TIZENHETEDIK ONLINE

Dr. Juhász György ügyvéd

Sajnos kerületünkben is sok helyen látható, hogy a közterületek szemetesek, elhanyagoltak. Mivel közterületről van szó, sokak számára magától értetődő, hogy az ilyen területek tisztántartása közösségi feladat, tehát nem az övé. Ez a hozzáállás sok szempontból is téves.

Bár a szemetelés elsősorban inkább egy általános társadalmi kérdés, a jog is szembesült a jelenséggel, és több választ is adott rá.

Szabálysértést követ el az, aki közterületen, esetleg közösségi közlekedési eszközön szemetel, ami pénzbírsággal, közérdekű munkával és elzárással is büntethető. Önmagában az, hogy ilyen módon büntetjük a szemetelést, még nem elégséges – hiszen nap, mint nap találkozunk szeméttel az utcákon –, ezért azt is szabályozza a jog, hogy mi legyen a már eldobált szeméttel. Így mindenki kötelezettségévé teszi, hogy az ingatlana előtti járdaszakaszt (ennek hiányában egy egyméteres sávot, ha pedig zöldsáv is található a járda és az úttest között, akkor az úttestig a teljes területen), a járda melletti nyílt árkot és tömbtelkeken az egyes épületek körüljárására szolgáló területet tisztán tartani. Ebbe beletartozik nemcsak a szemét eltávolítása, de a csapadékvíz zavartalan lefolyását gátló anyagok, hulladék eltűntetése is. Magától értetődő az a szabály is, hogy a közterület rendeltetésétől eltérő célra (például árusítás, építési-szerelési munka, stb.) történő használata esetén az érintett területet, és közvetlen környezetét is köteles a használó tisztán tartani. E kötelezettségek betartásának ellenőrzése egyrészről a kerület jegyzőjének, másrészről pedig – ha közegészségügyi előírások megsértéséről van szó – a közegészségügyi felügyelőnek a feladata. Nagyot téved tehát az, aki úgy vélekedik, hogy a közterület gondozásával kapcsolatosan semmilyen közjogi kötelezettség nem terheli.

Tisztában kell lenni azzal is, hogy ugyan a tulajdonjog széleskörű részjogosítványokkal bír, de korlátai is vannak. Ebből kifolyólag nem csak a közterülettel kapcsolatosan léteznek kötelezettségeink, hanem saját ingatlanunkra vonatkozóan is, átírva ezzel a sokat hangoztatott, „a saját telkünkön, saját házunkban azt teszünk, amit akarunk” –elvet. Ezek a korlátok a közösségi együttélés érdekében kerültek kialakításra, mindannyiunk érdekében. Példának elég csak arra gondolnunk, hogy mindenki dönthet úgy, nem gondozza saját kertjét, de a parlagfüvet akkor is köteles irtani. Ezen túl, mind a kertre, mind az azon található házra igaz az, hogy kötelesek vagyunk gondoskodni a rágcsáló- és rovarmentesítésről. Általános követelményként megfogalmazásra kerül az is, hogy mind a kert, mind pedig a lakóingatlan tisztán tartása a tulajdonos, illetőleg a használó kötelezettsége, melyet a korábban említett szervek ellenőriznek. Bár kis mérlegelésre okot adhat, hogy a tisztán tartás nem mindenkinek jelenti ugyanazt az ápoltsági szintet, de az egyértelmű, hogy szélsőséges esetekkel szemben jogosult fellépni az ellenőrzést végző.

Témánkhoz kapcsolódóan meg kell említenünk még egy fontos szempontot. E fenti kötelezettségeink az időjárástól függően növekedhetnek, így különös figyelmet kell fordítani a téli időszakra. A fent leírt kötelezettségek télen azt jelentik, hogy a hó eltakarítása a tulajdonos feladata, valamint érdemes a járdaszakaszt sózással is biztonságosabbá tenni. Ez ugyan nem a tisztaság körébe tartozik, de a balesetmentes közlekedés mindnyájunk érdeke. Ki kell emelni, hogy a tulajdonos, aki nem takarította el a havat saját ingatlana előtti járdaszakaszról, és a lefagyott havon egy gyalogos elcsúszott, az felelősséggel tartozik a hanyagsága folytán bekövetkező balesetért, és kártérítés követelhető tőle.

Ugyan az ilyen jellegű szabályozás sokszor túlzónak tűnik, és azt érezhetjük, hogy igazságtalan terhet ró az ingatlantulajdonosokra, ne felejtsük el, hogy a járdák, közterületek tisztasága mindannyiunk érdeke.

---