Minden évben van egy reggel, amikor kilépve az ajtón máshogy süt a nap.
Függetlenül a naptártól, az időjárás-jelentéstől egyszer csak ráismerünk: itt a tavasz!
A mi lakóhelyünk különösen szerencsés ebből a szempontból.
Az utcáinkat szegélyező fák ilyenkor fehér és rózsaszín virágfelhőbe borulnak, megszokott útvonalaink egyik napról a másikra ünnepibbé válnak. Ugyanazon az utcán, mégis más világban járunk.
Néhány napja jártamban-keltemben arra lettem figyelmes, hogy többen is megállnak egy pillanatra. Egy idős házaspár a kapu előtt beszélgetett, egy fiatal anyuka telefonjával a virágzó ágakat fényképezte, és azon kaptam magam, hogy én is lassabban lépkedek.
A tavasz különös ajándéka ez.
A tél után újra jólesik kint lenni, mélyebben beszívni a levegőt, hosszabb sétát tenni akkor is, ha eredetileg csak egy gyors ügyintézés volt a cél.
Sokan mondják velem együtt, hogy a tavasz a kedvenc évszakuk, és ezt ilyenkor könnyű megérteni. Több a fény, hosszabbak a nappalok, és mintha az emberek hangulata is derűsebbé válna.
Abban is szerencsések vagyunk, hogy kerületünk több szép parkja ilyenkor megtelik élettel, a padokon új beszélgetések indulnak, és a városrész egy kicsit közösséggé válik.
Ugyanakkor tudjuk, hogy ez az időszak gyorsan elmúlik. Hamarosan beköszönt a nyári hőség, amikor az árnyékot keressük majd, és visszagondolunk ezekre a friss, virágillatú napokra. Éppen ezért jó most tudatosan megélni ezt a néhány hetet.
Nem kell hozzá külön program vagy nagy elhatározás. Elég egy séta a megszokott utcán, egy rövid megállás a virágzó fák alatt, és máris észrevesszük, hogy a tavasz nemcsak körülöttünk bontakozik ki, hanem bennünk is változást hoz.
Amikor inkább gyalog indulunk útnak, amikor délutánonként megtelnek a padok, és a kapuk előtt tovább tartanak a beszélgetések, akkor válik igazán érezhetővé: megérkezett a tavasz a mindennapjainkba.
Ezért jó néha lassítani, és hagyni, hogy a tavasz utolérjen bennünket.
Hagymási Klára