TIZENHETEDIK ONLINE

Kezdődik a kampány április 6-ig, a parlamenti választásokig tartó hivatalos szakasza.
Szerencsére Rákosmentén nyugalom van. A versengő politikai erők kulturáltan igyekeznek a legjobbat megmutatni magukból. Egyelőre. Nem lehetünk ugyanis biztosak abban, hogy a kampányokat vezénylő éceszgéberek mikor gondolnak egyet, s valós vagy vélt alappal adnak utasításokat helyi flashmobok, azaz villámcsődületek szervezésére. Célba véve bárkit, akinek eddigi teljesítményét, közismertségét felhasználva az akció kellő politikai hozadékot jelenthet a hatalomra áhítozók számára. Érvekről, programok szó sincs. Főleg azóta, hogy Fischer Iván karmester lakásán összegyűlt liberális értelmiségiek – Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál író, Radnóti Sándor esztéta, Heller Ágnes filozófus – megbeszélése után nem sokkal, s talán nem véletlenül megszületett az a megállapodás, hogy a liberális Gyurcsány Ferencet és Fodor Gábort vegyék be a balliberális összefogásba.
A balliberális erők pártjainak programjai számos esetben amúgy is markánsan ellentmondanak egymással. Az MSZP, a DK és az Együtt-PM például eltörölné az egykulcsos adót, a Liberálisok, Fodorral megtartanák. A szocik öt százalékra csökkentenék az alapvető élelmiszerek áfáját, Bajnai szerint erre évekig nem lesz lehetőség. A DK a nyugdíjkorhatár eltörlését, a nyugdíjkiadások mérséklését tervezi, az MSZP pedig nyugdíjkorrekcióról, a rászoruló idősek ingyenes étkeztetésről, illetve a 65 év felettiek ingyenes közlekedéséről beszél.  
Értelmetlen a programok versenyéről beszélni azért is, mert javarészt a szándék sem az, hogy jobbat akarjon adni a balliberális oldal az embereknek. Egyetlen cél lebeg a szemek előtt: Orbán Viktor leváltása, a hatalom visszaszerzése.
Ehhez a legegyenesebb út a lejáratáson, a miniszterelnök befeketítésén át vezet. Maga Magyar Bálint, az SZDSZ egykori elnöke az Orbán-kormány kapcsán maffiaállamról és diktatúráról beszél. Szerinte program nem is kell. A legfontosabb közös cél a hatalom megragadása. Ehhez bőven elegendő Orbán „elkergetése”. Eszmetársa, Charles Gati másodszor is megerősítette, hogy az Orbán-kormány leváltása törvényen kívüli eszközökkel is elképzelhető. Tamás Gáspár Miklós szerint már vitázni sem szabadna a kormányerőkkel. Így a hatalom megszerzésének egyszerű, erőszakos formája maradna, a forradalom. Szépséghibája, hogy mindezzel a társadalom látható többségének akarata nem egyezik. Horn Gábor, az SZDSZ egykori ügyvivője nem megy el az erőszakig. Megállapítja, az ellenzék alkalmatlan arra, hogy a Fidesszel szemben alternatívát adjon a választóknak. Szerinte az emberek figyelmét provokatív politikai akciókkal, flashmobokkal kell a balliberális ellenzékre irányítani.
Ilyen volt a Lendvai utcai pártszékház elfoglalására való kísérlet, a sarló-kalapácsos szovjet zászló kifeszítése annak erkélyén az atomerőmű bővítés elleni tiltakozás jegyében, vagy az emlékezetes szobordöntés, „megspékelve” a döntés nyomán leváló és tovaguruló kormányfői fejbe való tréfás belerúgással.
Szomorú üzenetek ezek. Fehéren-feketén megmutatják, hogy a most választásra készülődő ellenzéknek valójában a választók akarata a legkevésbé fontos. Az MSZP gondolataiban még föl lehet lelni az emberi érdekek szolgálatának nyomait, de Bajnaival, Gyurcsánnyal, Fodorral kiegészülve ez már nyilvánvalóan hiú ábránd marad.
Sokak szerint nincs itt másról szó, mint – bármily nehéz is kimondani – a választók látványos lenézéséről, semmibe vételéről, eszközként való felhasználásáról. Amikor kormányon voltak, zokszó nélkül elvettek egyhavi nyugdíjat saját, általuk leghűségesebbnek tartott választóiktól, az idősektől, megvonták a 13. havi juttatásokat, elvettek egyévnyi gyest a kismamáktól, eltörölték a gyermekek után járó adókedvezményt.
Vagy: emlékeznek Magyar Bálint oktatáspolitikai „vívmányaira”: a buktatás eltörlésére, az osztályozás megszüntetésére az alsó tagozaton, vagy a tanári titoktartás bevezetésére a szülővel szemben. Mi lett ennek a következménye? Az oktatás színvonalának lesüllyedése. 2010 előtt minden ötödik gyerek funkcionális analfabétaként hagyta el az iskolát: formálisan el tudta olvasni a szöveget, csak éppen nem értette, mit olvas.
Széchenyi: „Egy nemzet ereje a kiművelt emberfők sokaságában rejlik.” Aminek az ellenkezője is igaz: pallérozott elmék nélkül gyengül a nemzet, romlik a teljesítménye, kiszolgáltatottá válik.
Mintha a balliberális elitnek éppen ez lenne a célja. Elhúzódni a hatalom elefántcsont tornyába, és nagylelkű „demokrataként” kegyesen megadni a lehetőséget, hogy négyévenként ismételten rájuk szavazzanak.
Az emberek 2010-ben már jelezték, nem szeretik, ha lenézik, becsapják, ha módszeresen elszegényítik, kizsebelik őket.
Oscar Wilde szerint csak az az élet megy tönkre, amelynek megállítják a fejlődését. 
Jó hír a nemzetnek: a szavazóképes korosztály továbbra is tud olvasni.
A többség kiválóan, a sorok között is!

Horváth K. József