Hagymási Klára: Ingyen elvihető

Hagymási Klára: Ingyen elvihető

Az ablak alatt járókeret.

Art-decóra hajazó bútorok az ötvenes évekből. Politúrozott diófaszekrény, örökéletű.

A szekrényben, szép rendben ruhák lógnak, tiszta, rendben tartott lakás.

A polcokon szépen összehajtogatott törülközők. A heverőn kockás pléd, WC papír csomag, felnőtt pelenka. Csecsebecsék, egy porcelán kutya nyújtózkodik, alatta csipketerítő.

Valakinek az élete, mintha a lakás gazdája is mindjárt kilépne a belső szobából.

 Az erkélyen húszas-harmincas leány cigarettázik és az ingatlanos szavain morfondírozik: a legtöbbet akkor javíthatnak az ingatlan eladási esélyein, ha kiürítik.

Telefonját nyomogatja, szeretne már túl lenni a nyomasztó feladaton, harmadjára van már itt egy hét alatt.

Az ingatlanos portált nézegeti, ahová már felkerült az eladó lakás.

 Csak a kiürítéssel kellene megbirkózni, de a feladat nem könnyű, még szerencse, hogy van ez az „Ingyen elvihető” csoport a közösségi portálon.

Kommentek jönnek:

  • A tolóajtós kis szekrényt szeretném!
  • Helyileg hol …?

Elgondolkodva szemléli a papírdoboz. Benne konyhai eszközök. Kotyogó kávéfőző, bögrék, poharak, már egyik sem trendi. Lábasok, fazekak. Kristálypoharak, porcelán étkészlet. Némelyiknél összeszorul a szíve. Az emlékek feltolulnak, az elmúlt ünnepek, családi ebédek.

 Némi bűntudattal gondol a Nagyi szavaira:

  • Egyszer ez majd mind a tiéd lesz, ha meghalok.

A falon szentkép és esküvői fotó.

Egyre csak jönnek a kommentek:

  •  Szép jó reggelt! A szekrénysor érdekelne… asztallal, könyvespolccal, ha lehetne…”

  −  Helló, írok!

  −  Szia, elhoznám, írtam!

Végignéz a patika tisztaságú lakáson, a polcokon katonás rendben sorakozó könyveken.

Koloniál bútor. Nem túl rég státusszimbólumnak számított, sokak elérhetetlen vágya volt.

A hálószobában igényesen kivitelezett franciaágy, még rajta a gumislepedő.

Újra rezzen a telefon:

  • Megvan még?
  • Ha mégis maradna, elhoznám!
  • Kérhetek telefonon címet? Mindet elhoznám!

A lakberendező is megérkezik, előtte-utána fotókat mutat, minimalista stílusban felújított lakásokról, a lány elgondolkodva nézegeti.

  • A könyvek hová lettek?− kérdi.
  • Hát, hova!
  • A tulaj megszabadult tőlük, mert nem volt rá szüksége.

 Dróti, a drótszőrű vizsla az udvaron téblábol. Szomorú tekintettel várja, hogy őt is elvigye valaki.

Tizenhetedik