TIZENHETEDIK ONLINE

Az USA-beli Oklahomában a jövőben várhatóan nitrogéngázzal hajtják végre a kivégzéseket az eddigi halálos injekciókkal szemben. Az erről szóló törvénytervezetet április 17-én írta Mary Fallin, Oklahoma állam kormányzója. A hír nem sokkal azelőtt látott napvilágot, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a kaposvári értelmetlen gyilkosság áldozatának temetése idején, április 28-án felvetette, szerinte a halálbüntetést Magyarországon napirenden kell tartani. Emlékezetes, a 19 éves gyilkos egy 20 éves fiatal dohánybolti eladónőt késelt halára, majd rabolt el az üzletből 19 ezer forintot. „Nem tud az ember Kaposváron vagy a környéken olyan emberrel találkozni, aki ne azonnal fogalmazná meg a halálbüntetés igényét” – mondta Gelencsér Attila, a térség fideszes országgyűlési képviselője. Hozzátette, személyes erkölcsi érzéke szerint is az ilyen aljas indokkal, különös kegyetlenséggel gyilkoló embernek a halál a méltó büntetése.
Megszólalt dr. Nagy Zoltán nyugalmazott bíró is, aki Győr-Moson-Sopron megyében az utolsó halálos ítéletet hozta. A vádlott egy agglegény volt, a faluban kocsmatöltelékként emlegették. Kinézett magának egy fiatalasszonyt, akinek férje, két gyermeke volt. Az asszony kerülte a közeledését, de egy búcsúban nem lehet, nem illik visszautasítani a táncra való felkérést. Ő megtette. A vádlott ezt zokon vette. Elhatározta, hogy rettenetes bosszút áll. Egy éjjel késsel megjelent a kertben, a zajokra kijött a férj, akit azonnal szíven szúrt. Ezt követően pedig negyven késszúrással az anyával is végzett.
A miniszterelnöki bejelentés kapcsán elindult a lavina, hazai és nemzetközi politikusok sora fejtette ki nézetét a halálbüntetésről, inkább ellene érvelve, mint mellette. José Manuel Barroso, az Európai Bizottság előző elnöke, a jelenleg az Egyesült Államokban tanító portugál politikus egyenesen kijelentette: az Európai Unióban nem lehetséges a halálbüntetés visszaállítása. Persze, ha egy tagállam mégis be akarja vezetni, megteheti. De ebben az esetben távozzon az Unióból.
A kaposvári eset is példázza, az emberek többségében másképp gondolkodnak a dologról. A fitness-es Schobert Norbert a kaposvári gyilkosról úgy fogalmazott: ”Ez az ember nemhogy halálbüntetést érdemelne, hanem magam végezném ki, saját kezűleg, csak kapjak felmentést!” Nagy Feró: „Visszaeső gyilkosok esetében egyetértek a halálbüntetéssel!” Andy Vajna felesége, Andy Tímea: Ha egy családtagomat gyilkolnák meg, akkor biztosan azt mondanám, kell a halálbüntetés, szemet szemért, fogat fogért!”
Nem lehet nem észrevenni, hogy egy-egy kirívó bűncselekmény láttán a társadalom igazságérzete általában nem elégszik meg a tényleges életfogytiglan alkalmazásával. Az Európai Unió tilalma ismeretében ezért is minimum súlyosan erkölcstelen fogás nyíltan a halálbüntetés visszaállítása mellett kampányolni a Jobbik részéről. Ezzel ugyanis lehet híveket toborozni, de az esetleges választási siker esetén a végrehajtás nyilvánvalóan kudarcra van ítélve. S a halálbüntetés visszaállításának jelszavával megnyert – alapvetően jót, a társadalmi rendet, a szélsőséges brutalitástól való megszabadulást óhajtó – tömegek nyilvánvalóan be lesznek csapva. Érdekes módon a halálbüntetés témakörét is oly éberen vizslató balliberális politikai és értelmiségi világ vállrándítással továbbmegy a jobbikos „rosszalkodás” mellett. Nem kap azonnal telefon után Martin Schulz, az Európa Parlament elnöke, nem ad nyomban interjút az ATV-nek Manuel Barroso, nem háborodnak föl a hivatásos felháborodók.
Magyarországon közvetlenül a rendszerváltozás után 1990-ben az Alkotmánybíróság törölte el a halálbüntetést. Mindjárt a szabad választások után pár hónappal a 23/1990. (X. 31.) számú határozattal. A Büntető Törvénykönyv 39. „A halálbüntetés” szakaszát vette ki a BTK-ból, az akkor még bőven sztálini jegyeket magán viselő alkotmányunk rendelkezéseiből vezetve le a döntést. A testület pusztán „önszorgalomból” lépett, mindenfajta társadalmi akaratnyilvánítás nélkül. Akkor még az Európai Uniótól is tizennégy évnyi távolságra voltunk. Mintha a Sólyom László vezette Alkotmánybíróság attól tartott volna, hogy a negyven év óta regnáló pártállami rezsim oly sok „jót” elkövető alakjainak netán meggörbülhetne a haja szála a 39. szakasz BTK-ban maradásától. Arra már gondolni sem merek, hogy amíg az elvtársak intézményei dönthettek a halálbüntetés érvényesítéséről, akkor még benne lehetett a BTK-ban az inkriminált paragrafus, miután azonban 1990 májusában a főhatalom kicsúszott a kezükből, már nem. Talán nem véletlen, hogy a Fidesz nem igyekezett Sólyom László köztársasági elnöki mandátumát meghosszabbítani.
Látni való, Orbán Viktor korántsem olcsó szavazatszerzésre használja a halálbüntetés napirenden tartásának kérdését, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy végül mód lesz a halálbüntetés visszaállítására. Ugyanakkor tény, „az emberek azt hiszik, nagyon sokan vannak, akik azt hisszük, hogy ha van halálbüntetés, illetve egyes bűncselekmények halálbüntetéssel való fenyegetettsége létezik, akkor nagyobb biztonságban vagyunk” – mondta a miniszterelnök. Hozzátéve, nagy vita van arról, hogy ez így van-e, de fontos kérdés, hogy az emberek mit gondolnak erről. "Ki akarunk alakítani egy európai közvéleményt, amely hajlik arra, hogy a halálbüntetés bevezetése vagy be nem vezetése kerüljön vissza nemzetállami jogkörbe, utána tudunk dönteni arról, hogy bevezessük-e vagy sem.” Mint mondta, ő az élet pártján áll, onnan nézi a kérdést, mire van szükség a törvénytisztelő emberek megvédéséhez. „Ha mi meg tudjuk őket védeni halálbüntetés bevezetése nélkül, akkor védjük meg őket úgy, ha azonban másképp nem megy, akkor be kell vezetni" – mondta Orbán Viktor.
A demokratikus berendezkedés egy számunkra is minta országként tekintett államában, Oklahomában az a kérdés, hogy az emberek nagyobb biztonságérzete érdekében milyen eszközzel hajtsák végre a halálbüntetést. Eközben mi – látszólag puszta humánumból – nyilvánvaló gazembereknek, 19 éves szörnyetegeknek töltünk nap-nap után energiaitalt a poharukba.
Nem furcsa?

Horváth K. József