TIZENHETEDIK ONLINE

Az imént tettem le a telefont. Magashegyi Zoli barátom hívott az Érdem utcából.
– Nem lehetne valamit csinálni? – kérdezte izgatottan. – Tegnap végigmentem a környékünkön, Ligeten, s nagy nemzeti ünnepünkön alig láttam magyar zászlót a házakon. Az utcánkban is csak kettőt. Az enyémet, meg a Pista barátomét, akit én kértem meg, hogy tegye már ki a kedvemért. Tudod, sok évet töltöttünk Lengyelországban. Ott kisebb ünnepeken is zászlóerdő borítja a házakat, nem ilyen hatalmas nemzeti évfordulón, mint 1956. A lengyelek úgy néznek a nemzeti lobogóra, mint az Istenre. Azok a lengyel barátaink is, akik velünk ünnepelteg tegnap Rákosmentén. Vegyük már komolyan magunkat! Ha mi nem tesszük, akkor hogy várjuk el másoktól, hogy komolyan vegyenek bennünket. Olyanoktól, akiknek nem olyan fontos egy nemzeti ünnep, mint nekünk. Nem hiszed el, hányszor fordultam ehhez is, ahhoz is, csináljuk már valamit. Buzdítsuk az embereket! Tegyék ki nyugodtan a zászlót. De semmi! Hátha az újságon keresztül el lehet érni a jóérzésű emberek lelkét – mondta Zoli, szinte egy szuszra.
Régi nóta. Talán nem is tettem volna föl a lemez, ha a tegnapi központi megemlékezésen a sorokban nem hallik itt is, ott is, hogy az előző esti egyik városrészi megemlékezésen bizony elég kopott, alkalomhoz méltatlan állapotban lévő nemzetiszínű zászlót lengetett a szél.
Orbán Viktor ünnepi beszédében egyebek mellett a következőket mondta. „Nem hagyhatjuk a munkát egyszerűen a kormányra, a pártokra. (…) Mindenkinek a maga helyén és a maga területén el kell végezni a szükséges munkát. (…) 1956-ban is tudtuk. nincs középút. Vagy felszabadítjuk magunkat, vagy nem leszünk szabadok. A szabadság nem sors, hanem választás kérdése. És aki nem a szabadságot választja saját erejéből, annak a szolgaság lesz a végzete.”
Amikor Mátyás király a bíró lányát akarta megleckéztetni, megüzente neki: hozzon is ajándékot, meg nem is. Tudjuk, nem sikerült neki. A stabil erkölcsi talapzat, a népi lelemény, a józan ész átsegítette a – talán éppen az imént felsorolt tulajdonságok miatt – búbánat nélküli bírót és a lányát a bajokon.
Föl tudja lobogózni Rákosmentét a lakosság saját kezdeményezése alapján is. Ha akarja! Ha meri! Ha úgy tesz, mint Zoli barátom!
„Közeledünk a valódi felszabadulás, a mindennapi szabadságunk felé” – hangsúlyozta továbbá a miniszterelnök.
A zászlókitűzés is egy lépés az úton.
Megy ez a munka külön-külön is. Együtt azonban hatékonyabb.
Feltéve, ha a valóságban is komolyan vesszük magunkat.
Nemcsak szavakban.

H. K. J.