Aki azt hiszi piacra csak a hagymáért, krumpliért jár az ember, nagyon téved.
Piacolni jó.
Színeivel, illatával, hangulatával minden évszakban magával ragad.
Utoljára akkor kaptam lendületet, mikor a multi üzletláncoknál próbáltam nyár közepén ehető gyümölcsöt vásárolni, lehetőleg hazait, érettet, sikertelenül. Megelégelve a gumi ízű barackokat, hungarocell ízű almákat, ragadtam meg a kosár fülét.
Szeretem a piacozás életérzését, és vannak az évnek olyan időszakai, mikor biztosan megjelenek a helyszínen. Ha máskor nem, eper és dinnye éréskor, mivel e két gyümölccsel kapcsolatban függőségem van, de szorgalmas látogató vagyok a palánta szezonban is, valamint sátoros ünnepek környékén mák-dió beszerzés céljából.
Piacunk nem mindig ezen a helyen volt.
A legöregebb rákosmenti lokálpatrióták még emlékezhetnek, hogy éhes gimnazista korunkban hogy álltunk sorban lángosért az egykori őspiacon a mostani Raiffeisen Bank helyén.
Telt-múlt az idő, és új helyszínt kaptunk.
Háziasszonyként bizton állíthatom: nekünk nagyon jó piacunk van, kettő is, régi és új.
A régi népszerűsége verhetetlen. Továbbra is zsúfolásig telt, szinte minden időpontban hömpölyög a tömeg a ponyvatető alatt, ahol generációk óta név szerint ismert kereskedőcsaládok kínálják portékáikat.
Azonban a zöldség-gyümölcs vásárláson túl a pénztárcának számtalan kísértéssel kell szembenéznie:
Esetemben a biobolt, a fonott kosáráruk világa, de főképpen a virágok övezete számítanak veszélyzónának.
Nem tartozik ugyan szervesen a piachoz, de a mezőgazdasági bolt is gyakran válik csábítások helyszínévé:
Kötöző spárga, vágódeszka, locsolókanna, virágmag, megszámlálhatatlan –számomra legalább is – kincs kelleti magát.
Legtöbbünknek van kedvenc árucikke, amiért érdemes ideutaznia távolabbról is.
Házi zsír, mangalica szalonna, tej, sajt, méz, szódabikarbóna – kinek mi.
Nem meglepetés, mindig is tudtam, hogy piacunkon minden van.
Még pszichoterápiáért sem kell messzire menni.
Az emeleti parkoló felé ballagva, a lépcső alatt „Fröccsöntő műhely”-nek álcázott borozó, amit üresen még soha nem láttam. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a tábla szerint:
„Kegyetlen és veszélyes világ helyett nyugodt fröccsözést” biztosítanak a megfáradtaknak.
Az emeleti Julianus étteremnek különösen hálás vagyok. Számtalan nehezített élethelyzetben húztak ki a csávából ízletes, megbízható minőségű, elvihető ételeikkel.
Sokszínű és népszerű tehát a mi piacunk, ami érthető.
Hiszen a Forum Romanum óta tudhatjuk: a piac örök.