Az ország sorsáért aggódik a hajléktalan Molnár János

$\"\"$

Molnár János, Farkas Tamás és Tolnai Tamás a párnákat, paplanokat, takarókat tartalmazó zsákokkal

A Delta Polgárőrség két tagja, Tolnai Tamás és Farkas Tamás kereste föl földbe vájt hajlékába a hajléktalan Molnár Jánost a Régi vám utca melletti erdős területen, s két nagy nejlonzsák paplant, párnát, takarót vitt az 55 éves férfinak.

$\"\"$

Molnár János tesz a tűzre. Van elég fa a raktárában.

Az jó egészségnek örvendő, éjszaka kukázásból, nappal alkalmi munkából élő Molnár János szívesen fogadta az adományt.

Megmutatta életterét, a földbe vájt kunyhót, amelynek központi helyén van a kályha és a kemence. A nyáron összegyűjtött száraz fákat, gallyakat Molnár János szépen rendbe rakta, így nincs híján a tüzelőnek. Nem félt a téltől, a mínuszoktól sem. Az érkezők fogadására zokni nélküli, mezítlábas papucsban, vékony ingpulóverben bújt elő, önkéntelenül jelezve, képes gondoskodni komfortjáról.

Hat évesen került nevelőszülőkhöz, 18 éves korára már minden állami gondozóintézetet bejárt, megismert.

A hajléktalan életet elfogadta, és fegyelmezetten betartja a kemény reguláit.

– A főszabály: nem szabad inni! Ha alkoholista volnék, már biztosan nem élnék! – mondta látogatóinak. – Vágyaim? Igen vannak! Szeretném megérni, hogy az ország kikecmereg ebből a nehéz helyzetéből, amibe belevitték – mondta búcsúzóul Molnár János.

$\"\"$

A földkunyhó ajtajában köszöntek el egymástól