Balassis diákok tisztelegtek 56 emléke előtt a Corvin közben

$\"\"$

Farkas György igazgató a Balassi Gimnázium nevében átveszi az emléklapokat Lomnici Zoltántól, az Emberi Méltóság Tanácsa nevű nemzetközi civilszervezet elnökétől. Az elismerésekhez gratulál Bocskai T. József forradalmár, „a Kalapos”, akiről lentebb cikket olvashatnak.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóján rendezett ünnepségek már október 21-én megkezdődtek a fővárosban. Ma délelőtt a Corvin közben tartott megemlékezést az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség. A rendezvényen beszédet mondott Bocskay T. József ’56-os forradalmár, a Világszövetség elnöke. Beszédében hangsúlyozta: évről évre fogyatkoznak az ’56-os hősök, azok, akik megélték a harcokat, és túlélték a kádári megtorlásokat. Éppen ezért a még élő egykori szabadságharcosok felelőssége, hogy átadják 1956 örökségét a mai ifjúságnak. Az 56 évvel ezelőtt a barikádokon harcoló pesti srácok hősiességét állította példaként a mostani diákok elé.

A Corvin közi ünnepségen részt vett a Balassi Bálint Nyolcévfolyamos Gimnázium küldöttsége is Farkas György igazgató vezetésével. Tizenhat balassis diák kapott emléklapot. A diákok névsora: Blankó Miklós, Bolvári Máté, Elekes Réka, Hecz Richárd, Hoffmann Márk, Horváth Violetta, Hosszú Noémi, Igrici Dániel Áron, Káldy Péter, László Lilla, Laukó Bálint, Molnár Eszter, Molnár Márk, Pádár Viktória, Szabadkai Bálint, Veszely Ádám. AZ emléklap szövegét egykori ötvenhatosok fogalmazták meg, az üzenet azonban örök érvényű, így a jelenkori viszonyok közt is helytálló: „Legyél bajtársias és segítőkész társaiddal, hogy legyőzhetetlen légy! Tanúsíts erkölcsös magatartást, hogy nemzeti létünk alapjai ne kerüljenek veszélybe. Őrizd a magyar múltat és ápold azon vitéz magyarok emlékét, akik életüket áldozták a Hazáért és a szabadságért. Szüntelenül képezd magad, hogy erős és hasznos honpolgárrá válj.”

$\"\"$

A Pesti srác szobránál Farkas György igazgató és az emléklapot kapott diákok egy csoportja a Corvin közben

Ő volt a Kalapos – Egy fotó Bocskai T. Józsefről, amely bejárta a világot

Budapest, 1956. október 28-a. Az utcai harcok szórványosan, de folytatódnak. Előkészületek folynak a még harcoló fegyveres csoportok végleges felszámolására, a Corvin köz és a Kilián laktanya megtámadására. Nagy Imre nem ért egyet a terv végrehajtásával, és lemondással fenyegetődzik. A mellékelt fotót is ezen a napon készíti a Paris Match riportere. Egy üvegablak mögül rögzíti a jelenetet, ezért látható keresztcsík a kép közepén. Érezhető a feszültség. A lövés előtti pillanatokban vagyunk?

Ötvenhárom év távlatából próbáljuk „életre hívni” a képet, amely 1956-ban a híres francia hetilapban, a Paris Matchban jelent meg, majd ’56-os különszámában az amerikai fotós magazin, a Life is közölte. A képen látható férfi ma 85 éves, Bocskay T. Józsefnek hívják. Az Igazolt Magyar Szabadságharcos Világszövetség elnöke. 1956-ban 32 éves volt. Leteszem az íróasztalára a fényképet, és arra kérem, emlékezzen egykori önmagára, arra a pillanatra, amit a fénykép sugall.

– Éppen ettem valamit a Práter utcai törzshelyünkön, mert akkor már főztek az alagsorban – mondja –, amikor kölykök jöttek a hírrel, hogy az egyik ház padlásán ávósok vannak. Kisiettem a körútra, mert azt hittem, hogy lőnek. Elzavartam a kölyköket, és ráordítottam az emberekre, hogy húzódjanak fedezékbe. Ezt rögzítette a fotóriporter, akinek a ténykedéséről semmit sem tudtam. Hosszasan vizsgáltam a tetőt, mozgást azonban nem észleltem. Röviddel ezután néhány társammal átvizsgáltuk az épületet, de nem találtunk fegyvereseket. A házmester is megerősítette, hogy senki sincs odafönt. Elmondta, hogy ő járt a háztetőn, megigazította az egyik cserepet, mert a lövöldözés, illetve a légnyomás következtében elmozdult a helyéről.

