Idén Domokos Lászlóé a Rákosligetért Díj

$\"\"$

Domokos László képzőművész, látványtervező, művésztanár kapta az idei Rákosligetért Díjat. Rákosmente Önkormányzata a díj adományozásával fejezi ki elismerését azon polgárok iránt, akik példamutatásukkal, maradandó alkotásaikkal, munkásságukkal jelentős mértékben hozzájárultak Rákosliget városrész szellemi és anyagi gyarapodásához. Az ünnepélyes átadásra minden év szeptember 18-án, Rákosliget születésnapján kerül sor.

A díjat Riz Levente polgármester adta át.

Rózsahegyi Péter ligeti képviselő mellett dr. Kossa Lajos és Méry Ágnes Viktória is méltatta a kitüntetettet.

Rózsahegyi Péter:

„Menjünk be”! – javasolta a nagybajszú úr a Polgári Kör egyik összejövetelén jó pár éve az asztal túloldaláról. A Csekóban ültünk, a fejével a szemközti romos épület, a Maros Mozi felé biccentett. A megnyugtató, dörmögő hang tulajdonosát előtte még szinte csak látásból és jó híréből ismertem. Megtudtam, a köztiszteletben álló ligeti művészettörténész, tanár Krusnyák Magdi néni fia. Maga is tanárember, művészember és nagyon ligeti.

$\"\"$ Domonkos László víziója, jövőképe – dehogyis: tettvágya és derűje magával ragadott minket, elindult egyre többek összefogásával a régi épület megmentése. Vagy valami egészen más: a múltmentő szándékú, munkálkodó közösséget kereső rákosligetiek együttműködése.

Szerencsés kerületrész, kisváros vagyunk, ma pontosan 117 éve immár.

Régi intézményeink, az oktatás, művelődés, vallásgyakorlás helyszínei mindig többet adnak önmaguknál az odatartozók számára.

Ezekben a többnyire ódon épületekben megnyílnak egymás felé idősek és fiatalok, tősgyökeresek és újonnan érkezők. Van időnk, bizalmunk egymás iránt, lakóhelyünk ügyeire, problémáira. Igen, vannak utóbbiak is. De mindig megvitatjuk. Aztán előbbre lépünk. Mert nem zárkózunk be, alvóvárosnak titulálva Ligetet és benne magunkat ingázóknak, hogy ne kelljen törődnünk legszűkebb környezetünkkel. Ilyen ajtónyitás volt Prém Jánosé itt a Csekovszky Árpád Művelődési Házban (lánykori nevén Rákosligeti Közösségi Ház), emlékszünk az emblémára.

És így nyitott Domonkos Laci – Nagy Magdaléna, Imre Laci, Kossa Lajos és a Szalai család társaságában ajtót. Rozsdás, szoruló, törött üvegű vasajtót. De nagyon szélesre tárta. Liget kultúráját és közösségét újabb színekkel gazdagítva.

Laci minden értelemben építő munkája nem maradt a falakon belül.

Neki is nagyban köszönhető, sőt, köszönjük, hogy egyre többen vesznek részt közös dolgainkban, ami nemcsak programokat jelent, hanem sokszor szervezési feladatokat, fizikai teendőket is akár. Vagy a véleménycserét, jobbító szándékot.

Laci művészként is gazdagítója Ligetnek: ha a Liszt Ferenc utcában tartottunk Liszt-koncertet, hát ő Liszt-mellszobrot formázott az alkalomra. De nem ám busongó öregurat, mint szokás, hanem csibészen mosolygó, alkotásban bölccsé érett férfiút. Történelmi műveltségét és mesterségbeli tudását is bizonyítják Pusztaszabolcs katolikus templomának üvegablakai. Sőt, a ligeti katolikus templom számára is felajánlotta, elkészít két díszes ablakot a szentély díszesebbé tételére. A volt ligeti temetőben épülő Kálváriának is ő a művészeti vezetője. Legutóbb pedig Melocco Miklós közösségünknek ajándékozott Petőfi-szobrát restaurálta, nemcsak a mester örömére, hanem a mi büszkeségünkre is. Most is munkálkodik egy ligeti személy szobrán, aki egész Rákosmente történelmi hőse lett: Kardos Bélát, a XVII. kerület ’56-os forradalmi polgármesterét szeretné megismertetni mindannyiunkkal.

