Kendő (Szerkesztőségi jegyzet)

\"\" \"\" \"\" \"\"
 

Kendő

 
A minap közleményben jelentette be a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret üzemeltető Budapest Airport Zrt. (BA), hogy Alkotmánybírósághoz fordul a telekadóval kapcsolatban, mert a cég szerint alkotmányos elveket sért az aránytalan mértékben megemelt önkormányzati telekadó – áll az MTI-hez eljuttatott közleményükben.
A vállalat a megemelkedett adóterhek miatt elsősorban a XVII. kerületet okolja, miután idén tavasszal e városrész polgármestere, országgyűlési képviselője kezdeményezte a helyi adókról szóló törvény módosítását az Országgyűlésben. Ezzel Rákosmente lett a kiigazított törvény első számú kedvezményezettje, szögezi le a dokumentum, miközben ez kerület tavaly rekord méretű adósságot halmozott fel – írja sandán a BA közleménye.
Érdekes logikát követ érvelésében a Budapest Airport. Lényegében azt az adózási mértéket tekinti kívánatosnak, amelyet a vállalkozások elfogadhatónak tartanak. Azt panaszolják ugyanis közleményükben, hogy „a repülőtérnek, az üzemelés jellege és biztonsága miatt hatalmas (…) területtel kell rendelkeznie, emiatt a kivetett telekadót is arányosan, a vállalat közteherviselő képességét is figyelembe véve kellett volna megállapítani”. Gondolom, ezzel az elvvel az összes hazai vállalkozás örömest egyetértene, csak éppen alkalmazásától az állam egykettőre összedőlne, mint a kártyavár.
Emellett érdekes az is, hogy egy repülőtér üzemelétetésre specializálódott nemzetközi vállalkozás azzal érvel: neki nagy területtel kell rendelkezni feladata ellátásához. Mintha a hajósok arra panaszkodnának, hogy sok tengerjárót, a vasutasok azért morgolódnának, mert nagyszámú vasúti kocsit kell beszerezniük. Hogy a légitársaságokról ne is ejtsünk szót.
Korábban sem kellett kisebb terület a tevékenység ellátásához, azaz a meglévő infrastruktúra használat fejében reálisan számolni kellett adófizetéssel. Más kérdés, sikerül-e kibúvót találni az egyébként mindenkire egyformán kötelező adófizetési szabályok alól, vagy sem. Eddig sikerült!
A Parlament tavaszi döntése azonban becsukta ezt a kiskaput.
\"\"Amennyiben hűek akarunk maradni a tényekhez, akkor elmondható lett volna az is, hogy a XVII. kerület polgármestere által kezdeményezett törvénymódosítási cél az adócsomag 2011. novemberi elfogadása után már szerepelt a helyi adókról szóló törvényben. December 23-án viszont váratlanul kikerült onnan. Az utolsó pillanatban kivették a repülőterek "szilárd burkolatú mozgási területeit". Azaz a futópályákat, a gurulóutakat, a műszaki és forgalmi előtereket, illetve azok biztonsági sávjainak földterületeit. Az ügyes módosítás miatt a Ferihegyi repülőteret üzemeltető német cég ezzel mintegy egy milliárd forint adó befizetése alól mentesült volna 2012-ben, ennyivel kevesebb forrás került volna a XVII., a XVIII. kerület és Vecsés költségvetésébe. Ennyivel kevesebb forrást lehetett volna a településekre fordítani, ahol az ott élők a zajártalmak nagyon sok hátrányát viselik el hosszú évtizedek óta.
Ebben a helyzetben lépett fel Riz Levente polgármester, országgyűlési képviselő, a zavaros körülmények között elért törvénymódosítást karakán módon igyekezve „visszacsináltatni” a Parlamenttel.
A kerületi „rekordmértékű” eladósodottságnak tehát semmi köze nem volt a kezdeményezéshez, amely állítás ráadásul nem is felel meg a valóságnak. De erről később.
A reptér „adófizetés-optimalizálási” törekvéseinek következő állomását jelentheti az a nem hivatalos hír, miszerint a BA alkotmánybírósági beadványát megelőzően a cég az Európai Unió Bizottságához fordult a számára hátrányos törvénymódosítás ügyében. Kötelességszegési eljárás egyelőre nem indult Magyarország ellen ezért, de a nemzetközi, azaz uniós presszió kezdeményezése valószínűsíthető.
