Búcsú dr. Dombóvári Antaltól

$\"\"$

Holnap délután két órakor vehetünk végső búcsút dr. Dombóvári Antaltól a Rákosligeti Református Templomban (XV. utca 1.). Portálunkon Raffay Gábor, a Diadal Úti Általános Iskola igazgatója búcsúzik tőle.

Az utolsó nagy út elé
Dr. Dombóvári Antal búcsúztatása

Kedves kollégám, barátom remélem, nem neheztelsz rám, hogy immáron másodszor búcsúzok tőled, hisz nem szeretted, ha különösebben a figyelem középpontjába kerültél.
Most azonban rád került a sor, s most már te is odafentről, elődöd Dr. Bartók Albert helytörténész és fogadott fia, volt középiskolás barátod Gregor József mellől figyeled, hogyan helyezik életpályád értékelését a helytörténet elolvasásra javasolt példatárai közé.
Fiatal tanárként szakmai frissességedet féltve kerestél olyan terepet, mely nem csak magadnak, de szakmai közösségednek, később lakóhelyednek is értéket teremt. Az 1969-ben alapított helytörténeti gyűjteményünkkel a múlt század 80-as éveitől ismerkedtél Berci bácsi mellett, majd lettél örököse 1992-ben s aprólékos gonddal rendezted, gyarapítottad azt. 1993-ban a Diadal Úti Általános Iskola igazgatóhelyetteseként számos későbbi komoly munka megírása mellett (Rákosliget története, az orvoslás és oktatás története Rákosmentén) volt gondod arra is, hogy feleségeddel diákoknak helytörténeti segédletet is szerkesszél.
2006-ban Rákosliget közössége a Helytörténeti Gyűjtemény gondozásáért, a helytörténeti füzetek anyagainak összeállításáért, számos városrészi helytörténeti kiadvány megjelenésének segítéséért, több városrészi kiállítás segítéséért elismerő díjjal jutalmazott.
A helyi lengyel nemzetiségi önkormányzat a közösségtudatuk erősítésének segítéséért (Lengyel menekültek Rákoscsabán 1939-1945) tisztelt, becsült.
Emberi arcodat azonban ezen felül barátaid őrzik.
Már kamaszkorodban meg kellett tanulnod, hogy az ember leginkább magára számíthat, hogy semmit nem kapunk készen, csapattagként is a magunk erejében bízva vághatunk csak nagy dolgokba.
Büszkén tekintettél otthonodra, melyben igyekeztél minél több dolgot magad rendben tartani.
Életörömöd és –igenlésed nemes példája, hogy mikor az élet fontos döntés elé állított, volt erőd két felnőtt fiad után egy újabb fiatal életet útjára indítani, s e kihívástól szinte megfiatalodtál. Jó apa voltál, nem rajtad múlt, hogy most meglopottnak érzi magát a család …
Kíváncsiságod hajtott a világban, s mivel szerettél főzni (s nem is rosszul), nem csak a kulturális, de kulináris kalandok is vonzottak. Nagy szerelmed, Róma már hiába vár vissza, hogy végre megmutassa a sokáig keresett, de pont előtted rejtve tartott rákoshegyi gyökerű hegedűművész, Vecsey Ferenc római sírját.
Imádtad a természetet, s ezt túrázások, táboroztatások alkalmával, állataid gondozásában élted meg.
Szerettél anekdotázni, sőt sokak szerint nagyon érdekesen. Tanárként büszkén tekinthettél azon tanítványaidra, akik éppen azért szerették meg a történelmet vagy nőttek tanárrá – kiváltképp történelemtanárrá -, mert a történelmet is "mesélve" tanítottad.
Magánemberként bár nem szeretted a számítógépet, s a könyv-, s az imádott keresztrejtvény betűvilága vonzott, de tudtad (éppen a kutató történelemtanár-éned miatt), nem engedheted meg, hogy vitázz a világhálóval:
Általa helytörténészként olyan információkat, embereket, soha nem látott, csak levelezéssel megismert "kollégákat" találtál, akik hasonló érdeklődéssel rendelkeztek, mint te. Ha leültél a gép elé kutatni, szinte egész napra "ottfelejtetted" magad, mert észre se vetted az idő múlását.
Utolsó emlékem rólad, hogy feleségedért az iskolába ugorva, mivel korán érkeztél, a nyitott igazgatói szoba ajtajában megállva beköszöntél, s beszélgetni kezdtünk. Nekem kellett unszolnom mindig téged, hogy gyere beljebb, hogy ülj le közénk, hiszen itthon vagy. Szinte már zavaró volt, ahogy nyugdíjasként ebbe a második otthonodba is mindig civil apaként, férjként, látogatóként akartál belépni.
Akkor arról panaszkodtál, hogy nehezedre esik kimozdulni otthonról, a test makacskodik. Egy vágyad van még, amit meg szeretnél tenni, visszamenni még egyszer a kanadai rokonokhoz, a német barátokat itthon vendégül látni.
Ez a kaland már nem lesz a tiéd.
Hosszabb útra hívtak, járj szerencsével!
Nyugodj békében!