$\"\"$

A Paris Match képaláírása szó szerint így hangzik: „Egy lázadó vadász [felkelő] dacosan kiabál az emeleti ablakokban lévő ÁVH-s tüzérekre”. Ezúttal vaklárma volt a hír, de nem egy esetben bizonyult valóságnak. Mindenesetre a fotó bejárta a világot, és a forradalom egyik szimbóluma lett. Hiszen csak rá kell nézni Bocskay T. Józsefre, és mindjárt rájövünk, kik vették fel a harcot a tankok ellen. A puskán spárga lóg, és spárgával erősítette fel a derekára az úgynevezett kenyérzsákot is, amelyben a töltényeit tárolta. Homlokára csúsztatva egy barna kalap van a fején. Mindig kalapban járt, és örökké a homlokára tolva viselte, ezért lett a forradalmi napokban Kalapos a beceneve. Mondják, folyvást mosolygott, ’56-os fényképein a szája vonalában húzódó „csókgödör” árulkodik erről. Örökös ballonkabátját a hűvös idő miatt vastagabb posztókabátra cserélte fel. Lábán egy gojzervarrott cipő.
– Nagy divat volt a vízhatlan cipő akkoriban – emlékezik –, amikor a talp és a felsőrész fölé még varrtak egy bőrcsíkot is. A vagabundoknak volt gojzervarrott cipőjük. Amikor kikerültem Amerikába, csináltattam magamnak nyolc dollárért egyet, hogy gyakran jusson eszembe: milyen cipőben jártam a forradalom alatt. Ezért a pénzért abban az időben három pár cipőt kaphattam.
Bocskay T. József árván nőtt fel. Kétéves korában halt meg az édesanyja, és ötéves volt, amikor elvesztette az édesapját. 1949-ben Csehszlovákián keresztül szökött Ausztriába, hogy az Egyesült Államokban élő rokonságával felvehesse a kapcsolatot. Balszerencséjére azonban az amerikai zónában – egy amerikaiak által regisztrált szállodából kilépve – elfogták az orosz titkosszolgálat emberei, és augusztus 10-én átadták a katonapolitikai osztálynak. Kémkedéssel, hazaárulással és tiltott határátlépéssel vádolták. Első fokon halálra ítélték, másodfokon tizenöt évet kapott. Vácra került, majd Tatabányára, a XIV-es aknára. Innen Csolnokra vitték. 1956. augusztus 12-én feltételesen szabadlábra helyezték. Mivel kitanulta a vájárszakmát, visszament Tatabányára dolgozni. Október 25-én parancsnoksága alatt több száz fiatal bányász indult el Budapestre, és megszállták a József körúti Bányász mozit. A harcokban a Práter utcai iskola felkelőivel és a Corvin köziekkel együtt vettek részt, de önálló csoportot alkottak.
A forradalom leverése után Bocskay T. József is a keresettek listájára került. Három nővére élt Pesten, és egyik nagynénje, aki nevelőanyja is volt egyben. Náluk és más helyeken bujkált. Az év végén azonban úgy döntött, megpróbál ismét külföldre szökni. A Bocskay nagymama Amerikában élt, továbbá három nagybátyja és három nagynénje. December 31-én, egy nyolcas csoport egyik tagjaként, Kőszeg környékén lépte át a határt. Pénz és aranygyűrű fejében segítséget, valamint baltát és fűrészt kapott. Utóbbiakkal imitálhatta volna, hogy a terepen száraz gallyat és fát keres. De szerencsére nem tartóztatták fel őket.
Bocskay T. József később Chicagóban magyar éttermet nyitott, amely az Egyesült Államokba utazó magyarok zarándokhelye lett. Neves színészek, politikusok, tudósok (például Teller Ede) és sportolók keresték fel az éttermét. Aztán a rendszerváltozás hajnalán, 1989-ben végleg visszatért Budapestre.
A Paris Matchban megjelent fotójával a hetvenes években, Chicagóban találkozott először. Büszkeség hatotta át, és az járja át ma is. A Life magazin ’56-os különkiadása pedig napjainkban is megtalálható az öreg emigráns magyarok amerikai otthonában. Ha Magyarországon marad, a Paris Match fotója alapján könnyen megtalálták volna. Távollétében ítélték halálra. A csoportjából négy felkelő végezte akasztófán.
– Fiatalkoromban a szabadságot hangsúlyoztam – mondja. – Öregkoromra pedig a rendet. Tapasztalatból jutottam arra a felfedezésre, hogy a szabadság a rend szülötte.

Magyar Nemzet

Kő András

2009. november 1.