Hagymási Klára: Balatoni nyár

Hagymási Klára: Balatoni nyár

Van-e olyan honfitársunk, akinek ne lenne Balatonnal kapcsolatos élménye?

Nem tudhatom, de gyanítom, azok vannak többségben, akik számára a Balaton vize nélkül nem telhet el nyár.

Élményanyagunk bizonyára változó, van, aki a bulizásokra emlékszik, van, aki egykori autóstoppos korszakára, számomra ez is a 60-as évek „retro” hangulatát idézi, és a gyerekkorba nyúlik vissza.

Nagyapa vitte a családot a sok munkával épülő nyaralóba, régi Trabantjával, ami a kétajtós szekrény kivételével mindent szállított. Természetesen a régi 7-es úton, mert sztráda még nem volt.

Az utasok közül legalább egy köteles volt énekelni, hogy Nagyapa el ne aludjon a volánnál, alacsony vérnyomása okán.  Ez a mesterdalnok soha nem én voltam.

A nyaraló berendezése minimalista és egyszerű volt, a kényelem nem szerepelt a prioritások között.  Mégis, gyerekszemmel paradicsomi állapotnak éltük meg, a logisztika még nem a mi fejünket fájdította.

Nyári életünk e szakasza szorosan összekötődik az akkori balatoni valósággal.

Az emlékképekben zizegő nádfödém, szalmazsák az emeletes ágyban, petróleumfőző villan fel.

A kisboltok kínálata, ahol egyszerű volt az árukészlet, de a tej, vaj és pékáru minősége utánozhatatlan az óta is.

A siófoki mézeskalácsos, aki biciklivel járt, kiabálva kínálta portékáját, kosarában a sütemény meglepően széles kínálatával.

A fenyőfák közt meghúzódó szabadtéri kápolna, ahol mindig volt szentmise.

Pöttyös és csíkos könyvek, a nyári szünet szórakozásai.

Főszerepben természetesen a selymes víz, a nap és a levegő, amit szerintem semmi sem tud felülmúlni.

Kék-piros gumimatrac, vietnami papucs, fecske fürdőnadrág.

Vég nélküli ugrálások a stégről, fürdés napestig.

Viharok, naplementék, horgászatok, séták a parton.

 A gyerekkor gondtalansága.

Ez az idilli állapot eltartott egészen a csillaghullós augusztus 20-ig, az ünnepnap azóta is egy határkő a Balatonnál, ekkor indul a legtöbb ember hazafelé. A döntést többnyire az időjárás is megtámogatja, 20-án menetrend szerűen érkező viharaival.

Ez idő tájt indult el a Trabant is visszafelé.

 Hazautazásunkhoz a dinnyevásárlás is szervesen hozzátartozott a régi hetes út mentén, búcsúképpen a nyártól, hogy aztán átadhassuk magunkat az iskolakezdés örömeinek.

Majd, jó húszévnyit ugorva az emlékképekben, már újra a Balatonon, a füvön térdelve néhány éves fiamnak segédkezek a horgászatnál.

Gilisztát igyekszünk a horogra tűzni, nem túl humánusan, alkalomhoz öltözve, otthonosan, értsd ez alatt a lyukas csehszlovák „macinacit”.

Elmerülve a műveletben nem is vesszük észre, hogy a parton sétáló jól öltözött „nyugatnémet” nyaralóvendégek milyen őszinte érdeklődéssel figyelik az akciót.

Csak ekkor pillantok végig magamon, gilisztával kezemben, és nem nyűgöz le a látvány.

Számomra, az akkori életérzéshez hozzátartozik néhány ikonikus kép:

Az összecsukható kemping kerékpár, amivel élményszámba ment a bevásárlás.

A kígyózó sorok lángosért, jégkrémért, telefonfülkéért.

Képeslap és bélyegvásárlás, majd a megírt üdvözlőlapok postaládába dobása.

Több napos esős idő kapcsán végeérhetetlen kanaszta partik. Ipari mennyiségű palacsinta sütése, mely több funkciót foglalt magában, mivel melegített is a hidegre fordult időjárásban.

A Füles újság, ami engem már örökre összeköt a Balatonnal, mivel annyi rejtvényt még soha semmilyen helyzetben nem fejtettem.

Amikor már TV is volt a nyaralóban: a Kacsamesék és a Dallas, amin az akkori gyerekek felnőttek.

Majd az élet hullámvölgyei közel tíz évre elszakítottak a Balatontól. Azóta ugyan többször nyaraltunk ott újra, különböző helyeken, mégis minden alkalommal visszajárunk megnézni a valamikori nyaraló-sajnos már csak- egykori helyét.

Tizenhetedik