TIZENHETEDIK ONLINE

A művész és és a mű

Rózsahegyi Péter, Petőfi Sándor, Domonkos László, Melocco Miklós

A Nemzet Művésze a közönség figyelme középpontjában

Hivatalosan is Rákosligeté lett Melocco Miklós Petőfi szobra tegnap. A nagyközönség először a március 15-ei ünnepségen találkozhatott vele.
Az ajándékozásról az alkotó Melocco Miklós, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas szobrászművész, érdemes művész és Rózsahegyi Péter ligeti képviselő írt alá megállapodást a Boromei Szent Károly Katolikus Körben, ahol a városrész érdeklődő közössége személyesen is találkozhatott az alkotóval.
Melocco Miklós, a 81 esztendő művész anekdoták sorát felidézve beszélt élete érdekes részleteiről, művészi pályafutása állomásairól. A szoborral kapcsolatban egyebek mellett ezt mondta:
„Ez a szobor bronzba öntve ott van a veszprémi Petőfi Színházban. Gipszmintája a volt feleségemnél, három darabba fűrészelve, de meg lett őrizve. Végre össze van rakva jól és szépen. Ha ez hozzám kikerült volna a Zsámbékra, akkor biztosan nálam lenne a raktárban három darabban, s nem valószínű, hogy valaha összeraktam volna újból.
Így fehéren szelídebb, mint sötét agyagban vagy bronzban. A bronz, meg az agyag is sötét, kicsit fénylik. Sokkal gorombább, vadabb bronzban, mint így, fehéren gipszben. Amikor készült, akkor ilyen portrészerű emlékműveket kellett csinálni. Azért portrészerűt, hogy lehessen ellenőrizni az illetőt. A feladat szerint olyan történelmi alakot kellett mintázni, akinek ellenőrizni lehetett a hasonlóságát. Akkoriban került elő Petőfi dagerrotípiája, arról mintáztam. Nagyon tetszett nekem Petőfi. Az arca, a mozdulata. Ő magáról, mint költőről mondta: szigorú erkölcsű, önérzetes ember. Éppen ezért talán Jókai nagyszerű költőként, de rettenetes emberként beszélt róla Mikszáthnak. Nekem tetszik Petőfi hajthatatlansága.
Ha most csinálnám a szobrot, most is így formálnám, de kicsit lejjebb hajtanám a fejét. Hogy a szemöldökén, a homlokán keresztül nézzen előre, úgy még fehérben is vadabb lenne. A fehér szelídít, hizlal, az arc is kövérebb tőle, az árnyékok is gyengébbek. Pátzay szerint a gipszben kevésbé van benne a sorsharag, mint a bronzban. Rájöttem, hogy nem nagyon szabad a bronzba szánt szobrot agyagban javítgatni. Például akkor, ha javítok a szemén, jól néz ki gipszben, de a fényes és sötét bronzban kiderül, hogy bandzsít. Ami fény a gipszben nincs meg, az ott lehet bántó és teheti bandzsává. A pupilla a szobron egy kicsiny lyuk, aminek van egy kis pereme. Sokat számít, hogy azon a fény egy milliméterrel errébb vagy arrébb ragyog.
Ez a Petőfiarc kábé életnagyságú, ha nagyobb, akkor nem sokkal, az átlag pupillatávolsága 6,2 centi, 62 milliéméter. Ha valakinek hatvan milliméterre van ugyanazon az arcon, akkor az bandzsa. Fehérben két milliméter különbséget könnyen téved az ember. Ha az ujja letört, azt ki lehet javítani. Ha az ujja bandzsít, az nem venni annyira észre. Bandzsít, de nem számít a bandzsasága.”
A szobor Ligetre kerülésének története Melocco Miklóstól.
„A X. utcai házban lakott a volt feleségem, itt is született. Válás után ezt a Petőfi szobrot kihozta tehertaxival, és itt állt nem túl ideális körülmények között. Időközben meghalt a volt feleségem. A lányom – aki az egyszerűség kedvéért – Hawaii szigetén él, emlékezett erre a szoborra, s kért, hogy szentimentális okokból hozzam el ezt a szobrot, s legyen inkább Zsámbékon valahol. Megadta a szembe szomszédban lakó idős hölgy telefonszámát. Fölhívtam, kiderült, hogy a kulcs nincs nála, annál van, aki megvette a házat. Az adásvételt bonyolító szervezetet felhívtam, ott megtudtam, hogy a szobor a Maros moziban van. Így akadtam össze Rózsahegyi Péterrel, akiről én egy darabig azt hittem, hogy ő a Maros mozi. Nem úgy értem, hogy rá vetítik a filmeket, hanem hogy annak a háznak az illetékese. Örültem neki, gondoltam, hogy oda emberek mennek filmeket nézni, s annak előterében ott áll a szobor, mint a bronz változat a Petőfi színházban, s ez nagyon jó. Azóta megtudtam, milyen állapotban is van a Maros mozi épülete valójában, hogy nem működő filmszínház, viszont nagyszerű közösségi hely, ahol szintén nagyon jó helye lehet a szobornak. Sokkal jobb, mintha nálam lenne Zsámbékon.” – Nagyon örülök, hogy megmentetted, összeraktátok – mondta Rózsahegyi Péternek.
A szobrot Domonkos László, rákosligeti szobrászművész állította össze. A közönség nagy tapssal jutalmazta helyreállító munkáját.
Rózsahegyi Péter még nem tudott biztos információval szolgálni arról, hol állítják majd föl véglegesen a Petőfi szobrot. Elmondta, sérülékenysége miatt mindenképpen zárt térben lesz a helye. Nagy valószínűség szerint a Maros moziban.

 A Petőfifej, amikor még külön életet élt a testtől