TIZENHETEDIK ONLINE

Dr. Fenyvesi Máté halványzöldre festett Debercsény utcai házánál

Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára Áder János, Magyarország köztársasági elnöke 2013. augusztus 20., államalapító Szent István ünnepe alkalmából kitüntetéseket adományozott. A Magyar Érdemrend Középkereszt polgári tagozata kitüntetést vehette dr. Fenyvesi Máté, magyar válogatott labdarúgó, állatorvos.
Dr. Fenyvesi Máté 1953-ban, 20 esztendősen igazolt a Ferencvároshoz, és szinte azonnal az együttes alapemberévé vált. Ennek köszönhetően nem sokkal később a válogatott meghívót is megkapta. A Ferencvárossal – amelyet játékosként 16 éven keresztül szolgált – négyszeres magyar bajnok, egyszeres Magyar Kupa-győztes lett. A legnagyobb sikerét azonban nemzetközi színtéren érte el: az 1965-ös Vásárvárosok Kupa döntőjében felejthetetlen gólt szerzett a Juventus ellen, ezzel labdarúgó-csapatot történetének legnagyobb sikerére vezette.
Dr. Fenyvesi Máté a válogatottal az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon is részt vett, és ott volt az 1964-es Európa-bajnokságon, amelyen bronzérmet szerzett a nemzeti együttessel. A válogatottban összesen 76 alkalommal szerepelt.
Dr. Fenyvesi Máté labdarúgó-pályafutása végén doktori címet szerzett az Állatorvostudományi Főiskolán, és ezt követően állatorvosként tevékenykedett.
Egészsége, s a helyi sport iránti vonzódása töretlen. Szombaton ő is kilátogatott a Rákosmente-Bölcske (2-2) bajnoki labdarúgó mérkőzésre az Edző téri pályára, s jókat beszélgetett a rákosmenti szurkolókkal. Nem messze, néhány utcányira lakik a pályától.

A Tizenhetedik a VVK győzelem negyvenedik évfordulóján, 2005 augusztusában készített beszélgetést dr. Fenyvesi Mátéval. Ezt most változtatás nélkül közöljük.

Rákoscsabai emlékezés a VVK-győzelem 40. évfordulóján
Fenyvesi Máté csukafejese

Negyven esztendeje, 1965-ben Torinóban a Ferencváros 1-0-ra legyőzte a Juventust, és ezzel a Vásárvárosok Kupájának (VVK) győztese lett. Mindmáig ez az egyetlen magyar siker a nagy európai kupatornák történetében. A győztes gólt dr. Fenyvesi Máté fejelte, aki a kerületben, Rákoscsabán lakik.

