Érdek

$\"\"$ $\"\"$ $\"\"$ $\"\"$

Egyik Olvasónk köszönt rám a minap a Gózon Gyula Kamaraszínházban az idén is jól sikerült új évi koncert után. Az általam személyesen nem ismert úr köszönte, hogy lehoztuk minapi olvasói levelét az uszodával kapcsolatban. Mondtam, fontos témában készült korrekt, kulturált írás volt, természetes, hogy nyilvánosságot adtunk véleményének.
$\"\"$ Aztán másra terelődött a szó. Olvasónk utalt rá, hogy milyen sok, országunkkal kapcsolatos ellenséges levél, állásfoglalás fogalmazódik meg manapság. Nem lesz ez így jó, változtatni kellene a helyzeten, fűzte tovább a gondolatait. Mondtam neki, hogy aki azokra figyel jobban, akik nagy garral bírálnak bennünket, s napjainkban is a fojtogató pénzügyi lépésekkel egyre rosszabb helyzetbe sodorják hazánkat, mint akik saját életükért, egy ország talpon maradásáért küzdenek, az nem biztos, hogy látja, melyek is a valóságos folyamatok manapság a világban.
A mai, január 10-i Magyar Hírlapban Bogár László tollából jelent meg idevágó írás. Azért ismertetem részletesen, mert éppen erről a kérdésről szól. Hátha nemcsak kedves Olvasónk számára szolgál a tisztánlátást segítő eszközként.
Bogár az egyik amerikai rádiótársaság adásában nyilatkozó, a világ egyik legnagyobb kötvényalapjának kezelőjének gondolatait idézi. Az interjúban a pénzügyi guru megemlítette, hogy befektetési bizottságuk ülésén előkerült a magyar helyzet is. A magyar gazdaság pénzügyileg most kritikus napokat él át, de közel a fordulat, mondta. Azért is keltettük fel a figyelmüket, folytatta, mert most mindenki rosszat mond rólunk, és ők szeretnek az ilyen országokban bevásárolni. Mert ha a körülmények igazán rosszak, akkor küszöbön a fordulat. Márpedig egy igazi befektető a fordulatokra vágyik leginkább. Azt is elárulta, hogy munkatársaival már tájékozódott is Magyarországon. Ilyenkor az ember azért eltöpreng. Például arról, hogy az elmúlt két hónap során mindhárom globális hitelminősítő intézet a befektetésre nem ajánlott kategóriába sorolta a magyar államadósságot. A brutális leminősítésnek valójában semmilyen makrogazdasági indoka nem volt, mert a magyar gazdaság pénzügyi teljesítménye kielégítő, s a jövőbeni romlás lehetősége sem látszott. Vagyis a leminősítés oka hivatalosan is egyszerűen csak annyi, hogy a globális fegyelmező hatalom elégedetlen a magyar kormánnyal. A pénzügyi guru iménti nyilatkozata azonban új megvilágításba helyezi a leminősítési sorozatot. Ha ugyanis folytatjuk a guru gondolatmenetét, akkor elég világosan kiderül belőle, hogy őket leginkább az olyan országok érdeklik, amelyeket éppen leminősítenek.
Bogár megismétli: „ott küszöbön áll a fordulat”. Vagyis ne szépítsük a dolgot, teszi hozzá, „munkamegosztás” van a nagy, globális befektetői csoportok és a globális hitelminősítők, s persze a globális véleményhatalomként üzemeltetett média között. Az utóbbiak mondvacsinált ürüggyel keltenek hisztériát, és leminősítenek, ami aztán automatikusan tovább fokozza a pánikot. És amikor mindezek nyomán az országot már minden befektetésre alkalmatlannak nyilvánítják, akkor… Nos, akkor eljön az ő befektetésük ideje. Mert az ország államadóssága bóvlivá minősítésének semmi alapja nincs. Ezt ők pontosan tudják, mint ahogy azt is, hogy valójában minden kockázat nélkül vásárolhatnak kötvényt vagy akár más vagyontárgyakat is a katasztrofálisan leértékelt országban. Hogy aztán később busás haszonnal adják tovább leértékelt áron szerzett zsákmányukat.
