Hagymási Klára: Piacnap

Hagymási Klára: Piacnap

Aki azt hiszi piacra csak a hagymáért, krumpliért jár az ember, nagyon téved.

Piacolni jó.

Színeivel, illatával, hangulatával minden évszakban magával ragad.

Utoljára akkor kaptam lendületet, mikor a multi üzletláncoknál próbáltam nyár közepén ehető gyümölcsöt vásárolni, lehetőleg hazait, érettet, sikertelenül. Megelégelve a gumi ízű barackokat, hungarocell ízű almákat, ragadtam meg a kosár fülét.

Szeretem a piacozás életérzését, és vannak az évnek olyan időszakai, mikor biztosan megjelenek a helyszínen. Ha máskor nem, eper és dinnye éréskor, mivel e két gyümölccsel kapcsolatban függőségem van, de szorgalmas látogató vagyok a palánta szezonban is, valamint sátoros ünnepek környékén mák-dió beszerzés céljából.

Piacunk nem mindig ezen a helyen volt.

A legöregebb rákosmenti lokálpatrióták még emlékezhetnek, hogy éhes gimnazista korunkban hogy álltunk sorban lángosért az egykori őspiacon a mostani Raiffeisen Bank helyén.

Telt-múlt az idő, és új helyszínt kaptunk.

Háziasszonyként bizton állíthatom: nekünk nagyon jó piacunk van, kettő is, régi és új.

A régi népszerűsége verhetetlen. Továbbra is zsúfolásig telt, szinte minden időpontban hömpölyög a tömeg a ponyvatető alatt, ahol generációk óta név szerint ismert kereskedőcsaládok kínálják portékáikat.

Azonban a zöldség-gyümölcs vásárláson túl a pénztárcának számtalan kísértéssel kell szembenéznie:

Esetemben a biobolt, a fonott kosáráruk világa, de főképpen a virágok övezete számítanak veszélyzónának.

Nem tartozik ugyan szervesen a piachoz, de a mezőgazdasági bolt is gyakran válik csábítások helyszínévé:

Kötöző spárga, vágódeszka, locsolókanna, virágmag, megszámlálhatatlan –számomra legalább is – kincs kelleti magát.

Legtöbbünknek van kedvenc árucikke, amiért érdemes ideutaznia távolabbról is.

Házi zsír, mangalica szalonna, tej, sajt, méz, szódabikarbóna – kinek mi.

Nem meglepetés, mindig is tudtam, hogy piacunkon minden van.

Még pszichoterápiáért sem kell messzire menni.

Az emeleti parkoló felé ballagva, a lépcső alatt „Fröccsöntő műhely”-nek álcázott borozó, amit üresen még soha nem láttam. Nem is lehet ezen csodálkozni, hiszen a tábla szerint:

„Kegyetlen és veszélyes világ helyett nyugodt fröccsözést” biztosítanak a megfáradtaknak.

Az emeleti Julianus étteremnek különösen hálás vagyok. Számtalan nehezített élethelyzetben húztak ki a csávából ízletes, megbízható minőségű, elvihető ételeikkel.

Sokszínű és népszerű tehát a mi piacunk, ami érthető.

Hiszen a Forum Romanum óta tudhatjuk: a piac örök.

Tizenhetedik