szabad demokrata gazdasági minisztert.”
Medgyessy Péter pedig az Indexnek adott minapi interjújában egyebek mellett Gyurcsányról ezt mondta: „… engem azzal hitegetett, hogy ő még tanulni akar és fel kell nőnie a feladathoz. Aztán mégis úgy ítélte meg, hogy gyorsan kormányfőnek kell lennie. Ő nem zsigerileg áruló, hanem alkalom szülte áruló. Alkalma keletkezett és nem tudta visszautasítani a dolgot.” Erre mondta Karsai József: „… nem igaz, hogy Gyurcsány Ferenc alkalom szülte áruló. Zsigerből áruló.”
Az agyrohasztó jegesvíz-jelenettől így eljutottunk az álbaloldal vezető alakjainak lelki struktúrájáig, következetesen tisztességmentes működéséig, aminek szintén a megtévesztés szándéka a mozgatórugója.  Emlékezhetünk jól, Lendvai Ildikó, ex-MSZP elnök mondta: Nem elég tisztességesnek látszani, annak is kell lenni! Ez a jól hangzó bonmot éppen a legtisztességtelenebbek használták, ők akarták vele az ellenfelüket lejáratni, eközben magukat a legtisztességesebb politikai erőként feltüntetni. 
A választók csőbehúzása tehát az önkormányzati voksolás előtt is változatlanul folytatódik. Itt, a XVII. kerületben is. A Demokratikus Koalíció (DK) egyik jelöltje, Kroutil Gyula például a Facebookon így fogalmazott Wittner Máriáról, az 56-os halálraítéltről, a forradalmi cselekedetei miatt 13 évet börtönben raboskodó asszonyról: „A Wittner kurvát mikor viszik már el bilincsben”. Ez Kroutil jeges vizes fürdője. Az önkormányzati választásokon induló Szövetségben Rákosmentéért nevű tömörülés, amely a DK-t is magában foglalja, közleményben reagált a Fidesznek a szövetség sajtótájékoztatóján elhangzottakra, köztük a fenti ordenáré megjegyzést is kifogásoló közleményére. Ebben jelezték, hogy a szövetség helyi szervezetei – MSZP, DK, Együtt PM – „elhatárolódnak Kroutil Gyula Wittner Máriát érintő korábbi kijelentésétől”. Kész. Kroutil Gyulának a haja szála sem görbült. A szűrét nem tették ki se a pártból, se a szövetségből. Továbbra is él a bizalmukkal, számítanak rá, mint a 6. választókerület, Rákoshegy egyik jelöltje. Kézen fogva menetelnek vele a választók megtévesztésére, megidézve a Demszky-féle kisember ellenes, nagytőke párti húsz évet, amibe kis híján belerokkant Budapest.
Szerencsére a politikusi-kommunikációs agyrohasztás ellenére a választók többsége ezidáig megőrizte józan eszét. Ez lehet a jövőben is a létbiztonság, a fejlődés, a magyar érdekek szolgálatának záloga.
A vödörnyi jeges vizet célszerű meghagyni Falusnak és képmutató csapatának. Nem kéne engedni, hogy a szemforgatók a nagytöbbség, a demokratikus tömeg nyakába zúdítsák a vödör tartalmát. Akkor már nagyon késő lenne!

Horváth K. József