Mi pedig állunk elébe, mindig szívesen tanulunk Lacitól. Őszinteséget, a tudás iránti vágyat, a haza és a lakóhely cselekvő szeretetét.

Mielőtt átadom a szót méltatótársaimnak, zárásképpen két jókívánság:

Isten éltessen sokáig, Rákosliget! Köszönjük, Laci! Szeretettel gratulálunk!

Dr. Kossa Lajos:

A Rákosligeti Domonkos László, Laci, Laci bácsi, tanár úr, mester úr, művész úr a mi barátunk, tagtársunk, polgártársunk, honfitársunk és még sokféleképpen sorolhatnám a különböző címeket és kapcsolódási pontokat, amivel az összetartozásunkat és a közösségünket kifejezzük.

Laci is ennyiképpen kapcsolódik mindannyiunkhoz.

$\"\"$ A sok szálon kapcsolódó társas érintkezéseit minden esetben a szeretet motiválja. Szereti a szűkebb családját, a nagy családját, nemzetségét és az egész nemzetet is, vagyis minket mindannyiunkat, akik ez alapján családtagjai vagyunk neki és egymásnak is. Képzeljék el, családfakutatáskor arra jöttünk rá, hogy a Laci családja és az én családom 400 éve kapcsolódott egymáshoz. Az ő egyik felmenője és az én akkori felmenőm unokatestvérek voltak, így mi is nem tudom hányad unokatestvérek vagyunk. Ha megbolygatnánk mindannyiunk származását, mi is többféleképpen kapcsolódnánk egymáshoz.

Mi itt, ahogy Laci szokta mondani Magóriában, mindannyian egy nagy családhoz, házhoz tartozunk. Maga a Biblia is ezt mondja.

Laci is szereti ezt a házat, amiben mindannyian élő kövek vagyunk. Laci a ház fia, haza fi, a házat maga módján óvja, védi, javítja, sőt időnként építi is. Ő egy valódi hazafi. Ő cselekszik, nem a sarokban gubbaszt, szid mindent és mindenkit, ahogy ezt a sörunicum hazafiak teszik. A jövő érdekében kutatja a múltat, de nem abban él. Előre tekint, tudva azt, hogy akinek nincs múltja, jövője sincs. Tud arról, honnan hova megyünk, látja a békességen és szereteten nyugvó célt. Ezt nem hallgatja el. Előadást tart és szervez.

Előadásokat tart viselettörténetről az egyetemen kívül is, ahol ő tanít.

Beszél arról, hogy a magyarok szemrevaló, szép külsejű emberek. Ezt amúgy egy 9. századi arab utazótól idézi.

Képzőművészeti alkotásaival is összekapcsolja a múltat a jövővel.

Tudja, hol az igazi Őshaza. Ami itt van. A valódi hazafiságára számtalan példát tudnék még mondani, de már csak egyről beszélek, a civil szervezetek által létrehozott közösségi házról, a Maros Moziról. Egy jó barátunk, Epres Attila filmet is készített erről.

Laci fáradtan hazafelé tart és amikor elhalad a Mozi mellett, az megszólítja őt: SEGÍTS! SEGÍTSÉL! A film alkotója érezteti velünk, hogy a Mozi már mást is megszólíthatott, hiszen már akkor 20 éve üresen, romosan állott. De a Laci meghallotta. Először nem hitt a fülének, majd érzékelte az üzenetet. Azonnal, egyedül elkezdett rajta segíteni. A film szerint. Ásott és más műveleteket végzett, majd először egy, majd két ember csatlakozott, végül több százan jelentek meg, akik emberfolyamként ömlöttek a házba dolgozni, Lacinak segíteni az Ő hívó szavára.

Ezt csak azért mondtam, hogy jellemezzem az ő személyét és hazafiságát, mely szerint ő hat, alkot, gyarapít és a ház, a haza fényre derül, ahogy a Maros Mozi is.

