Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház főigazgatója, Szabó Ágnes, a Gózon Gyula Kamarszínház igazgatója és Babusa János szobrászművész beszélget a tegnapi előadás előtt a színházi társalgóban
A Ballada a két sebzett hattyúról című darabot mutatta be tegnap este a Gózon Gyula Kamaraszínház Földes László Hobo és Szűcs Nelli előadásában. A zenés dráma a híres orosz színész-költő, Viszockij és az orosz származású, francia színésznő-írónő, Marina Vlady viharos szerelméről szól, Viszockij dalaival. Az előadás a Nemzeti Színház vendégjátéka volt, Vidnyánszky Attila rendezésében.
A rendező, a Nemzeti Színház főigazgatója tegnap ellátogatott a Gózonba, hogy nézőtéren szurkoljon az előadás sikeréért.
Vidnyánszky Attila az előadás előtt válaszolt a Tizenhetedik Online kérdéseire.
– Miért fontos a Nemzetinek, hogy elhozza a darabját a Gózon színházba?
– Az egységes művészeti vérkeringés fontos helyszíne a Gózon Gyula Kamaraszínház is. Nem akarok különbséget tenni nagy- és kisszínház, néző és néző között. Nagyon fontos, hogy jelen legyünk, nagyon fontos, hogy a Nemzeti Színházat egy kicsit mindenki magáénak érezze. A Magyar Teátrumi Társaságon belül lassan egy évtizedes a kapcsolatunk a Gózonnal, amelynek ez a színház is tagja, ami egy nagyon fontos, építkező kapcsolat. Ez a kötelék kiterjed a POST-ra (Pécsi Országos Színházi Találkozó), s más az előadó művészeti kötődésekre. A Szabó Ágneshez, a Gózon színház igazgatójához fűződő személyes kapcsolat is nagyon lényeges.
– Láthatóan telt házas lesz az előadás. Örül ennek a felfokozott érdeklődésnek?
– Hogyne, nagyon fontos dolog ez. A magyar ember nagyon szereti a színházat. Kevesen tudják, hogy a világ egyik legszínházbajáróbb népe vagyunk. Nem túlzás, ez tényleg így van. Fantasztikusan jó dolog, hogy távol a városközponttól létezik egy nagyon komoly kis műhely, amit támogatni kell mindenféle szinten. Én harcos képviselője vagyok ezeknek a kis színházaknak.