Tarnai Sándornak, a Rákoscsabáért Díj idei kitüntetettjének köszöntése

$\"\"$

Tarnai Sándor és Virág Mihály a díjátadó ünnepségen. Baráti kapcsolatban.

Szakács Zsuzsa felvétele

Tegnap, november 26-án este a Csabaházban köszöntötték Tarnai Sándort, a Rákoscsabai Református Gyülekezet 812. számú Csaba Vezér cserkészcsapatnak parancsnokát.

Az eseményen részt vett a laudációt mondó Virág Mihály képviselő mellett Fohsz Tivadar alpolgármester, Dunai Mónika, Fachet Gergely és Lukoczki Károly önkormányzati képviselő.

Olvassák el Virág Mihály köszöntő sorait. Tartalmas, érdekes, igaz, s ami mai világunkban nem kevésbé fontos: rövid!

„A cserkésztábor nem kimenekülés a világból, nem a nyárspolgárok kényelmes lustálkodása, hanem a cserkészlélek szabad szárnyalása, ahol a szeretet kiteljesedik, és ahol a jótettek sokasága és öröme, a tisztaság és a lélek gazdagodásának helye”

Tisztelt Ünnepelt!

Hölgyeim, és Uraim!

Az ünnepelt örömében osztozni kívánó Tisztelt egybegyűltek!

A bevezető gondolatok, Sanyi bácsi szavai, őszinte és igaz szavak.

Hiszen aki úgy dönt, mint Ő, hogy cserkész lesz, az egy életre szóló barátságot köt a természettel, a jelen lévő csodával, ahol az érték nem kopik, de napról-napra fényesebbé válik általa.

Ökölbe zárja az értéket, de a próbatétel idején mégis bőkezű adományozó. A görcsös kéz a tudásszomj előtt, minden esetben oldódik.

Isten akaratára épülve megtanít járni a Jézusi úton, hogy az érkezők szavak nélkül is érezzék az erőt, mely béklyót köt a rosszra, s utat nyit Isten befogadó szeretete irányába.

A Rákoscsabai Református Gyülekezet 812. számú Csaba Vezér cserkészcsapatnak Sanyi Bácsi hetven év óta a tagja. A rendszerváltás után többedmagával újraszervezte az 1934-ben Farkas Sándor igazgató tanító közbenjárásával megalakult, akkor még Csaba Vezér cserkészcsapatot, melynek 1994 óta a parancsnoka.

„Ennek a nagyszerű világunknak a megvalósítása a cserkésztábor hangoztatja nem egyszer az újonnan érkezőknek.

Az ezerszínű arcát kínáló természetben megtalálni a helyünket, hogy az otthonról hozott batyuba csomagolt útravalónkat szégyenérzet nélkül kicsomagolhassuk, hogy gazdagabban térhessünk haza, mint ahogy érkeztünk előtte.

Tarnai Sándor arra tanít, hogy szeressük a szülőházat, Rákoscsabát, a hazát, melyben nemcsak a hivatalos, de anyanyelv is a magyar. Ragaszkodjunk az örökségbe kapott értékekhez, mert egyszer nekünk is tovább kell adni, hogy az emlék ne vesszen ködbe.

Láthassa mindenki, hogy a hely, ahol élünk, mivé lesz, és formálódik általunk.

Remek alkalom erre a számtalan rendezvény, a táborok sora, vagy a cserkészek nagy seregszemléje, mint 2007-ben az Angliai, vagy az idei Svédországi találkozó.

A Rákoscsabai Református gyülekezetbe presbiternek választották, de a jegyzői teendőknek is a gazdája lett. Segített a lelkészlak felújításában.

Rendezte, majd megőrizte az egyházközség dokumentumait.

Rákoscsaba történelmének kutatása, már csak hab a tortán.

De a jövedelemszerző tevékenység az idő függvényében, egyfajta jellemrajz, pontosabban, a hűség jellemrajza is lehet egy emberről, mert Sanyi bácsi szinte egyetlen munkahelyen dolgozott a X. kerületben a Finommechanikai Vállalatnál.

Munkája során kapcsolatba került Lengyelországgal. Megtanulta nyelvüket, ápolta a hagyományos lengyel-magyar barátságot.

Rákoscsaba képviseletében tagja volt annak a kis delegációnak, akik a Rákoscsabai Polgári Kör szervezésében Országzászlót adományoztak Székelykeresztúrnak, Rákoscsaba egykori testvérközségének a testvérré fogadás 60-ik évfordulóján.

A Haza szeretete, ragaszkodása Rákoscsabához, a szülői házhoz, hűsége a családhoz, és megkülönböztetett féltő gondoskodás gyermekei édesanyjához, példaértékkel kell, hogy szolgáljon mindegyikünk számára.

Talán a legnagyobb kincs, amit földi halandóként kaphatunk, az a hitünk. A hit az a kohéziós erő, mely összetartja a családot, a közösséget ahol a becsület, a kötelesség, és az elkötelezettség, a jó tettek sokasága a természetes életforma velejárója.

Parancsnok Úr!

Engedd meg, hogy személyesebb hangvétellel folytassam.

Kedves Sanyi Bácsi!

Hiszem, hogy a földi jelenben megtaláltad a saját utat, melyen mindig elől haladtál, és soha nem kellett tolakodnod, mert udvariasan utat nyitottak követőid, ahol számodra a hangos helyett, csak az érthető szó volt az elfogadott, és állhattál bárhol is a sokadalomba, mindig az volt a sor eleje.

Legyen így a jövőben is.

Virág Mihály

önkormányzati képviselő

Rákoscsaba, 10. választókerület