Méry Ágnes Viktória

Mikor egy művész megjelenik egy kiállításmegnyitón, a munkája felavatásakor vagy egy díjátadón, akkor a művészetnek csak a szép oldalával találkozunk. A munkák elbűvölnek bennünket, készítőjük pedig elegánsan jelenik meg. Laci is tudja, hogy kell megadni a módját, hiszen képzőművész, látványtervező és a Magyar Képzőművészeti Egyetem megbecsült művésztanára. Egy egyszerű hétköznapon azonban lehet, hogy egészen más látnánk Belőle. Mikor például emlékmű-tervet készít, akkor először meg kell mintáznia azt agyagból, majd gipszből el kell készítenie a negatívját, végül ismét pozitív formába kell öntenie. Ezek piszkos munkák, amelyeket mind el kell végezni ahhoz, hogy egy műalkotás létrejöhessen. $\"\"$ Hasonlóan történt ez a Maros mozi esetében is. Amikor hosszú idő után egyszer váratlanul összefutottunk, Laci végigvezetett az épület minden szegletén és elmesélte, hogy milyen sokat dolgoztak a felújításon. Megjavították a tetőt, rendbe rakták és kitakarították a szobákat, a mozitermet, s a kert felásásakor még pár emlékre is rátaláltak a hajdanvolt szecessziós szálloda tárgyai közül. Talán más számára meglepő lehet, hogy egy művészt, megbecsült tanárembert ilyen egyszerű munkák közben lát, pedig valójában nem az. Laci pontosan tudja, hogy ez a tevékenység hasonló a műhelymunkához. Ha alázattal elvégzi a szükséges, esetleg alantasabbnak tűnő feladatokat is, akkor végeredményként létrejöhet valami csoda. Találkozásunkkor Laci felkért, hogy vegyek részt egy kortörténeti kiállítás berendezésében. Önkéntelenül igent mondtam, mert magával ragadott a lelkesedése. Hamarosan azon kaptam magam, hogy a közösség részévé váltam. Segítettem a későbbi kiállításokban, és eljártam az Általa szervezett művészeti- és kulturális előadásokra, majd ott ragadtam egy-egy jó beszélgetésre. Biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit ugyanígy Laci vonzott be, és nyert meg a Maros mozi ügyének. Amikor korábban a tanítványa voltam, akkor ugyanezt tapasztalhattam. Hatalmas tudása által szellemileg is gyarapodtunk, emellett pedig szenvedélyessége is észrevétlenül átragadt ránk. Úgy gondolom, Lacit pont eme tulajdonságai teszik nagyon értékes közösségi emberré.

Még egy gondolatot engedjenek, engedjetek meg nekem! Amikor egy férfi elismerésben részesül, akkor sokszor elhangzik az a mondat, miszerint minden sikeres férfi mögött ott áll egy nő. Laci esetében is így van ez. Felesége, Bán Mária, Maja rendkívül gondos édesanya és odaadó feleség, ugyanakkor nagyon tehetséges textilművész is egyben. Ezért esetükben nem csupán hétköznapi értelemben vett jó házasságról beszélhetünk, hanem mély lelki és szellemi összeolvadásról is egyben. Gyakran közösen munkálkodnak, segítik és inspirálják egymást. Éppen ezért számomra Maja és Laci megbonthatatlan egységet képeznek. Így –természetesen nem Laci érdemeit kisebbítendő, hanem azt még megdíszítendő- Mindkettőjüknek nagyon sok szeretettel gratulálok a nemsokára átadásra kerülő elismeréshez.

A díj átvételét követően a művész köszönetet mondott mindazoknak, akik együtt dolgoztak vele az eredmény eléréséhez vezető úton. Mint mondotta, amit tett, azt nem egyedül csinálta. Ezért szeretné megosztani a kitüntetést másokkal is: mindenekelőtt a Rákosligeti Polgári Körrel s annak valamennyi szervezetével, mint a Maros Mozi Baráti Társaság vagy a Csaba-Liget Alapítvány. A kitüntetéssel tulajdonképpen ezen szervezetek munkája is elismerésben részesült. De köszönet illet minden olyan személyt és társaságot is, akik szívükön viselik a magyar nemzeti műveltség, a művészet és a tudomány ügyét. Csak egy a fontos: hogy ez épüljön, alakuljon. Meghatottan méltatta családjának: mindenekelőtt feleségének és két fiának, Zoltánnak és Attilának a támogatását is, akik mindig segítették munkájában.

A díjátadás ünnepi műsorral folytatódott, majd a program Riz Levente pohárköszöntőjével zárult.