Óvodába megy a gyerek – az óvodapedagógus gondolatai

$\"\"$ $\"\"$ $\"\"$ $\"\"$ $\"\"$

Itt a szeptember és apró, pici gyermekek szüleikkel óvodába indulnak. Legtöbbször nincs tapasztalatuk, hogyan is kezeljék a helyzetet és a sűrűn váltakozó szituációkat. Az óvodapedagógusoknak is komoly feladatot jelent az apróságok befogadása. Kerületünkben kevés helyen szerveznek vegyes életkorú csoportokat, ez azt jelenti, hogy 28-32 hároméves gyermeket egyszerre fogadunk be az óvodába. Emberpróbáló feladat! A szülők, óvónők, dajkák együttműködése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a gyermek elfogadja és megszeresse az óvodai életet és a vele foglalkozó felnőtteket. Minden gyermek más, különböző fejlettségű, más-más szokásokkal, igényekkel így az út az elfogadáshoz is különböző.

Néhány gyakorlati tanácsra hívnám fel a szülők figyelmét:

Írjanak egy rövid ,,használati utasítást” gyermekükről / étkezési, alvási szokásai, kedvenc játékai, mitől nyugszik meg, miben önálló és miben igényel segítséget/

Ismerjék meg gyermekük óvodai napirendjét és próbálják az otthoni napirendet ehhez igazítani.

Meséljenek sokat az óvodai életétől. Rengeteg jó könyv lehet a segítségükre.

Ajánlom: Bartos Erika Anna és Peti sorozatából az Irány az óvoda címűt.

A szülő, általában az anyuka bíztató, támogató magatartása segíti az új környezet elfogadását.

Kedves anyukák, sajnos a lelkünket tréningezni kell, mert egy síró, gyermekétől elszakadni nem bíró, szorongó szülő gyermeke nem fogadja el az új helyzetet!

Az első időszakban lehetőleg kevés időt töltsön az intézményben a kisgyermek. Én 4-6 órát ajánlanék, de tudom, hogy sokan ezt nem tehetik meg. A gyermekek idegrendszerét hihetetlenül megviseli a napi 8-10 óra az oviban. Sajnos néhány gyermek 12 órát van az intézményben!!!

Aránylag hamar biztonságot nyújt a gyermekeknek, ha ugyanabban az időpontban érkezik és távozik az óvodából.

A legtöbb intézményben megengedik, hogy a gyermek megnyugtatására cumit, nyonyokát, rongyikát, alvó nyuszit bevigyenek gyermeküknek. Akinek nincs ilyen, érdemes adni valamit, ami számára az ,,anyát” jelenti.

A gyermek holmiját lássák el jelekkel, mert nincs idő állandóan ruhákat keresni. Sokszor 12db rózsaszín pillangós, ugyanolyan méretű póló van egy csoportban. Praktikus a textil filc használata.

Amire érdemes felkészülni:

A gyermek viselkedése megváltozik, átmenetileg szorongásos tüneteket mutat. /sírás, szorongás, félrehúzódás, dac, hiszti, alvás problémák, vizelet, széklet visszatartás, étel elutasítása, bepisilés./

Szerencsére ezek a tünetek átmenetiek. Sok babusgatással, játékkal, közös óvodai élmények felidézésével hamar elfogadják, majd megszeretik az óvodai életet.

Egy-egy betegség, hiányzás estén visszaesést tapasztalhatunk a gyermek viselkedésében.

Nem akar óvodába jönni és nem akar hazajönni. Szinte minden gyermeknél van ilyen időszak. Egy jó ötlet, délután egy rövid közös játék az oviban s jókedvűen, hiszti nélkül indulhatunk haza.

Nagyon remélem, hogy minden szülő és kisgyermek sok-sok kellemes, örömteli élménnyel lesz gazdagabb a gyermek óvodás időszaka során. A gyerek számára legfontosabb az otthoni környezet, a szülői szeretet. Az első öt év anya és gyermek kapcsolatában a legmeghatározóbb. Az óvoda csak kiegészítő /segítő/ szerepet vállalhat a gyermekek nevelésében. Társas kapcsolataik alakulnak egy új, gyermek környezetben. Azonosulnak másokkal, felismerik a különbözőséget a másságot önmagukban és társaikban. Megismernek és alkalmazkodnak egy közösség szokásrendjéhez. Késleltetik indulataikat, vágyaikat. /játékok megosztása, konfliktusaikat verekedés nélkül oldják meg/

Óvodáskor végére megalapozódnak együttműködési készségeik. Barátokat szereznek.

Bátorítom Önöket, hogy gondjaikkal, problémáikkal, de örömeikkel is forduljanak bizalommal gyermekeik óvónőihez.

Tisztelettel:

Bíróné Peltz Angéla

óvodapedagógus