Amikor kisüt az első tavaszi napsugár, minden évben beköszönt a fagyi szezon is.
Bár akadnak, akiknek a hidegebb évszak sem akadály, van ismerősöm, aki a boldog újévet cukrászdában, egy gombóc fagyival ünnepli. Szerinte nincs rossz idő a fagyizásra, csak rosszul megválasztott időpont.
Kevés emberrel találkoztam, aki ne szeretné ezt a jeges édességet — valahogy a nyár íze van benne, még akkor is, ha éppen csak tavasz van.
A fagyizás azonban több mint egyszerű nassolás. Inkább egy lassítás. Megállunk vele az utcán, beszélgetünk, nevetünk, és közben észrevétlenül ráérősebb lesz a világ. Lehet kettesben, barátokkal, családdal, vagy akár egy egész osztállyal iskola után — a fagyi mindig alkalom a kikapcsolódásra.
Ilyenkor az ember akaratlanul is nosztalgiázni kezd. Emlékszünk a gyerekkor 50 filléres gombócaira, arra a különleges napra, amikor a jó bizonyítványért járt a jutalom, és a választás súlya szinte nagyobb volt, mint maga a fagylalt.
A választék ugyan jóval szerényebb volt: csoki, vanília, puncs, citrom, eper, málna szerepelt többnyire a listán, mégis különlegességnek számított. Gyerekként külön élmény volt, amikor a fagyi biciklis kocsin érkezett — leginkább a strandok nyári forgatagában.
Ma már más ízek, más árak, más pultok várnak ránk — de az érzés valahol ugyanaz maradt.
Napjainkban talán jobban megadjuk a módját. Van, aki édes tölcsérben szereti, más a hagyományosra esküszik. Van, aki biztosra megy, és inkább pohárban kéri, hogy ne egye le magát. Jöhet rá tejszínhab, cukorszórás, ostya — vagy semmi, csak maga a fagylalt.
A választék évről évre bővül. A klasszikus ízek mellett ma már egészen különleges kombinációk is megjelennek.
Ha igazán abszurd élményre vágyik valaki, a Balaton partján a beszédes nevű „Ciripella” fagyit is megkóstolhatja, aminek a tetejére szárított tücsökszórást is kérhet.
Mi azért maradunk a jól bevált ízeknél.
Egy dolog biztos: amíg a kezünkben olvad a fagyi, addig egy kicsit mindig nyár van.
Hagymási Klára