Angyal – szerkesztőségi jegyzet

$\"\"$

Újrafestik a lemázolt jelképeket a Szabadság utcában Rákoshegyen

Június elsején újabb állomással gazdagodik a Merzse-mocsár minap fölavatott tanösvénye. László Pál kopjafája kerül ünnepélyes külsőségek között a vadászház közeli végső helyére. Emlékeztetve arra, az 1848-49-es szabadságharcnak ezen a területein is voltak ütközetei. Az itt elesett hősök földi maradványait vitték a Honvédsírok 513. utcában lévő emlékkertjébe, ahol Rákosmente lakói minden év március 15-én tisztelegnek a hazáért elesettek előtt.

$\"\"$ A tanösvény új állomását éppúgy Szabó Tiborné, önkormányzati képviselő álmodta meg, mint az egész tanösvényt. A Merzse-szeretők nagy örömére.

A természet szervezettebb védelmének, a tanösvény menti élőhelyek civil összefogással való óvásának, ápolásának, a friss levegőn való közös családi tartózkodás ideje kibővítésének, mi több: új emberi kapcsolatok kialakulásának, a Merzsére járó, frissen szerveződő közösségek erősödésének azonban – a jelek szerint – nem mindenki örül.

Ennek csalhatatlan jele, hogy a Rákoshegyről a tanösvényhez vezető turistaút „iránytűit” – villanyoszlopokon, fatörzseken fehér négyzetekbe helyezett kis békákat, illetve piros kereszteket – a lakott terület végéig valaki vagy valakik lefestették. Valószínűsíthetően azért: ne érjenek ki annyian úti céljukhoz, ahányan szeretnének, ne legyen ennek a természet közeli kezdeményezésnek sikere.

Majd mikor a tanösvény-avatás előtti utolsó órákban a piktogramokat készítő házaspár újrafestette a békákat és a kereszteket, rontó pálunk megint akcióba lépett, s a jelképeket újfent fehérre mázolta.

Miután e megkettőzött harci tettre a hétköznapi ember nem talál könnyen szavakat, a magyar népbölcseletet igyekeztem segítségül hívni. Megnéztem, milyen emberi magatartásokat fejeznek ki a különböző, békához kapcsolódó szólásaink.

Itt van mindjárt az „Irigy béka, sós ugorka”, amit a gyerekek mondanak egymásnak csúfolódva. „Olyan, mint a puffadt béka” – mondja a másik népi okosság, ami annyit tesz: látszik rajta, hogy neheztel, haragszik valami miatt. „Olyan sápadt, mint a (zöld) béka”= valaki rossz, színben van, zöldes, sápadt. Talán épp a haragtól, nehezteléstől? Aztán: „Álló tóban lakik a béka” (hallgató, vagy alamuszi, vagy sunyi emberben az ördög)= Őrizkedj a csendes, de rosszindulatú emberektől.

Azt nem tudni, e nem túl hízelgő megfogalmazások olvastán a károkozó „lenyeli-e a békát”. Azaz kénytelen kelletlen belátja, hogy a hamarosan ismét helyükre kerülő kis kétéltűeknek ott kell lenniük, mert feladatuk van. Irányítani a Merzsére igyekvőket. Vagy most csak „Csendes, mint béka a lyukban”, azaz meghúzza magát, s alkalom adtán újból akcióba lép. S dafke, akkor is újra lemázolja az irányjelzőket, ha „varangyos békák potyognak is az égből”.

Hogy aztán „felfújhassa magát, mint a pocokos béka”, azaz nevetséges dölyfösséggel a társaihoz „siet, mint béka a veres posztóra”, hogy hivatalra, rangra vadásszon „bátor” cselekedeteiért. Abban a közegben igyekszik szerencsét próbálni, amely rendszeresen „békára ül”, azaz nagyokat szellent az alkotni kész, építeni akaró emberek orra alá, de amely közeg értelmi színvonala nyilván „a béka seggénél (bocsánat, idézet – a szerk.) is lejjebb” lehet.

A magyar szólások és közmondások is jelzik, nem jó packázni a békákkal.

Hiszen – maradva a közmondásoknál –, aki másnak vermet ás, maga esik bele. A rontó pálunk „áldásos” ténykedéséről szóló, a Tizenhetedik Online-on közreadott beszámolót a Facebookon kommentáló egyik olvasónk azt írta: nem nagy baj, hogy lefestették a békákat, a fehér négyzetek alapján ugyanis éppoly jól oda tudtak találni az emberek a tanösvényhez, mintha végig „kuruttyoltak” volna az úton a kétéltűek.

Bobák Attila, a Merzse környéki földekre vigyázó vadász pedig arról számolt be, hogy a tanösvény felavatása óta érezhetően megnőtt a természetvédelmi területet vonzereje. Sokkal többen keresik fel a környéket turisztikai céllal, mint korábban. S a kopjafa-avatás után bizonyára még ez a szám is nőni fog.

Ennél többet nem is érhetett volna el Szabó Tiborné, s az őt támogató Rákoshegyi Polgári Kör, amikor kiötlötték a tanösvény megvalósításának tervét.

Szabó Tiborné egyébként a napokban töltötte be hatvanadik életévét. A polgári körösök – más ajándékok mellett – aranyláncot is vásároltak neki, egy angyalkát ábrázoló medállal.

– Te vagy Rákoshegy angyalkája! – fűzték hozzá.

A hétköznapok angyalkáira bizony lépten-nyomon nagy szükségünk van.

Varangyokra viszont egyáltalán nincs.

Mégis mindig többen vannak a kelleténél.

Horváth K. József