TIZENHETEDIK ONLINE

Érdekes azonosságot fedezhettek föl a Tizenhetedik Online olvasói két minapi tudósításban. Ugyanazon platóni gondolat zárt két politikai rendezvényt. Az érdekességet az adja, hogy két politikai rivális – a Fidesz-KDNP és Kormányváltók: MSZP, Együtt-PM, a Magyar Liberális Párt és a Demokratikus Koalíció – választási nagygyűlésén hangzott el a szóban forgó idézet.
Előbb Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke zárta Platónnal előadását. „Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk.”
Egy nappal később Lukoczki Károly, az MSZP országgyűlési képviselőjelöltje rukkolt elő ugyanezzel a gondolattal a nagygyűlés végén.
Vajon mit szűrhetett le ebből a tájékozódni akaró olvasó? Esetleg azt, hogy ha a választók nem mennek el valamennyien szavazni április 6-án, akkor lemondanak arról, hogy az általuk támogatott politikai erők irányítsák az ország életét, megbüntetve magukat azzal, hogy ostobáknak és gazembereknek – azaz a másik oldal – jelöltjeinek engedik át az önmaguk fölött való uralkodás lehetőségét?
Esetleg könnyebb lehet megadni választ a kérdésre, ha felidézzük, mi hangzott el – egyebek mellett – az egyik, illetve a másik választási gyűlésen?
Nem biztos, de tehetünk egy kísérletet.
Semjén Zsolt aláhúzta, aki Dunai Mónikára szavaz, az Orbán Viktorra szavaz, illetve a keresztény, a polgári értékrendre adja szavazatát. Ez a szavazat a jelenlegi gazdaságpolitikát, s azt a politikát erősíti, amely a nemzeti szuverenitásért való kiállást helyezi előtérbe. A jelenlegi gazdaságpolitikában benne van a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés, a rezsicsökkentés érdekében tett erőfeszítések sora. Kár lenne, ha ez a folyamat megakadna. Az új alkotmányra épülő államrend nem tudna bejáratódni, mondta a szónok.
Semjén aláhúzta továbbá, ha a Gyurcsány-Bajnai féle társaság visszajönne, ismét eladósítaná az országot. Senki nem gondolta volna, hogy miután az IMF-et 2002-ben kifizettük, 2008-ban még egyszer visszahívja őket az előző kormány. El fogják adni ismét a közműveket, adót emelnek, a tizenhat százalékos adók helyett újra 36-40 százalékos terhek sújtják a jövedelmeket, visszaemelik a cégadókat, és így tovább. Emellé társul a totális káosz, hiszen a „rivális” politikai erők maguk között gyakran még a legegyszerűbb kérdésekben sem tudnak megegyezni, nem hogy az ország kormányzásának feladataiban jutnának dűlőre egymással.
S ezután következett a fentebb már idézett platóni gondolat.
Egy nappal később ugyanazon a helyszínen dr. Havas Szófia az MSZP, Bősz Anett az MLP, Huszti Andrea az Együtt-PM és Gy. Németh Erzsébet a DK képviseletében érkezett, hogy hallgatóságát arra bíztassa: szavazzon Lukoczki Károlyra, a Kormányváltók képviselőjelöltjére.
Sok mindenről beszéltek. Elhangzott, hogy új munkahelyeket teremtenek, hogy 100 ezer forint lesz a nettó minimálbér, hogy csökkentik az alapvető élelmiszerek árát, hogy 65 év felett minden nyugdíjas kap 24 ezer forintot gyógyszerre, hogy csökkentik az egészségügyi várólistákat, hogy felszámolják a gyermekéhezést. Gy. Németh Erzsébet egy sarkos mondatot is megfogalmazott, miszerint: „Azért vagyunk mindannyian ebben a teremben, mert azt szeretnénk, ha április 6-án ez az ocsmány kormány innen eltakarodna. Muszáj menniük, mert amit ebből az országból és ebből a városból csináltak, az egyszerűen nem maradhat így.” A szebbik nem elegáns öltözetben színpadra lépő képviselője elég karcosan fogalmazott, de hát ez az ő dolga. A semjéni gondolatokra azonban, amelyekben nem volt semmi új, az elmúlt időszakban gyakran lehetett hallani ezeket a kampány különböző szereplőitől nem érkezett reagálás. Némelyek talán vártak némi cáfolatot, vagy csak egy halvány utalást arra, hogy higgye el a nagyérdemű, nem adjuk el ismét a közműveket, nem emelünk adót, nem vonjuk vissza a családi adókedvezményeket, nem adósítjuk még jobban el az országot, mint tettük 2002 és 2010 között, nem szüntetjük meg a bankadót, s más külföldi cégek különadóját, így nem fogjuk helyettük a magyar embereket további megszorításokkal sanyargatni. Hogy mindez csak aljas rágalom, csak ez az ocsmány kormány akarja elhitetni a választókkal.
Erről azonban egy szó sem esett. 
Végül jött Platón, s véget ért a rendezvény.
Mi meg – választóként – itt állhatunk a magunk hatalmas kérdőjelével a kezünkben, s azt találgatjuk, mikor tudjuk valóban mi irányítani az ország életét? Mikor leszünk valójában megbüntetve? Miként tudjuk elkerülni, hogy ostobák és gazemberek uralkodjanak rajtunk?
Vagy másképpen: hogy keveredhetünk ki abból a szavakból és jelentésekből kreált csapdahelyzetből, amelyet fifikás szóforgatók ígéretei helyeztek elénk, megnehezítve a jó és a rossz megkülönböztetését?
Platón azonban bölcs és becsületes polgárokról szólt!
Mit gondolnak, a bölcs és becsületes polgárok átlátnak a fifikás szóforgatók készítette szitán?

Horváth K. József