TIZENHETEDIK ONLINE

Rendhagyó irodalmi estre invitálta szépszámú, fiatal közönségét a Szimetrom Művészeti Egyesület a minap. Pető Attila Dániel rendezésében Márai Sándor fiatal kori cikkeit, elbeszéléseit és kritikáit állították színpadra megfelelő arányérzékkel. A XX. század egyik legjelentősebb írójának 1920-as évekbeli megfigyelései, következtetései máig sem vesztettek súlyukból és aktualitásukból. Hogy miért nem? Mert korok és divatok felett álló, örök érvényű kérdéseket feszegetnek: istenkeresés, hazaszeretet, európaiság, kultúra, háborús traumák, emberi gyarlóságok. Hogy a zsenik kortalanok, azt Mozart és József Attila is tudomásunkra hozta. Most Márainál döbbenhetünk rá, hogy 21-22 évesen micsoda bölcsességgel, éleslátással és malíciával nyugtázta az I. világháború utáni, ezer sebből vérző Európa történéseit Berlinből figyelve.
Pető Attila Dániel az élő szövegeket teljesen mai környezetbe áthelyezve nem feledkezett meg a lényegről, Márai mélyenszántó gondolatainak a közléséről. Kellő empátiával ábrázolta a hajléktalanokat (Nyomorékok), korunk halálosan magányos digitális nemzedékét (Fiatalemberhez), a márkafüggő, gyorséttermi, közösségi hálós, „valótlan világos” droidokat (Egy hóhér naplója) és a hazaszeretetnek azt a formáját, amely nem merül ki a tarsolylemezes hasitasi viselésében (A fa Elzászban). Az est fénypontját az Urszinyi Ádám által megformált Chaplin jelentette, „aki azokban az időkben jött közénk a földre, mikor igazán mindent eltanultunk már az Istentől, még a halál titkait is nagyszerűen kitanultuk, csak éppen a mosolygást felejtettük el.”
Pető a kultúraterjesztés kerületi fiatal keresztes lovagjaként azokhoz juttatja el a szépirodalom remekműveit, akiket pokoli nehéz ilyen irányba terelni: a virtuális világ bennszülötteihez, a mai fiatalokhoz. Ez akkor is dicséretes lenne, ha nem igazán sikerült előadásokról lenne szó, erről azonban szó sincs. Ha csak néhány tucat emberrel sikerül megismertetni Gogolt, Márait vagy Dosztojevszkijt, már megvalósult a legfontosabb a cél: különbséget tenni az actus humanus (az ember cselekedete) és az actus hominis (az emberi méltóság szerinti cselekedet) között. Várjuk a folytatást!

Horváth Tibor