Postaládánkból – Verébpaprikás a cigányasszonytól

$\"\"$

Bada István, az idős bajnok

Levelet kapott szerkesztőségünk a napokban Bada Istvántól, a 79 éves rákoskeresztúri nyugdíjastól, aki ismét felfedezte magában ifjúkori képességeit. Ragyogó céllövő még most is. Fogadják szeretettel írását. Ő az alábbi címet adta neki:

Megnyertem a Sólyom Kupát

Véletlenül vettem észre a márciusi helyi lapban, hogy a Sólyom Céllövő Egyesület március 15-e tiszteletére megtartja egyesületi versenyét.

Hirtelen eszembe jutott céllövő életem egy-egy mozaikja. Ott valahol a negyvenes évek elején, édesapám meglepett egy ötlövetű Dianna légpuskával. Csodálatos fegyver volt, a gyufaszálakkal kezdtem, aztán a gombostűket is egymásután tartoltam nagyon hamar.

Mivel jóapám klarinét művészt szeretett volna belőlem faragni, egy-egy óra gyakorlás után kaptam tíz golyót. Tíz lövés után, tíz verébbel kedveskedtem a macskáinknak.

Hamarosan Szabadkára vitt a Cservenka-Szabadka vicinális. A szabadkai vasútállomás előtti parkot hatalmas platánfák övezték. Délutánonként ezernyi veréb csivitelt, tivornyázott a lombok között.

Száz golyóval a zsebembe és egy banda gyerekkel körülöttem, egymás után „szüreteltem” a gyanutlan verebeket. A gyerekek meg szaporán gyűjtötték az apró tetemeket egy lisztes zacskóba.

Akkoriban Kínában irtották a verebeket és ez volt a mottó: Verebet csak nagydobbal lehet fogni. A gyerekek-felnőttek éktelen dobolással addig fárasztották a verebeket, amíg azok a fáradságtól lehullottak. Csak össze kellett szedni őket.

Az én lövöldözésem addig tartott, míg el nem fogyott a lőszerem, és a zacskóban ott volt 78-80 vadásztrófea. A gyerekek hozták utánam az Arany Bárány Szálloda utcájába, a 6-os számú ház 10-12 lakásos udvarába. Bekopogtam Oláh József cigány citerás ajtaján. Oláh néni már várta a gazdag zsákmányt, anyjával, lányával aprólékosan megtisztították a vékonycsontú falatokat és hamarosan rotyogott a verébpaprikás.

Egy óra múlva csipetkével, zöld salátával kaptam én is egy tányérnyit. Még ízlett is.

Azután a Forum Kiadóház Ifjúsági Szövetségének elnökeként a Munkássport Játékokon 11 évig az összesített tíz-tizenkét sportágban, beleértve a céllövészetet is, begyűjtöttük a babérokat. Alig fértek el a serlegek három üvegvitrinben.

Budapestre 1998 március 15-én költöztünk, hogy festőművész fiunknak, Bada Dada Tibornak lakást biztosítsunk. (Bada Tibor festőművész röviddel 43-ik születésnapja előtt, 2006. július 4-én rákoskeresztúri műtermében öngyilkos lett – a szerk.)

Itt élünk Rákoskeresztúron azóta, és csak most, tizennégy év után vettem észre a felhívást a céllövészeti versenyre. Harminc éve nem volt puska a kezemben.

Három próbalövés után az ismeretlen fegyverrel megnyertem a versenyt. Az asszony összecsapta a kezét csodálkozásában, amikor meglátta az érmet a nyakamban. Ennél szebb március idusát el sem képzelhettünk volna.

Május 12-én pedig a Sólyom Kupán remekeltem. Az idősek versenyében lettem az első és megkaptam a Sólyom Kupát, az aranyérmet meg a díszoklevelet. Nagyon örülök, és hétfő délutánonként most már járok a Vanília utca 7-be, hogy jövőre is sikerüljön az aggkori szereplésem, mert akkor már 80 éves leszek, és illene 80 kört lőnöm.

Melyhez hasonló jókat kívánok minden fiatalos nyugdíjasnak.

Bada István,

a Magyar Kultúra Lovagja