TIZENHETEDIK ONLINE

Puzsér Róbert

Fotó: internet

Puzsér Róbert nem egészen egy nappal azután, hogy Bayer Zsolt beszéde elhangzott a CÖF-CÖKA által szervezett Magyar Narancs elleni tüntetésen, úgy érezte, neki erre feltétlenül reagálnia kell. A gyalázkodásnál persze most sem jutott messzebb. Arra gondolhatott, hogy legalább ezen az áron is besöpör némi népszerűségnövelő morzsát „irodalmi munkássága számára” egy, a tömegek által olvasott és Bayer Zsolt tolmácsolásában fokozott rokonszenvvel követett témához. Puzsérnak a Facebookon közreadott soraiban természetesen nem futotta erejéből, hogy a nemzetközi felháborodást kiváltó szörnyűséges Magyar Narancs címlapot elítélje, de ha lúd, legyen kövér, odabiggyesztette a „korrupt” és az „alkalmatlan” jelzőt Orbán Viktor neve mellé. Rúgjunk rajta még egyet, abból nem lehet baj! Hátha megsimogatja a fejét a ballib ellenzék, amelynek orcáján – biztos, ami biztos – szintén elhelyez néhány kézlegyintést, nehogy egyoldalúsággal lehessen vádolni. Puzsér mocskolódásaiból csak a Jobbik maradt ki valamiért.
P. Róbert azonban téved akkor, amikor valódi népszerűség-növekedést remél. Lehet, hogy jól fizető körök busásan honorálják az efféle megnyilatkozásokat, de hogy olvasóinak tábora nem gyarapszik egészséges, józan gondolkodású, létbiztonságát, életkörülményeit, családját megvédeni akaró, hazája szuverenitását féltő emberekkel, az bizonyos.
A valóság ugyanis sokkal erősebb érv a hazugságnál. Tudjuk, kevés embert sokáig be lehet csapni, sok embert rövid ideig úgyszintén, de sok embert hosszú ideig nem lehet félrevezetni, nem lehet becsapni.
Puzsér már első mondatával elveszti a lehetőségét annak, hogy írását a jóérzésű emberek komolyan vegyék. Nemes egyszerűséggel „nyuggerhadseregnek” nevezi ugyanis a Békemenetet, ami részint tényszerűen nem igaz, részint pedig hihetetlen tiszteletlenség az idősebb, nyugdíjkorhatárt elért emberekkel szemben. Akik valóban tartanak a migránsok tömegeitől, gyermeküket, unokáik jelenét és jövőjét féltik, aggódnak saját biztonságuk miatt. És örülnek, ha hallják Bayer Zsolttól, hogy az ötszáz milliós Európában négyszázötven millióan elutasítják a bevándorláspárti politikát. Örülnek, ha hallják, hogy „a magyar miniszterelnök helyettük is kimondja az igazságot, amelyet a liberálisok véleményterrorja miatt senki nem mer felvállalni”. Örülnek, ha hallják, hogy a liberálisok Hitler-bajuszt rajzolhatnak a kvótarendszert elutasító országok kormányfőinek, de több százmillió európai polgárnak is. „Jó szándékkal, egy elmeorvos türelmével figyelmeztetjük őket: ahol mindenki náci, ott már senki sem náci.”
A valódi érveket könnyű megkülönböztetni a hazugoktól. A migrációval kapcsolatban minden egészséges, jelenéért, jövőjéért aggódó ember magától is erre gondol. Megkönnyebbülten sorakozik fel az egyenes beszédű Orbán mögött, messzemenő támogatásáról biztosítja. Üzeni a világnak, hogy „Isten óvja őt!”. Esze ágában sincs a miniszterelnök álláspontját gyengítő véleményével megpróbálni destabilizálni szerencsére napról napra erősödő nemzetközi pozícióját, meg nem fordul a fejében, hogy bármilyen módon is szembe menjen vele. Valójában arra gondol, milyen jó lenne, ha az ellenzék legalább a migráns ügyben nem tolná küllők közé a seprűnyelet, ha a magyar álláspont e téren egységes lenne, segítve az országot ebben az irdatlanul nehéz nemzetközi küzdelemben.
Erről azonban sajnos nincs szó.
Az álmoskönyv szerint azonban hazugságokkal, az emberek lenézésével, megvetésével nehezen lehet őszinte hívekre, támogatókra szert tenni.
Van egy fájdalomcsillapító, Dormicum a neve. Altatás helyett sebészeti beavatkozásoknál is alkalmazzák. Érdekessége, hogy hatására a beteg bódult állapotba kerül, fájdalmat nem érez, s ha kérdezik, csak az igazat mondja. Aztán, ha a hatás kimegy, a páciens a sebészeti beavatkozás után nem emlékszik semmire. Nem volnék meglepve, ha a Dormicum hatása alatt a balliberális ellenzéki politikusok, a hasonló beállítottságú médiumok képviselői, így P. Róbert is kérdésre válaszolva lelkük legmélyebb bugyrából felszínre törő őszinteséggel válaszolnának. Például Orbán Viktornak a rendőrtiszthelyettes-jelöltek eskütételén mondott beszéde részletét idéznék, mert meggyőződésük szerint is ez az igazság: „Magyarország egy ezeréves, keresztény kultúrával rendelkező ország. Mi, magyarok nem akarjuk, hogy a világméretű népmozgás megváltoztassa Magyarországot. Nem ezért dolgoztunk és nem ezért küzdöttük át magunkat világháborún, kommunizmuson, rendszerváltáson és gazdasági válságon. Mi másképp képzeltük és másképp képzeljük el a magyar és az európai jövőt. Rendben, békében és biztonságban akarunk élni. Nem akarunk káoszt.” „Kijózanodva” persze maradna az ideológia- és érdekvezérelt, senkinek sem kellő mantra a meghasonlás nagymestereiben.
Friss adatok igazolják, hogy a balliberális, bevándorláspárti argumentáció az embereknél nemcsak Európában vall kudarcot. Kevesek szellemi tápláléka Magyarországon is. A Századvég felmérése jól mutatja, hogy januárban a megkérdezettek hetven százaléka támogatta a bevándorlási szabályok szigorítását. Júniusban ez az arány 74, most, szeptemberben pedig már 82 százalék. Azaz a válaszadók több, mint háromnegyede ért egyet a kormányzati elgondolásokkal, a bevándorlási szabályok drasztikus megszigorításával.
Bármilyen szomorú is ez Puzsér Róbertnek és kiábrándító „érveinek” Bayer Zsolt beszédével kapcsolatban. Tamási Áron ezt így összegzi: „Legyőzi a jó a rosszot, a tiszta szív a gonosszot mindig, ezután es".

Horváth K. József