Kakadu (Szerkesztőségi jegyzet)

  \"\"\"\"\"\" \"\"\"\"

\"\"

Mesterházy Attila MSZP elnök minapi brüsszeli kijelentése így szól: „Az elnökség politikai utasítást adott az európai parlamenti frakciónknak, hogy tegyen meg mindet annak érdekében, hogy semmilyen olyan intézkedés ne mehessen keresztül az Európai Parlamenten, ami bármilyen formában a magyar népet, Magyarországot bünteti, szankcionálja.” Mindezt a pártelnök az azóta elhíresült Tavares-jelentéssel összefüggésben fogalmazta meg. Rui Tavares, az Európai Parlament (EP) Igazságügyi Bizottságának portugál zöldpárti tagja. Jelentése – miszerint Magyarország alkotmányos változásaival az elmúlt időszakban eltávolodott az uniós alapértékektől – valójában elfogult, korrekt szakmai vitára alkalmatlan, jogi köntösbe bújtatott politikai vádirat.
\"\"Mesterházy kijelentése azért is meglepő, mert az EP nem néppárti magyar képviselőinek megnyilvánulásaiból általában még a szavak szintjén sem csendült ki korábban a magyar nép érdekeinek oltalmazási szándéka. Furcsa mód ennek szinte csak az ellenkezőjéről lehet példákat találni Göncz Kinga, Tabajdi Csaba vagy éppen Bokros Lajos tevékenységében. Mesterházy nyilatkozata előtt egy nappal például az ugyancsak szocialista párti Göncz Kinga még teljes mértékben egyetértett a Tavares-jelentésben foglaltakkal.
A szavak és a tettek harmóniája más ellenzékiek munkálkodásában sem esik feltétlenül egybe. Mit tettek néhány éve kormányon? „Hazudtunk reggel, éjjel, meg este.” Gyurcsány Ferenc (MSZP), Őszöd, 2006. Május. És Bajnai Gordon, aki most Rákosmentén is óriásplakátokon hirdeti, hogy együtt legyőzzük a válságot, csökkentjük a munkanélküliséget? 2009. márciusi miniszterelnöki beiktatása után mások mellett megszüntették a 13. havi bért, már 2009-ben nem fizették ki a 13. havi nyugdíjat, egy évvel később fel is számolták. 65 évre emelték a nyugdíjkorhatárt, 2009-es szinten befagyasztották a családi pótlékot, két évben maximálták a gyes és a gyed időtartamát. A megszorítások alanyai közül valahogy „kifelejtették”a multinacionális vállalatokat, bankokat, hogy a válság őket egyáltalán ne érintse. A nemzetközi nagytőke képviselői pedig most „véletlenül” meghatározó mértékben támogatják Bajnai Gordon választási készülődését.
Mint a kakaduk! Kelletik magukat, illegetik bóbitájukat, a családtagok hangját élethűen utánozva ejtik ámulatba a látogatókat. Aztán – ha így vagy úgy kiszabadulnak a kalitkából –, rászállnak a gazda fejére, s hegyes csőrükkel kíméletlenül ütni kezdik. 2002-ben, 2006-ban a szocilib kakaduknak a választók kinyitották a kalitka ajtaját. „Hálából” el is kalapálták a szavazók fejét. Több libatenyésztőét például – sajnos – egy egész életre.
Vajon miért érezte úgy Mesterházy Attila, hogy most jött el az ideje ilyen harsány nemzetvédő nyilatkozatnak? Miért most teszi ki Bajnai Gordon szemet könnyeztető óriásplakátjait? Mi akadályozta meg őket, hogy néhány éve ne kizárólag az emberek nyakába zúdítsák a terheket, hanem bankadóval, különadóval, netán rezsicsökkentéssel megosszák azokat a nagyjövedelmek gazdáival? Hát nem éppen azok a magyarok választották meg őket is annak idején, akikkel hatalomra kerülésük után csúnyán elbántak? Akik közül sokan végső kétségbeesésükben, sokszor csak szimplán – önvédelmi reflexük által vezérelten – az embertelen politika ellen szavaztak 2010-ben, kétharmados aránnyal ruházva föl politikai ellenfeleiket? Netán számukra a választópolgárok szavazata arra felhatalmazás, hogy hatalomra jutásukkal ne az igazi megbízójuk, a hatalom forrását jelentő választók, hanem a háttérben meghúzódó, általuk mindig is szolgált, és őket a jövőben is minden bizonnyal kiszolgálni akaró gazdáik érdekeinek megfelelően cselekedjenek?
Logikus persze, hiszen privilégiumaikat mindig is onnan kapták. Csak éppen ennek a fair playhez, a tisztességhez, s a jogszerűséghez az égvilágon semmi köze nincs. Ezt a hétköznapokban egyszerűen árulásnak hívják. A simor andrások sok milliárd forintos magánvagyonai nem biztos, hogy a harminc éven keresztül, reggel nyolctól délután fél ötig végzett lelkiismeretes irodai munka elvégzésével keletkeztek. Talán inkább abból, hogy a szép szavakkal megszerzett hatalmat titkos gazdáik érdekében gyakorolták.
Bajnai Gordon például kifejezetten ellenzi a rezsicsökkentést. Mesterházy Attila szavakban támogatja ugyan, de kicsi kockázattal nagy összegben lehet fogadni arra, hogy ősszel, amikor most a szétesettség állapotát színlelő ellenzék majd összeborul, akkor a kettő közül melyikük nézete lesz a győztes. A létező szocializmus fél évszázadában, s az 1990 utáni húsz évben a kisember, a választó mindig a rövidebbet húzta, bárhogy hízelegtek is neki a kampányokban. Tény, persze, a rendszerváltoztatás óta csak a jelenlegi kétharmados felhatalmazású kormánynak van módja ez ellen érdemi lépéseket tenni, a jövedelmi viszonyokat újrarendezni. A globalizmus háttérben rejtőzködő óriásai ugyanakkor – a hazai küzdőtérre kivezényelt politikus-katonái révén – éppen ezt akarják megakadályozni.
Továrisi konec! Emlékszünk az MDF nagyszerű plakátjára 1990-ből. Üzenetét a magyar nép elhitte, ette nagykanállal. Elhitte, mert el akarta hinni, hogy végre vége lesz a továrisi-elvtársi önkényuralomnak, hogy jön az új világ, és benne az emberek jobban fognak élni. Tapasztalhatjuk, hogy ebből semmi nem lett. A multik továrisai továbbra is itt élnek közöttük, ahogy Strassburgban is megtalálták magyar és külhoni „tavareseiket”. Köztük a matura-deficites Martin Shulz-ot, a pedofilgyanús Daniel Cohn-Benditet, vagy éppen – mint legutóbb – a zöld Rui Tavarest. A cél azonos: felülírni a magyar választók akaratát, visszahozni a 2010-előtti állapotokat, eltörölni a rezsicsökkentést, hogy a pénzszivattyúik zavartalanul működhessenek tovább a továrisok érdekében, kizárólag a honi lakosság kárára. Erről kampányol Mesterházy és Bajnai egyaránt.
Hogy a kakadu éles csőrével tovább püfölhesse jó bolond gazdája fejét.
Tényleg ezt akarjuk?
Horváth K. József
Egyéb kategória