– Ma tudjuk, mekkora jelentőségű győzelem született negyven éve Torinóban. Mit jelentett akkor ez a siker?
– Talán furcsán hangzik, de akkor nem jelentett túl sokat. Úgy voltunk vele, hogy jön majd a másik. Bíztunk a folytatásban. Jó csapatunk volt. Íme, az összeállítás: Géczi, Novák, Mátrai, Horváth, Juhász, Orosz, Karába, Varga, Albert, Rákosi és jómagam. Edzőnk Mészáros József volt. Szerettünk volna elnyerni más trófeákat is, köztük a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. A sikeres folytatás azonban elmaradt.
– Miért?
– A körülmények – köztük főleg a pénz – miatt. Ellenfeleinkhez, a nyugati csapatokhoz képest valóban gyengén voltunk elismerve. S miközben egy például olasz vagy német játékosnak csak a játékkal kellett foglalkoznia, nyugodt körülményeket teremtettek számukra, addig nálunk ez másként volt.
– A futballisták akkor is kiemelt helyzetben voltak a társadalom többi tagjához képest. Jobban kerestek, utazhattak Nyugatra…
– Itt a konkrét helyzetet kellet figyelemben venni. Ez hozta felszínre az elégedetlenkedést, néhányakból a hőzöngést. A VVK győzelem után ugyanis a csapat néhány tagja megtudta, mennyit kerestek a meccsen az olaszok és mennyit mi. Hát, igaz, ami igaz, a fradisták a tizedét sem kapták annak, amit az ellenfeleink. Ráadásul megígérték, hogy győzelem esetén a prémium dupláját fogjuk megkapni. Ebből nem lett semmi.
– Miért?
– A csapatvezetés belement abba, hogy csak egy mérkőzésen dőljön el a kupa sorsa. S azt is idegenben, tehát Olaszországban kellett lejátszani. Erre azért hajlott a vezetés, mert nem sokkal később kezdődött New Yorkban az ottani torna, ahol meccsenként tízezer dollárért játszottunk, s az államnak nagyon kellett a dollár. Ezért nem volt idő kétfordulós VVK-döntőre.
– Azért a dupla prémiumot kifizethették volna. Arra miért nem került sor?
– Idegenben volt a meccs, s a szervezőktől a jegybevétel után a Fradi által kapott összegből erre nem futotta. A meccsbevétel mértékét ők állapították meg.
– Azt mondta, a New York-i tornán kifejezetten vezetési hiba miatt lett második a csapat. Ez hogy történt?  
– A döntő első félidejében vezettünk. A szabály úgy szólt, hogy cserélni csak a 45. percig lehet. Lényegében tehát az első félidő lefújása előtt. A lengyel ellenfél pedig a szünetben, a 45. perc után cserélt. Így tiszta sor volt, hogy meg fogjuk óvni a meccset. A második félidőre való kifutás előtt mondták is a vezetők, játszatok nyugodtan, meg lesz óva a mérkőzés. Akkor ugyanis még egy meccset játszottunk volna, további tízezer dollárért. Így kikaptunk, mondhatni, szándékosan. Aztán a vezetésünk mégsem óvott. Utóbb úgy magyarázták, hogy egy ilyen tornán mégsem illik óvni.
– Hogy született a torinói győztes gól?
– Volt egy begyakorolt megoldásunk. A Karába elfutott a jobb oldalon, lekötve a hátvédet, s akkor Novákhoz, a felfutó jobbhátvédhez lehetett adni a labdát. Ő előrehúzódott, beívelt, s többnyire Albert fejezte be az akciót. Volt azonban, hogy Albertet kilökdösték a labda alól, s mögötte üresen maradt egy kicsi, de jól megjátszható terület. Az első félidőben kétszer is próbálkoztam, de nem lett gól belőle. A második félidőben már csak negyed óra volt hátra, amikor ismét szállt befelé Novák beadása. Albertet megint kilökték, én pedig előrevetődve, csukafejessel elértem a labdát, és betaláltam. Utána Rákosival én is hátrahúzódtam védekezni, hogy kihúzzuk a meccset kapott gól nélkül. Elől csak Vargát és Albertet indítgattuk.

Íme, a győztes gól!

– Mióta lakik Rákoscsabán?
– 1997-ben vettem a házat, és egy évvel később költöztünk ide. Korábban Budán volt házam, de eladtam, mert innen közelebb van Jászberény. Itt voltam húsz évig városi főállatorvos.
– Ma már nyugdíjas. Hogy érzi itt magát?
– Nagyon jól. Kedvesek a szomszédok, figyelmes a kerületi vezetés. Dr. Hoffmann Attila polgármester és a kerület országgyűlési képviselője, Devánszkiné dr. Molnár Katalin jelét adja annak, hogy megbecsülik azt a sport teljesítményt, amit elértem.
–  Ön fideszes országgyűlési képviselő, a kerület vezetői pedig a vetélytárs párt, az MSZP tagjai. Nem nehezíti ez meg a kapcsolattartást?
– Egyáltalán nem. Nagyon rendes emberek. Külön tudjuk választani a magánéletet és a közéletet. A politikai különbözőség nem okozott közöttünk feszültséget soha.
– Mi lesz a Ferencvárossal? Ki tud lábalni a jelenlegi nehéz pénzügyi helyzetből?
– Meggyőződésem, hogy a klubok közül Ferencváros tudna legtöbb jövedelemre szert tenni saját erejéből, ha engednék. Annak idején egy tollvonással elvették az egyesület klub tulajdonát, a stadiont, a körülötte lévő földterületet. De legalább létezett a sport állami támogatása, amivel lehetővé tették a klubok működését. Most se támogatás nincs, se tulajdon. Sőt, még a stadionhasználatért külön bérleti díjat is fizetni kell. Így nehéz nemzetközi szintű minőségi sportot csinálni. Nagy hiba, hogy idáig még nem adták vissza a stadion kezelői jogát. Ha megkapná az egyesület 49 vagy 99 évre, akkor lennének vállalkozók, akik befektetnének. Ez a mostani packázás nagyon sokat árt a Ferencvárosnak.
– Dr. Fenyvesi Máté még szeret játszani?
– Hetvenkét éves vagyok, de még bírom. A parlamenti válogatottal legutóbb Berettyóújfalun játszottunk. Bár kissé hosszú már a nagypálya, nagyokat kell futni, de még bírom, s örömmel játszom a csapatban. Bár már hamarabb elfogy a levegő, mint harmincévesen, de azért csinálom. Meg kell őrizni a kondíciómat, az egészségemet.