„ Általam vagy, mert meg én láttalak…”
Első olvasásra talán furcsa, hogy Ady Endre szerelmes sora jut eszembe egy kutyáról.
Pedig Tisza miatt nagyon is ideillik, akit jó másfél évtizede én láttam meg egy menhely kennelében.
A hirdetés szerint pumi volt, de közelebbről nézve azért kiderült, hogy a pumi vonal kissé szerteágazó lehetett. Ám a menhely jól számított, azt a tekintetet nem lehetett otthagyni, így hát hazajött velünk a majdnem pumi, hogy közel 16 évet töltsünk együtt szeretetben.
Miután én voltam a megtalálója, természetesnek tűnt, hogy engem szeret legjobban.
Beilleszkedése eltartott egy darabig. Ennek részeként tizenkétszer szökött meg, hogy ellenőrizze, valóban visszavárjuk-e. Később aztán már nem okozott neki gondot sem cukrászdalátogatás, sem pogácsavásárlás a pékségben. Mindenhol kérte és megkapta járandóságát magától értetődő módon.
Egyetlen egyszer okozott igazán fájdalmat: amikor élete végén az én karjaim között kellett elbúcsúznunk tőle.
Mai napig gyászoljuk.
De nem kisebb egyéniség volt Hektor, a falu rossza, minden nevelésnek ellenálló négylábúnk.
Egy AFIT szervízből hozzánk kerülve, mint minden állatunk ő is hamar átlátta a helyzetet:
- Ez a kétlábú nagyon kedves. Etet. Simogat. De vezetőnek teljesen alkalmatlan.
A falka irányítását kénytelen leszek átvenni, különben ebből semmi sem lesz. –
Többnyire így is történt, így eshetett meg, hogy szabaduló művész ambícióit is bátran gyakorolhatta.
Ez többek között abból állt, hogy az általam rendesen ellátott és (szerintem) biztonságos helyen hagyott kutyát semmi sem akadályozta meg abban, hogy tíz perccel később már a buszmegállóban álljon mellettem. Úgy döntött, ő is munkába jön, az utazóközönség legnagyobb derültségére.
Miután a dicsőséget learattuk, indulhattunk haza munka helyett, újabb kutyaelhelyezésre.
De repertoárja itt még nem állt meg.
Mivel a másik nemnek is nagy tisztelője volt, és több kilométeres körzetben pontos információi voltak a kutyahölgyek koordinátáiról, nem késlekedett az udvarlással sem.
Természetes módon tette ezt egy éjszaka akár háromszor, a háznépét pizsamában kiugrasztva kaput nyitni (januári fagyban), észveszejtő vonyítással nyomatékosítva hazatértét.
Mindez nem is maradt következmények nélkül, több esetben vált illegális apává, amit az érintett gazdik meglehetősen eltérően értékeltek.
Az már csak természetes volt, hogy rendszeresen tiszteletét tette a szomszédoknál is, a nyitott ablakon érkezve, majd távozva, amit abból lehetett tudni, hogy a szomszéd néni hangja hallatszik odaátról:
- Hektorkám, a perzsaszőnyegem!
Azóta is hálás vagyok jó sorsomnak, hogy minden szomszéd kutyabarát volt és megúsztuk komolyabb botrány nélkül.
A látszatra azért adtunk.
Vasárnap felvette a pórázt, és ahogy illik pórázon végigsétálta az utcát. mert a vasárnap mégis csak más.
Azóta már mindketten csak az emlékeinkben szaladgálnak.
De ha néha meglátok egy kócos, csibész tekintetű kutyát az utcán, mindig eszembe jutnak.
Hagymási Klára
