Postaládánkból – Béres Károlyné levele

Postaládánkból!

Tisztelt Szerkesztő Úr!

A Tizenhetedik című lap rendszeres olvasója vagyok. Nagyon örültem, amikor 2011. jún. 6-án megjelent számban dr. Bényi Zsolt gondolatait olvastam. (Az előző írásával is egyetértettem.)

Az írás az alábbi linkre kattintva elolvasható. 7. oldal.
Címe:Ha javítani akarsz a világon, kezdd magadon! (2)

http://tizenhetedik.hu/anew/galeria/files/lapszamok/2011_06.pdf

A Doktor Úr szívünkből beszélt, ezért írását az óvoda minden faliújságjára kitettem azzal, hogy nevelőtestületünk több évtizedes tapasztalata, hogy a cikk írójának teljesen igaza van. Véleményével egyetértünk, és ezért szívesen ajánljuk a kedves szülők figyelmébe.

Nekünk a 3-7 éves korú gyermekek nevelése a munkánk, és ha ezeket a gondolatokat, ami az írásban megjelent, mi közvetítjük a szülőknek, ők úgy értelmezhetik, hogy szabadulni szeretnénk a gyermektől, nem akarunk dolgozni. Pedig ez egyáltalán nincs így, hiszen ő értük vagyunk, és még ha óriásiak is a csoportlétszámok (32-33 fő) nagyon szeretjük a hivatásunkat, ez az életünk. (Azért is örültem az írásnak, mert egy másik hivatás művelője hívta fel a figyelmet erre a témára.)

Harmincéves pályafutásom alatt valóban azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés számban voltak „csak” anyák otthon. 2011-ben pedig ez ritka, mint a fehér holló. Igaz, társadalmi és szociális okai is vannak, de mély tisztelettel nézek ezekre „csak” édesanyákra.

Sajnos, a Doktor Úr utolsó mondata is kezd beigazolódni. „Egy olyan társadalomban, ahol nincs idő a fájdalomra, előbb utóbb nem lesz idő az őszinte örömre, boldogságra sem.” S én folytatnám tovább, hogy mivel nincs idő az őszinte örömre és boldogságra, egyre nagyobb teher a gyermekünkkel lenni (tisztelet a kivételnek), így egyre nehezebb őt nevelni, és egyre több időt tölt az intézményes nevelés keretei között.

Ördögi kör…

Béres Károlyné, óvodavezető,

Százszorszép Óvoda, Rákoskert

Süni találkozó a „Szöcske réten”

A napokban kellemes meghívásban volt részem. Két este az óvodánk udvarán rendeztek a Pillangó és Gomba csoportos óvónők, szülők nevelési évet záró találkozót. Ezek az év végi események lassan hagyománnyá válnak intézményünkben. A gyerekek, szülők és jómagam is sportversenyeket, kidobós játékokat játszottunk, majd a Pensió 17 és a szülők által hozott enni és innivalót jó hangulatban, kellemes beszélgetés közben fogyasztottuk el.

A harmadik este, a már egy éve iskolába járó Süni csoportos gyerekek szülei rendeztek ovitalálkozót a közeli „Szöcske réten”. Néhány évvel ezelőtt a nevet is ők adták, velünk közösen, a kis füves, fás, bokros területnek.

A meghívásból csak az derült ki, hogy öt órára várnak szeretettel.

Nagyon meglepődtem, amikor odaértem, és azt láttam, hogy a vendéglátók által lekaszált füvön kb. 25 család gyermeke önfeledten játszik, a szülők pedig takarókra heveredve beszélgetnek, miközben a bográcsban paprikáskrumpli rotyog.

A gyerekek, amikor megláttak bennünket, óvónénijeiket és dajkáikat, nevünket hangosan kiabálva rohantak felénk, hogy üdvözöljenek.

A finom étel elfogyasztása után észre sem vettük, hogy teljesen besötétedett.

Újra megerősödött bennem, hogy nem csak a gyermekek, de a szülők is nagyon szerettek bennünket, és hiányoztunk nekik az elmúlt egy évben, ezért is szervezték ezt a kis Süni találkozót. A meghatottságtól öröm járja át a szívem és ma is boldogan gondolok vissza erre a kellemes estére. Büszke vagyok munkatársaimra, és úgy érzem e kitünő kapcsolat elsősorban az ő érdemük, mert nemcsak a gyermekek, de a szülők köréből is összetartó kis csapatot formáltak. Bár a gyerekek különböző iskolába járnak (Kossuth-ba, Sugár suliba, Körösibe) mégis a kedvünkért és egymásért szívesen jöttek vissza. Köszönet valamennyi jelenlévő családnak, de különösen a főszervező Szegedi Vikinek és párjának.

Tisztelettel:

Béres Károlyné, óvodavezető, Százszorszép Óvoda, Rákoskert