Százhúsz futó haladta meg ma éjjel Vlagyimír Iljics szellemét

$\"\"$

A százhúsz futó a városligeti Időkerék, a mozdulatlanság szimbóluma előtt gyülekezett

Nulla óra, nulla perc alatt tettek meg 10 kilométert azok a vállalkozó szellemű futók, akik ma, október 30-án hajnali kettőkor Budapesten a Városligetben az Időkerék előtt melegítettek, majd nekivágtak a valójában hatvan percig tartó testmozgásnak. Az indulás és az érkezés ideje között azonban – az óraátállítás miatt – a mutatók állása mintha semmit sem változott volna.

Részlet a Facebookon olvasható Fuss vissza a jövődbe! felhívásból. „Hajnal kettőkor indulva lekocogunk 10 kilométert, majd az óra átállítás miatt hajnal kettőre fogunk megérkezni! Töltsük ezt a bónusz 1 órát futással! Várunk mindenkit szombatról vasárnapra virradó éjjel a Hősökön egy közös futásra…”

Rákosmentéről is nekivágott egy kis csapat, s a 120 résztvevő között ők is teljesítették a távot. Riz Levente polgármester testvérével Riz Ádámmal és Martonosi Lászlóval, a nagyszerű dobossal kiegészülve alkotott csapatot, öregbítve Rákosmente, közelebbről Rákosliget sportszerető lakóinak jó hírét.

$\"\"$

A futók egy csoportja

$\"\"$

Amikor a polgármester félrenéz…

Ha már szóba került az Időkerék, ami valójában egy homokóra, ejtsünk néhány szót róla. Márcsak azért is érdemes, hogy el ne felejtsük, miként lehet elkölteni több százmillió forintot egy olyan időmérő eszköz megalkotására, amely épp oly „nagyszerűen” méri az időt, mint ez a 120 megszállott, buli kedvelő futó sportember. A homokóra ugyanis ezen az éjszakán is úgy mért nulla óra nulla percet kettő és három között, hogy egy porcikája sem mozdult meg. A futók viszont keményen megdolgoztak az eredményért.

A sillabusz szerint az Időkerék a világ legnagyobb homokórája, amelyet 2004. április 30-án, Magyarország EU-csatlakozása alkalmából avattak fel. Budapesten. Az Ötvenhatosok terén (volt Felvonulási tér) található. Átmérője 8, szélessége 2 méter; vörös gránitból, rozsdamentes acélból és golyóálló üvegből készült. Tömege 60 tonna. Belsejében finomszemcsés homok hullik az alsó részbe, a homok pergése lassú, nappali fényben csak közelről látható. Persze csak akkor, ha működik… Ám miután az egykori Lenin szobor helyére állították, úgy fest az óra megőrizte az előd szellemét: éppoly működésképtelen, mint az a rendszer, amelyben az ötlete fogant, s amelyben a megvalósítók szocializálódtak.

Ismét a sillabuszt hívjuk segítségül a keletkezéstörténet láttatásához. „Az Időkerék ötlete Herner Jánostól származik, aki 1985-ben kereste meg vele Köpeczi Béla kulturális minisztert. Az ötlet 1995-ben merült fel ismét, ekkor javasolták a Felvonulási teret helyszínnek, és ekkor csatlakozott az elképzeléshez Janáky István építész. A kerék az eredeti tervek szerint nem csak a tengelye körül forgott volna, hanem acélsíneken gördült volna végig a téren 64 év alatt. Bár a kerék megvalósítására több időpont is felmerült, végül 2004-ig kellett várni, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök jelenlétében leleplezzék az Időkereket. A projekt 350 millió forintba került, ebből 220 milliót állami támogatásból, a többit magánbefektetők hozzájárulásából fedezték.

2006 márciusában a Kincstári Vagyoni Igazgatóság megpróbálta átadni az óra üzemeltetését a fővárosnak, majd a sikertelen próbálkozás után pályázaton próbálta értékesíteni, eredmény nélkül. Érdekesség, hogy az Időkerék helyén 1965-ben Pátzay Pál négy méter magas Lenin szobrát állították fel a Felvonulási téren, amit 1989-ben eltávolítottak és 1993-ban a Szoborparkban állítottak ki.”

Ezúttal a futók is meghaladták tehát Vlagyimir Iljics szellemiségét. Ők ugyanis valóban lefutották a távot „nulla óra nulla perc” alatt. Az Időkerék pedig csak úgy tett, mintha lemérte volna az időt.

$\"\"$

A rákosligeti különítmény: Martonosi László, Riz Levente, Riz Ádám a táv megtétele után, az endorfin hormon hatása alatt