A sikeresen keltett hisztéria arra utal, mondja Bogár, hogy a közvélemény-formálók „kiváló” munkát végeztek, mert nemcsak, hogy „nem látható” a többség számára a lényeg, de mindezt a dolgok „természetes rendjének” hiszi. Tehát az elmúlt években kialakult vélekedésünk, miszerint a neoliberális pusztítás kora lejárt, elhamarkodott volt.
A szerző felidéz egy 2010-es, őszi eseményt. Orbán Viktor miniszterelnök az Európai Néppárt budapesti rendezvényén elmondta, demonstrálni kell mindenkinek, hogy lejárt a neoliberális kísérletezés ideje, az, amikor megpróbálták az államot kiszorítani a gazdaság működésének felügyeletéből. Térjünk vissza a földre a fellegekből! Mert a piac mindenhatósága és önszabályozása csak egy elmélet, az állam szerepe pedig maga a valóság. Száznyolcvan fokos fordulatra van szükség, mondta a miniszterelnök. A sokkal szigorúbb szabályozást és ellenőrzést azok esetében kell alkalmazni, akik spekulálnak, és azokat kell felszabadítani a terhek alól, akik munkahelyeket teremtenek, termelékenységet növelnek. Szerinte eddig éppen fordítva volt: ott korlátoztak túl szigorúan, ahol az állampolgárok a saját életfeltételeiket próbálták megteremteni, azok, „akiket pedig elkényeztettünk”, spekuláltak és fedezetlen hiteleket bocsátottak ki. Orbán Viktor szerint a különböző spekulatív pénzügyi tranzakciók szabályozása nemcsak azért szükséges, mert válság van, hanem azért is, mert a jövőt csak valós értékekre lehet építeni. Így el tudjuk kerülni azt, hogy újra olyan válsághelyzetekbe kerüljünk, mint a mostani, mondta.
Bogár László rámutat, hogy ebből az eszmefuttatásból az is kiderül, miért ilyen hisztérikus és brutális az az összehangolt, globális támadás, amelyet a magyar kormány, de legfőképpen Orbán Viktor miniszterelnök ellen indítottak. Teljesen érthető, hogy dühük most éppen az ellen irányul, aki nemcsak szavakban, hanem tettekben is megkísérelt változtatni ezen az egész világot szétroncsolni készülő láncolaton. Orbán Viktor sorsa most majd világosan kirajzolja számunkra, hogy valóban lejárt-e a neoliberális kísérletezés ideje, jegyezte meg végül Bogár László.
Az gondolom, nekünk, magyar állampolgároknak – pártállásra való tekintet nélkül – most azt kell eldönteni, kinek az oldalára állunk.
A saját magunkéra-e, szüleinkére, gyermekeinkére, unokáinkéra, a nemzetére, annak sorsát valóban féltjük-e?
Vagy – puszta tájékozatlanságból, a tisztánlátás hiánya okán – a spekulálni, a magyarság rovására kereskedni akarók álláspontja szimpatikusabb, akik az éppen általuk lebóvlizott, egyébként változatlanul értékes magyar javainkon próbálnak még nagyobb profitot húzni.
Korábban egyszerűen zsoldosokat fogadtak, és lerohanták a renitens országot vagy tartományt. Manapság a lerohanást meg kell indokolni, és főleg elhitetni a világgal, hogy a büntető hadjáratot kifejezetten a magyar nép felszabadítása, megmentése érdekében indítják. Vagyis megvédenek minket önmagunktól.
Őszintén remélem, a fent leírtakon minden Kedves Olvasónk legalább elgondolkodik. Mivégre ez a világölelő „új évi koncert”, és ténylegesen kinek az érdekét szolgálja.