Egység (Szerkesztőségi jegyzet)

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

A tapolcai időközi választáson elszenvedett Fidesz-KDNP vereség további lehetőségeket kínál a politikai versenytársaknak a miniszterelnök tekintélyének újult erővel történő amortizálására, a kormánykoalíció jelentős népszerűségvesztéséből fakadó állapotának saját javukra történő fordítására. Elemzők, szakértők, politológusok sora igyekszik napról-napra munícióval szolgálni részint az ellenzéki pártok, részint közvetlenül a közvélemény számára, hogy minél többen számoljanak le azzal a politikai meggyőződésükkel, amely lehetővé tette a mérsékelt jobbközép erők ismételt fölényes győzelmét 2014-ben. Kihasználva a Fidesz soraiban kétségtelenül meglévő, a belső személyi harcok következtében kialakult megosztottságot, a nagy vihart kavaró, fölöslegesen a nyilvánosság elé hozott döntéseket.
Ágh Attila politológus, az állampárti idők egyik főideológusa egyenesen Orbán közelgő bukását vizionálja Népszavában megjelent írásában.
Tölgyessy Péter a politikában igen kacskaringós utat megjárt politikus, politikai elemző pedig hetykén megállapítja, hogy az elmúlt 25 évért Orbán a felelős. Különösen bájos kijelentés ez annak az embernek a szájából, aki a rendszerváltás idején a Szabad Demokraták Szövetségének képviselője volt a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokon, aki 1990 és 1991 között az SZDSZ-frakció vezetőjeként ténykedett, 1991 és 1992 között pedig a párt elnöke is volt. Annak a pártnak, amely a legnagyobb merényletet követte el az 1990-es rendszerváltozás ellen. A legharsányabb antikommunizmusával így a második legnagyobb erőként jutott be a szabadon választott Országgyűlésbe, megakadályozva, hogy a húsz évvel később, 2010-ben végbement valódi rendszerváltás már akkor megvalósuljon. Hogy a rendszerváltó erőkkel – MDF, FKGP, KDNP – a nemzet alapvető érdekei alapján, az emberek nyugatos jóléti és demokratikus vágyainak szolgálatában azonnal megindulhasson Magyarország felzárkóztatása a fejlett világ felé. Ehelyett az állampárti Horn Gyula vezette szoclib kormány koalíciós partnereként, a népellenes politika kormányon belüli éceszgébereként, szenvedélyes végrehajtójaként, a polgárait megvédeni képtelen gyenge állam, az életszínvonalat féken tartó nagytőkepárti politika zászlóvivőjeként szembefordult választási jelszavaival. Húsz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a magyar társadalom felismerje az SZDSZ valódi szándékait és kiszavazza őket a nagypolitikából.
\"\"Éppen e szégyenteljes szervezet egykori elnöke képes azt mondani, hogy az elmúlt 25 évért Orbán a felelős.
Tessék mondani, mennyire lehet hitelt adni egy ilyen ember szavának?
De a politikai egységet mindenáron megbontani akarók kórusában felbukkan egy fideszes férfiú is, Illés Zoltán, aki négy éven keresztül környezetvédelmi államtitkárként szolgálhatta Orbán Viktort és kormányát, illetve a nemzeti politikát. A tavaly áprilisi választások után azonban kikerült a kabinetből, amit szemmel láthatóan nehezen visel. Muníciót adva az egyébként önálló, vonzó társadalmi mondanivalóban igencsak szűkölködő balliberális oldal médiavilágának. Egységbontó törekvéseit szolgáló vágyaitól vezetve stúdióról stúdióra táncol, s mondja az okosságokat arról, hogy ő a Fideszt elhagyó egymillió szavazópolgár képviselője, s hogy szerinte inkább Kövér mint Orbán az első számú vezető szerepre alkalmas személy. Illés Zoltán érdekes ember, akinek valahogy sosem jó az, ami éppen van. A sors megadta neki, hogy az első szabadon választott kormány környezetvédelmi helyettes államtitkára lehessen, amit azzal sikerült „meghálálnia”, hogy rögvest tüntetést szervezett saját főnöke, a rövid ideje hivatalban lévő Antall József nemzeti kormánya ellen. Majd amikor a Fidesz – a kisgazdák segítségével – leváltotta Horn Gyula kormányát, ő volt a legádázabb kritikusa az akkori környezetvédelmi kormányzatnak. Persze, nyílt titok, hogy Illés Zoltán valójában nem a Fidesz, hanem az SZDSZ embere. Erről akkoriban vezető szabaddemokrata politikusok különösebb köntörfalazás nélkül beszéltek is. Így már persze érthetőbb az úri szalonokban nem igazán elfogadott magatartása. Valahogy azonban mégis felszínen maradt a nagypolitikában, s 2010-2014 között környezetvédelmi államtitkársággal koronázta meg sajátos, szakmai köntösbe bújtatott júdási pályafutását.
Fáy Ferenc, az emigráció magyar irodalmának kiemelkedő költője, akit Határ Győző a magyar irodalom tizenkét apostola között emleget. Őszi tabló című verséből hozok ide egy szakaszt „S kint nőtt az éj és tántorgott a köd /
s a csend beszélt a gyertyák sárga nyelvén… /Először ősszel láttam a Halált: /
imára zárva két kezét a mellén. /
A fenti urak nyilvánvalóan a regnáló rendszer bukására, Orbán Viktor politikai halálára számítva agitálnak, amit nem is rejtenek véka alá. Ha kint nő az éj és tántorog a köd, az nekik nagyon jó, mert az rontja az emberek tisztánlátását, bomlasztja az egységet. S ha egység nincs, akkor előbb-utóbb kormány sincs. S a rendszerváltás eszméje, eddigi eredményei valóban elveszhetnek. Bár a Jobbikkal együtt látszólag keresztény-nemzeti elkötelezettségű erők vannak jelentős többségben a politikai palettán, ám nyilvánvaló, hogy az az erő, amely a Jobbikkal bármiféle szövetségre lép a politika színterén, az kiiratkozik a szalonképes pártok sorából itthon és külföldön egyaránt.
Tapolca után látszik, hogy – ilyen-olyan, de mindenképpen méltatlan okokból – "a Fidesz iránti szerelem kihűlt", írja Bencsik András publicista. Ami valószínűleg igaz. De a többség józan, s tudja, hogy politikai képviseletét felelősséggel másnak mégsem adhatja oda. Nincs kinek! Nincs hiteles és felelős alternatíva. Ezért kimondatlanul arra kéri a politikát, ne kényszerítse őket arra, hogy pusztán hideg racionalitás alapján, fogvicsorgatva adja rájuk a voksát. Bár az eredményeket már a Világbank s más nemzetközi szervezetek is elismerik, ettől azonban még az erkölcs, a szerénység, a szerethetőség nemcsak Orbán Viktorral szemben támasztott igény. A többieknek is meg kell felelni ezen alapkövetelményeknek.
Az erős egység, a nemzet biztos jövője érdekében.

Horváth K. József

Egyéb kategória