TIZENHETEDIK ONLINE

Néhányat még alszunk és itt a választás. Az eszmék, pártlogók, függetlenséget hirdető címkék mögött zajló össznépi bújócska ismét csúcsra jár. A mézesmadzag-húzogatás mekkmesterei számára elérkezett az idő az utolsó patronok elsütéséhez.
Durrantott egyet Gréczy Zsolt, a Demokratikus Koalíció szóvivője is. Kiállt a nyilvánosság elé és büszkén belemondta a nagyvilág arcába a tutit: a politikusoknak mindig igazat kell mondaniuk, még a kampányban sem lehet hazudni. Mondta mindezt azután, hogy a párt XVIII. kerületi elnöke, Ferencz István azt találta mondani, hogy az önkormányzati választás előtt a hazugság hasznos lehet, ha nyilvánossággal párosul. Ugyanott Körös Péter, az MSZP kampányfőnöke úgy véli, nyugodtan lehet ígérni azt, hogy győzelmük esetén harminc százalékkal csökkentik az önkormányzati bérlakások bérét. Ha netán győznek a választáson, akkor ebből ki lehet farolni azzal, hogy olyan rossz állapotú kasszát hagytak rájuk az elődök, hogy ígéretüket nem lehet beváltani.
A Büntető Törvénykönyv (BTK) egyik „tényállásának” minősített esetei jutottak eszembe. „Előre kitervelt módon, nyereségvágyból, más aljas indokból vagy célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve, különös visszaesőként, védekezésre képtelen személy sérelmére.” Az emberölés minősített esetei.
De lehetnének akár a hazugságé is…
Hiszen a harminc százalékos lakbércsökkentés hazugságát is előre kitervelték, hogy a választókat önös érdekből megtévesszék, szavazataikat hazug állításokkal begyűjtsék. El lehet mondani mindezt színtiszta nyereségvágyból, hogy például győzelem esetén legyen a jelöltnek biztos állása, fizetése, befolyása. Ez kimeríti az aljas indokból vagy célból való minősítést is, hiszen az a cél, hogy ne azok kerüljenek a kormányrúdhoz, akik igazat mondanak, akik komolyan gondolják, amit programjukban hirdetnek. Hazug, megvalósíthatatlan célokhoz pedig etikai okokból nem adják a szavukat. A különös kegyetlenséggel, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve  minősítés is megállja a helyét. Emlékezzünk csak Bajnai Gordonra és a libatenyésztőknek adott ígéreteire. Az emberek becsapása, földönfutóvá tétele után hányan menekültek öngyilkosságba?  Vagy gondoljunk a hazudozás nagymesterére, Gyurcsány Ferencre és a ma már klasszikusnak számító művére, az őszödi beszédre. Ha maradunk a BTK-nál, Gyurcsány különös visszaesőként, védekezésre képtelen magyar állampolgárok sérelmére követte el hazugságait, amibe csak azért nem halt bele senki, mert tízmillió embert nem lehet egyik napról a másikra eltenni láb alól. De a pokolba vezető út – mint tudjuk – „jószándékkal” van kikövezve… S a 2010-es politikai fordulat híján végképp nem lett volna megmentője se az adósságcsapdába előre kitervelt módon, aljas indokból, kevesek nyereségvágyából hatalomra juttatott államnak, se a devizahitelekkel különös kegyetlenséggel becsapott millióknak. Hajszál választotta el a szakadék szélén táncoló Magyarországot a mélybe zuhanástól.
És akkor jön a Gyurcsány tanítvány, a kerületi DK elnök, s elmondja a bölcs tanítójától magába szívottakat a hazugság hasznosságáról. Majd érkezik Gréczy Zsolt és rezzenéstelen arccal bejelenti, hogy a politikusoknak mindig igazat kell mondaniuk. Gyorsan csatlakozik hozzá az okos szavára megvilágosult Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke is, aki megerősítette, igen, a politikusoknak mindig igazat kell mondaniuk.
Eddig ugyan egyáltalán nem volt kenyerünk az igazmondás, de majd most, a kampány végén az lesz!
Erre varrjanak gombot, Kedves Olvasók! Döntsék el, mennyit lehet elhinni a különféle baloldali, álbaloldali jelöltek állításaiból.
Nemere István így látja: „A kommunizmus két nagy ellensége a valóság és az igazság. Ezekkel soha, sehol nem bírta és nem bírja felvenni a harcot, előttük mindig kapitulál.”  Szolzsenyicin pedig ezt mondja: „Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak szermélyes boldogulása így kívánja.” Márai Sándor: „A kommunizmus megbukott minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem a meztelen életét és a zsákmányt.” 
Kedves Választópolgárok! Az ígérgetések végnapjai jönnek. Jól gondolják meg, hova húzzák az ikszet. Döntsék el, kiknek akarnak jót tenni a jövőben? A különös visszaeső hazudozóknak vagy saját maguknak?
Mert kutyából nem lesz szalonna.

Horváth K. József