Döntetlen a Maglód ellen, a sportbarátság jegyében

$\"\"$

Melczer János (fekete dzsekiben), a Maglód ügyvezetője, Tóth Zsolt (barna felsőben), a Rákosmente törzsszurkolója és Papp József (fehér felsőben), illetve a csapattagok a mérkőzés utáni közös beszélgetésen, étkezésen

0-0-ás döntetlennel ért véget a két szomszédvár, Maglód és Rákosmente összecsapása tegnap, november 12-én az Edző téri pályán. Az NB III-as labdarúgó bajnokság Mátra csoportja 13. fordulójának Edző téri összecsapása jó iramú, változatos mérkőzést hozott.

A Rákosmente szerencséjére a jelenleg negyedik helyen álló maglódiaktól sérülés miatt hiányzott Gajda István, aki sokáig vezette a góllövő listát, s 10 találatával most is csak alig szorul a második helyre a putnoki – 11 gólos – Monyók Péter mögé. Eltiltás miatt nem játszott a vendégek másik gólveszélyes csatára sem, az 5 gólos Weisz Tamás, akit az előző fordulóban kiállítottak.

E kulcsjátékosok hiányát kihasználhatta volna a Rákosmente, volt is rá esélye. Az első félidő egyetlen, hatalmas gólhelyzetét Polyák Balázs hagyta ki, aki az első játékrész derekán egyedül tört kapura, ám az öt és feles jobb sarkáról leadott lövése elakadt a kapusban.

A második félidőben a Rákosmente uralta a játékot. Előbb a baloldalon ezúttal is ügyesen kevergető Leandro révén alakított ki nagy helyzetet a kék-fehér csapat, majd egy döntő momentum következett. A maglódi védők gyűrűjéből nagy lendülettel kilépő Radovits Viktort földre vitték a védők. A szurkolók tizenegyes kiáltottak, a maglódi beavatkozás – a nézőtérről szemlélve – nagyon szabálytalannak látszott.

Múlt héten, a Putnok ellen a kapus szabályos hárítása után ítélt büntetőt a játékvezető a Rákosmente ellen, akkor azzal veszett oda a három pont. Mondták is a szurkolók, ha az 11-es volt, akkor ez a megmozdulás öt büntetővel ért föl. A játékvezető azonban továbbot intett.

A tiltakozó drukkerek hangját talán még Ligeten, a Gózon Színház nézőterén is lehetett hallani. Egycsapásra virtuális lószerszámok milliárdja süvített az ég felé, s mint tűzijáték petárdái robbantak szét a pálya fölött. A pálya túloldaláról a sípmester ledér életet élő édesanyát röptettek azonnal bíró aurájába, hogy a szeme előtt piruettezzen. A döntés azonban természetesen nem változott.

Virág Mihály képviselő, aki ezúttal is a helyszínen szorított a Rákosmente győzelméért. Meg is jegyezte: – Még a hangosan beszélőt is túlkiabálják a szurkolók! Aztán jutott eszébe, ezt most is nagyon könnyű megtenni, a hangosítás ugyanis ezúttal sem működött. A Rákoshegyen vagy a Péceli úton: a Grund vagy az RTK alsóbb osztályú hazai mérkőzésein természetesen mindig szól a megafon, az RKSK sporttelepén pedig valahogy gyakran kerül be porszem a fogaskerekek közé. Mindegy, az őszi szezonban már csak egy hazai meccset kell némán túlélni, utána lehet készülni a tavaszi szezonra. Addigra talán meglelik az illetékesek a berendezés kapcsológombját.

A mérkőzés után nagyon is szívmelengető pillanatok következtek. A Rákosmente elnöke, Papp József finom pörköltet készíttetett. A maglódiak ügyvezetője, Melczer János, akinek polgári foglalkozása pék, több rekesz süteménnyel érkezett a mérkőzésre. Az üdítőkről pedig Tóth Zsolt, a Rákosmente egyik törzsszurkolója gondoskodott. Közös étkezés, jó hangulatú beszélgetés következett. A két csapat vezetői, segítői, tagjai jó példát mutattak arra, hogy a pályán ugyan ellenfél a két szomszédvár, de a földrajzi közelség egyben a két együttes közötti barátság meglétét, egymás kölcsönös tiszteletét is jelenti.