Ötven éves a Vigyázó – kiállítás január 16-ig

$\"\"$

Ádám Ferenc szerző, Hajnal Csilla intézmény-igazgató és Fohsz Tivadar alpolgármester az ünnepi programon. Előtérben a Félszáz év című, Rákosmente közművelődéséért alcímet viselő kötet.

A művelődési ház ötven éves története címmel nyílt kiállítás vasárnap a Vigyázó Sándor művelődési házban. A tárlat január 16-ig tekinthető meg a házban. Az eseményt köszöntötte Fohsz Tivadar alpolgármester, ott volt Keresztúr egyik önkormányzati képviselője, dr. Fenke Ferenc.
Ádám Ferenc, az intézmény történetét feldolgozó könyv szerzője, a helyszínen 1500 forintért megvásárolható kötetből idézett előadásában.

Mi is felidézünk a könyvből néhány kis részletet.

’Dózsából’ Vigyázó Sándor Művelődési Ház

– Köszönettel és hálával tartozunk a Dózsának, hiszen ezen a néven lettünk elismertek kerületünk határain túl is. – kezdte beszédét Orosz Márta igazgató 2008. szeptember 6-án, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház névadó ünnepélyén. Előtte, június 8-án ugyan az intézmény dolgozói, sajátos, humoros műsorukkal már elbúcsúztak a Dózsa György Művelődési Ház névtől. Az ünnepi eseményre meg is újult az intézmény. Természetesen új logót kapott, amely gróf Vigyázó Sándor monogramját dolgozza fel művészi kivitelezésben, kívül-belül újrafestették, belsőépítészetileg is megújult. Hajnal Csilla igazgatóhelyettes összeállításában megjelent egy kis leporelló Vigyázó Sándorról, a Podmaniczky-Vigyázó családról.

….

Az épület és az intézmény története azonban nem egy időben kezdődött: a mai művelődési házat ötven éve, 1962. december 15-én adták át, az intézmény maga viszont jóval idősebb. Történetét Dózsa György Kultúrotthon néven kezdte egy volt, rákoscsabai, vendéglő épületében, később Dózsa György Művelődési Otthon néven működött ugyanitt, majd bő egy évig Rákosligeten; 1962-ben Dózsa György Művelődési Ház lett, a mai épületben, 1980-tól Dózsa György Művelődési Központ, 1991-től újra Háznak kezdték nevezni.

…….

Riz Levente polgármester a Vigyázó színpadának függönye előtt megtartott beszédében elmondta, hogy a felújítás is sokat jelent számára, ám a „szellemi értékváltás, amit maga a névváltozás is jelent”, még inkább, hiszen a névválasztás egyértelmű, hogy kerületi kötődést is jelent. Az elmúlt évtizedekben sokan próbálták Rákosmentét és azon belül Rákoskeresztúrt a múltjától megfosztani. ….. Hangsúlyozta, tudatos az a törekvés, hogy visszaadják a történelmét ennek e településnek. ….

A polgármesteri beszédbe becsúszott egy apró baki, amely talán a helyszínen nem is tűnt fel mindenkinek, csak az ünnepély videofelvételén látszik. Azt mondta: „… kívánok a Dózsa…” – itt tartott egy tizedmásodpercnyi szünetet, majd folytatta a mondatot – „… egykori Dózsa Művelődési Ház minden dolgozójának ebben az épületben is sok örömet, jó munkát.” Igen. A „Dózsa” név még napjainkig is velünk él, de egyre többször már csak a „Vigyázó” hangzik el.

Ennek a könyvnek a nagy része is a Dózsáról szól. Sokszor – divatos, mai kifejezéssel élve, kicsit nosztalgikus –, „retró” hangulatot árasztva, a korabeli „agitprop” kifejezéseket használva. Ezeket – mert a távolság sokszor mindent megszépít –, ma már többnyire mosolyogva olvassuk. Ne essünk azonban az egyszeri helytörténészek hibájába, akik a múltat, annak személyiségeit mindig idealizálva, nosztalgiával emlegetik! Amin ma mosolygunk, az annak idején bizony véresen komoly valóság volt. A Dózsa-Vigyázó Művelődési Ház történetén keresztül, létrejöttének előzményeit is bemutatva egy kicsit lefesthetjük azt a kort, amelyben létezett, átérezhetjük a köznapok hangulatát, megismerhetjük a korabeli társadalmi viszonyokat is.

$\"\"$

A nyitás ideje. A ház előtt az akkor menő Warszawa és Volga típusú gépkocsikkal. (Más nem is nagyon volt, nem is nagyon "ment")

……………………………………

A Dózsa Művelődési Ház átadása

„A népművelés is terjessze a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméit, segítse elő a szocialista együttélés szabályainak meghonosítását, a tömegek ízlésének formálását, a polgári-kispolgári ideológia, életfelfogás és erkölcs elleni harcot. /A magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kongresszusi irányelveiből/” – ezt a feliratot javasolta kitenni Both Ferenc, Budapest Főváros XVII. kerületi Tanács Végrehajtó Bizottsága Népművelési Osztályának vezetője, 1962. december 15-én, amikor a hosszadalmas tervezési, kivitelezési munkálatok után végre ünnepélyes keretek között átadhatták a kerület központi kulturális intézményét, a Dózsa György Művelődési Házat. Hogy végül kikerült-e, esetleg időhiányában nem tudták elkészíteni, ma már nehéz lenne kideríteni. Mindenesetre az átadóünnepség eseményeinek részletes forgatókönyvében ezt a pontot tollal, valamikor, áthúzták.