Rákosmenti „Dózsa-Fradi” volt tegnap a Péceli úton

$\"\"$ $\"\"$ $\"\"$

$\"\"$ $\"\"$

$\"\"$

A lelátó népe élvezi az áprilisi langyos délutáni szellőt. A mérkőzést innen nézte végig a kezdőrúgást végző Horváth Tamás alpolgármester és Virág Mihály képviselő is.

Nyert az RKSK (2-1) tegnap az RTK elleni selejtezőn, és továbbjutott a Magyar Kupában (MK). Voltaképpen ennyi a hír. Papírforma eredmény született. Az eddigi bajnoki fordulókon mutatott teljesítmények alapján az NB III. Mátra csoportjába viszonylag jól szereplő Edző tériek győzelmét a szurkolók zöme biztosra vette az NB III. Duna csoportjában mérsékelt teljesítményt nyújtó Péceli úti csapattal szemben.

Csakhogy.

Tegnap nem egyszerűen egy sima MK selejtezőt vívtak a csapatok. Ha nem lett volna semmiféle konfliktus az RTK és az egykori utánpótlás csapatainak edzői kara között, akik jelenleg az RKSK-án belül végeznek minőségi munkát, akkor is két szomszéd vár rivalizáló futballcsapatai álltak volna egymással szemben, ami önmagában is pikánssá tehette a tegnapi sporteseményt. Fokozta az izgalmakat, hogy a minapi edzőváltás után a vendégek kispadján az a Haigl Béla foglalt helyet, aki az RTK-ból pártolt át új egyesületéhez, s vezetőedzőként éppen régi kenyéradója pályáján mutatkozhatott be tegnap délután. Nem hűtötte a kedélyeket továbbá az sem, hogy a mérkőzést az az Ifj. Kovács Imre vezette, aki nem is olyan régen az RKSK-nál futballozott, de könnyűnek találtatva más csapat után kellett néznie.

Múltja alapján természetesen az RTK volt a találkozó esélyese, hiszen hosszú időn keresztül a kerület kiemelt egyesületeként működött a klub. Ráadásul ott dolgozik a kitűnő Vass László vezetőedző, az NB I. sok nagy csatát megélt futball-szakembere, egykor Csank János ismert pályaedzője.

Jelene, eredményei alapján pedig a vendégek felé billent inkább a mérleg nyelve annak ellenére, hogy ilyen-olyan okok miatt az Edző téri kék-fehérekből mindig kevesebb jön ki, mint amennyire játékosállománya képessé tenné.

Nem túlzás tehát azt mondani, egy forró hangulatú rákosmenti Dózsa-Fradi összecsapás tanúi lehettek azok, akik kilátogattak tegnap a Péceli útra.

A mérkőzés első félideje kevesebb játékot, több küzdelmet és egy RKSK-gólt hozott. A második félidő viszont paprikásra sikeredett. Nem sokkal a második vendég gól után előbb Mohácsit, aztán Molnár Istvánt állította ki az RKSK-ból a játékvezető. Így szépített is az RTK, de a döntetlen kiharcolásához az ellenfél jelentős megfogyatkozása is kevés volt.

Zúgott a lelátó népe. Ki-ki érzései szerint örült vagy szitkozódott az eredmény alakulása, illetve a találkozó vége felé mind gyakrabban előforduló sportszerűtlenségek miatt. Az RKSK-meccseken mindig a pálya mellett lelkesen szurkoló utánpótlás csapatok mutáló „gyerekkórusa” természetesen önfeledten örült a győzelemnek. Talán ezt elégelte meg az egyik RTK játékos, amikor a mérkőzés lefújása után nemes egyszerűséggel leköpte az egyik futballista palántát. A felnőtt futballista nevét nyilván nem örökíti meg a fair play díjasok nagykönyve, mint ahogy azt sem, hogy nem akadt egyetlen vezető sem a vesztes klubnál, aki legalább a fejét csóválva nemtetszését fejezte volna ki a történtekkel kapcsolatban, mintegy atyaian helyre téve a sportszerűtlen, sportpályára nem illő cselekedet gazdáját.

A régi anekdota juthat az olvasó eszébe Vlagyimir Iljics Uljanovról, forradalmi álnevén Leninről. A tanító néni idézte a történetet kicsiny tanítványainak. Lenin bácsi jó bácsi! Egy moszkvai parkban visszaadta az elgurult labdát az ott focizó gyerekeknek. Pihenni ült le a padra, nagyon fáradt volt az előző nap megcsinált forradalomtól. Pedig az önzetlen labdavisszaadás helyett akár le is lövethette volna a gyerekeket.

Hát ennyit a tegnapi rákosmenti Dózsa-Fradiról, s annak végjátékáról.

Ezen a délutánon is kiderült, az az igazi, ha a suszter marad a kaptafánál. A sportvezető sportszerűen vezet, a játékos futballozik, a labdarúgó palánta pedig figyel a példaképeire.

Már ahol vannak ilyenek.