Az adóteher minimalizálására irányuló eszközök tehát változatosak. Előbb egy kis módosító indítvány „megbeszélése” kormánytisztviselőkkel. Ha nem jön be, akkor jó lesz csipetnyi aprehendálás az Uniónál, megtűzdelve – biztos, ami biztos alapon – egy kis alkotmánybírósági beadvánnyal. Valamelyik majd csak meghozza gyümölcsét, gondolhatják a boszorkánykonyha főszakácsai.
Izmos „takarékossági” vágyaik egyébként nem alaptalanok. Emlékeznek, 1995 után, a Horn-kormány idején úgy sikerült privatizálni az áramszolgáltató cégeket, hogy Magyarország nyolc százalékos eszközarányos nyereséget garantált a számukra, ami csak nőtt azóta, bárhogy fordult is közben az üzlet menete a világban. Ezzel is az adófizetők, a mi bőrünkre megy a játék, ahogy a BA esetlegesen eredményre vezető próbálkozásainak is a lakosság lenne a tényleges kárvallottja.  
Az idei Könyvhétre jelent meg a Kik támadják Magyarországot és miért? című izgalmas kötet, amelyből most Lentner Csaba közgazdászprofesszor megállapításaiból idézünk. „A multinacionális vállalatok közteherviselése nem az anyagi erejükhöz mért. Az adózást rövid távú taktikai, könnyen elhárítható elemnek tartják csak. (…) Kontraszt, hogy anyagi erejüktől elmaradó módon fizetnek adókat, de támogatást kapnak, igénylik az állami infrastruktúrát…”
A nyugati neolioberális piacgazdasági modellről, a nálunk is negyed százada teret nyerő működő és pénztőke helyzetéről a könyvben másutt így ír Lentner Csaba: „…mára ez a modell világszerte meggyengült, a válságát éli, így most adódott a lehetőség, hogy új, önálló nemzetgazdasági politikát vigyünk.”
Ha úgy tetszik, éppen ennek egyik eleme az új helyi adókról szóló törvény, Riz Levente módosító indítványának parlamenti szentesítése is.
Az pedig már csak hab a tortán, hogy egy ilyen hihetetlen tőkeerejű, óriási befolyással is rendelkező multinacionális cég, amely a 464,5 milliárd forintos rekordprivatizációs összeggel vette meg a repteret működtető állami cég és a repülőtér 75 éves üzemeltetési jogát, éppen egy piciny, mindössze három arcot felvonultató szervezet – Progresszív Intézet – megállapításait hívja segítségül, hogy a XVII. kerület „rekordmértékű” eladósodottságáról szóló állításait hitelesnek próbálja bemutatni. Pedig számára is rendelkezésre állt a patinás Gazdaságkutató Intézet kimutatása is, amely szerint – országos kitekintésben – a nagyvárosok között a rákosmenti adósság az egyik legalacsonyabb. Azé az GKI-é az adat, amelyben szintén nem a nemzetközi tőke ellenfelei ülnek. Olyan gazdasági szakemberek töltenek be vezető tisztségeket ott, mint Akar László, a Horn-kormány politikai államtitkára vagy Vértes András, akit Gyurcsány Ferenc a Magyar Szocialista Párt elnökségi ülése után 2009. március 21-én lehetséges utódaként nevezett meg. Mintha a lóláb itt is kezdene kilógni, azaz az érdek ezúttal is felül akarná írni a hitelességet.
Arról már nem is szólva, hogy a 75 éves üzemeltetési jogot jórészt hitelből megvásárolt privatizátorok adósságának és a kerület tartozásának nagysága köszönőviszonyban sincs egymással. Ismerjük a mondást, bagoly mondja verébnek…
Zajlik tehát a politikai kötélhúzás az új, az országlakosokra építő, az önálló nemzetgazdasági politikai képviselői, s a nemzetközi működő- és pénztőke érdekeit szem előtt tartó gazdasági-politikai erők között, amelyek éppen az önálló nemzetgazdasági politikai hiányában érdekeltek.
Jóllehet Magyarország, de talán a világ működése számára is e két óriás érdekkör, a nemzetállamok és nemzetközi tőke harmonikus együttműködése jelenthetné a legnagyobb hasznot. Természetesen a kölcsönös előnyök elvének maradéktalan tiszteletben tartása alapján.
Tudják egyébként, miért viselnek a vadászkutyák narancsszínű kendőt a vadászatokon? Hogy a puskás emberek jól lássák négylábú segítőiket, ne lőjenek rájuk.
Kéne ilyen kendő mindkét nagy erőközpont nyakába. Kilövési engedélyt ugyanis egyik sem kaphat a másikra, hiszen egyik sem létezhet a másik nélkül.
Legfeljebb valamelyikük azt hiszi, hogy ő mégis…
 
Horváth K. József
Egyéb kategória