Amikor a kertvárosi utcák fáin pirosodni kezdett a cseresznye, a háziasszonyok is tudták, hogy elérkezett az év egyik legfontosabb időszaka.
Megkezdődött a befőzési szezon.
A kamrában csatasorba álltak a befőttesüvegek. A boltokban hirtelen megugrott a cukorfogyasztás, előkerült a befőttes gumi, a szalicil, és minden olyan kellék, amely nélkül tisztességes háztartás akkoriban nem létezhetett.
A gyerekek ebből leginkább annyit érzékeltek, hogy a konyhát elfoglalták a nagyok, és a megszokott rendet felváltotta a káosz.
Az asztalon gyümölcshegyek magasodtak. A széken lábasok várakoztak. A sparhelten vagy a tűzhelyen folyamatosan rotyogott valami, és az egész házat belengte a nyár semmivel össze nem téveszthető illata.
A munka a cseresznyével kezdődött, aztán jött a meggy. Nem sokkal később megérkezett a sárgabarack is. A nagymamák ilyenkor kezdtek sóhajtozni:
– Ha leérik a sárgabarack, vége a nyárnak.
Gyerekként ezt túlzásnak éreztük. Hiszen előttünk állt még a vakáció nagy része. Ma már tudjuk, hogy a nagymamák ritkán tévedtek az ilyen dolgokban.
Addig azonban még rengeteg gyümölcs várt sorára. Minden háziasszonynak megvolt a maga specialitása. Voltak legendás lekvárok, féltve őrzött receptek és olyan befőttek, amelyekről a rokonság évekig beszélt.
Az őszibarackbefőtt külön kategóriát képviselt. Nálunk szinte gyógyszernek számított. Ha valakit ledöntött a lábáról a téli nátha, előbb-utóbb megjelent az ágya mellett egy kompótos tálban.
Hogy valóban segített-e a gyógyulásban, azt nem tudom. De beteg gyerek még soha nem tiltakozott ellene.
Ősszel aztán megérkeztek a piacokra a puttonyos asszonyok a csipkebogyóval. Készült a hecsedlilekvár, főtt a paradicsom, amelyet télen levesek és mártások formájában láttunk viszont.
A befőzési évadot nálunk rendszerint a birsalma zárta. Napokig illatozott tőle a ház, mire végül birsalmasajttá változott. Ez azonban már szigorúan őrzött kincs volt.
A családi házszabály szerint Mikulás előtt hozzá sem lehetett nyúlni.
Természetesen minden évben megpróbáltuk és minden évben lebuktunk.
A kamra polcain ősz végére katonás rendben sorakoztak az üvegek. Cseresznye, meggy, barack, paradicsom, hecsedli.
Akkor még nem tudtuk, de valójában nem gyümölcsöt tettünk el télire.
Hanem egy kicsit magából a nyárból is.
Hagymási Klára
