A kultúra a nemzet legerősebb önvédelmi fegyvere, avagy 50 éves a Vigyázó

$\"\"$

Riz Levente születésnapi ajándékként átadja a névadó Vigyázó Sándor kinagyított fényképét Hajnal Csilla igazgatónak. Mellettük Fohsz Tivadar alpolgármester az ünnepi virágcsokorral.

Wass Albert kultúráról szóló gondolatával kezdte köszöntőjét tegnap este Riz Levente polgármester a Vigyázó Sándor Művelődési Ház fennállásának 50. évfordulója alkalmából rendezett második ünnepi esten. „A nemzet élete a kultúrával azonos, nem a politikai történésekkel, melyek csak átfutnak fölötte, mint a szél. A kultúra és a nemzet azonossága az a mindeneken felül álló erő, mely ellen tehetetlenek a fegyverek, és mellyel szemben értelmüket vesztik a szögesdrótok.” Ezért különösen értékesek azok az intézmények, amelyek védelmezik a magyar kultúrát. Ötven éve ilyen a Vigyázó Sándor Művelődési Ház is, húzta alá a szónok.

Az 1962-ben az alapítók azon a filozófiát adták az intézménynek működési útravalóul, hogy „terjessze a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus eszméit.” A Janus-arcú korra jellemző, hogy már ez a jelmondatnak szánt felirat sem került ki a falra, mint ahogy a ház – amikor tehette – szintén nem a proletárdiktatúra „szellemisége” jegyében működött.

Riz Levente kiemelte továbbá, ma a globalizmus igyekszik szennyezni leginkább a honi, helyi kultúra tisztaságát. A Vigyázó ellenáll e behatolási kísérletnek is.

Az épület nevének 2008-as megváltoztatása is a helyi kötődést igyekezett erősíteni, nem pedig Dózsa György személyét, történelmi szerepét átértékelni, háttérbe szorítani, bármi legyen is a történészek jelenlegi álláspontja róla.

A nemzet kultúrájának szüksége van olyan bástyákra, ahol a helyben élők hozzájuthatnak a magyar kultúra értékeihez.

Riz Levente végül köszönetet mondott mindazoknak, akik az elmúlt ötven évben e ház falai között dolgoztak, s jelenleg is teljesítik a nemzeti kultúra megőrzésével, terjesztésével kapcsolatos feladatokat.