Gál Zsolt
Úgy gondolom, nyugodt szívvel gratulálhatok a falu nevében Gál Zsolt polgármesternek, akit harmadszor választott a falu vezetőjének. Őt dicséri a megfelelő csapat kiválasztásának képessége is, hiszen a képviselő-testület tagjai öt év munka után szintén duplázásra voltak képesek. Az összetételben az egyetlen személyi változás sem azért következett be, mert dr. Kóspál Lajos munkájával kapcsolatban bármiféle kifogás merült volna föl akár a falu, akár más részéről, hanem azért, mert a természetes fiatalítás parancsának engedelmeskedve az évek óta nyugdíjas háziorvos önként látta jobbnak, ha az ifjabb generáció képviselője, Oláh Gábor dolgozik ifjonti lendülettel helyette a település érdekében.
Ecser azon kevés települések közé tartozik az országban, ahol nem akadt kihívója a falu ügyeiért felelős vezető grémiumnak. Ez a ritka helyzet azért különösen értékes helyzet, mert köztudomású, hogy az önkormányzati választások a kistelepüléseken egyáltalán nem a politikai versengésekről szólnak, hanem arról, hogy a falu lakossága támogatni tudja-e egy olyan ember polgármesterségét, aki köztük él, ismerik kisgyerek kora óra, tudják, milyen emberek a szülei, ki a felesége, kik az ő szülei, hogy tanulnak a gyerekei. Gál Zsolt esetében még egyszerűbb a helyzet, hiszen felesége is, ő is ecseri, ráadásul tanítanak az iskolában, így elkerülhetetlen, hogy minden falubeli szülő találkozzon velük, véleményt formáljon róluk. Ez olyan röntgenfelvétel a családról, amit akarva akaratlanul elkészít a nagyközség szinte minden lakója. S a kapott képet rendre összehasonlítja saját családi értékvilágával s az alapján dönt, minél több az azonosság saját és a polgármester röntgenképén látott jellemzők között.
Az emberek nyilvánvalóan olyan embert támogatnak, aki a saját értékrendjük szerint alkalmas, tisztességes, becsületes magyar ember. Az így többszörösen újraválasztott polgármester lényegében nyitott könyvként áll eléjük nap mint nap az utcán, s ha netán valami nem tetszik benne, azonnal módosíthatnak is a bennük rögzített képen.
Ezért az urnák előtt állva október 13-án is tudták, hogy nem vesznek zsákbamacskát. Voltaképpen az, hogy nem volt kihívója a hivatalban lévő csapatnak, azt is jelenti, hogy a falu népe lélekben már korábban szavazott arról, ki legyen a vezetőjük. Akinek a fejében esetleg megfordult a választás előtti politikai verseny kikényszerítésének gondolata, idővel az is letett róla. Nyilván azért, mert értelmetlennek látta a politikai rivalizálást. A falu nyugalma, a polgármester elfogadottsága annyira széleskörű, az ecseriek ízlésének nagyon is megfelelő, hogy a józan ember számára értelmetlen a politikai konfliktuskeresés fölvállalása, mert nagy valószínűséggel kudarcra van ítélve. Annak fényében pedig különösen így van, hogy Gál Zsolt ajtaja nyitva áll mindenki előtt, akinek esetleg többek által támogatott településirányítói ambíciói vannak, a polgármester nyitott, kész a közös konstruktív munkára. Eleddig azonban nem volt ilyen jelentkező, ami azt is jelzi, hogy konszenzus van a faluban Gál Zsolt személyében. Ez óriási politikai teljesítmény.
Ennek mélyén nem lehet más, mint az a képesség, amely a falu érdekeinek szolgálatát jelentő közös nevező felett közel tudja hozni egymáshoz a feleket. Emlékezhetünk, Gál Zsolt első ciklusában még függetlenekből és fideszesekből állt a képviselő-testület. Már ebben a politikai helyzetben a polgármester képes volt arra, hogy homogenizálja a képviselő-testületet. Nem politikai nagyotmondással, nem az ellenfél lejáratásával, nem kellemetlenkedő trollkodással, hanem munkával. A falu érdekeit szolgáló, értékteremtő munkával, a nagyközség fejlesztésével, napi ügyeinek minőségi intézésével, kézben tartásával. (A választás után egyébként a Fidesz fel is oszlatta az ecseri szervezetét, s újat alakított.) A sikerhez az is elengedhetetlenül szükséges volt, hogy a Barta Zoltán jegyző vezette, felkészült és kipróbált szakembergárdának Gál Zsolt már 2010-ben bizalmat szavazott. Megbecsülve azokat a kulcsembereket is, akik az ecseri közösségi élet és a magyar és szlovák hagyományok ápolásában mindig is az élen jártak. Gondolhatunk Aszódi Csaba Andrásra vagy éppen a Nyugdíjas Klub lelkére, Sosovicza Jánosnéra, Mariska nénire. És megtalálta hozzájuk a település olajozott működtetését biztosító Kun Attilát.
Gál Zsolt a szívén viselte a hagyományok ápolását, a civil szervezetek működését éppúgy, mint a falubeliek vallásos lelkületének tiszteletben tartását, támogatását. Ez különösen nagy jelentőségű egy olyan településen, ahol a kommunista időkben kivégezték a falu plébánosát, Mikla Pált és főjegyzőjét, Nádas Bélát, aki személyesen akadályozta meg a falu németek általi kiürítését és akinek földi maradványait azóta sem találták meg. Emlékművüket ápolják, nevüket utca viseli Ecseren.
A falu folyamatos és szép eredményeket felmutató fejlesztése mellett Gál Zsolt képes volt arra, hogy pezsgő kulturális élettel töltse meg a települést. Hogy az iskola, a művelődési ház, a katolikus templom és a sportpálya vonzásában – hogy a horgásztavat és a lovas bázist ki ne felejtsük – olyan, az embereket egymáshoz közelebb hozó, közösségeket kovácsoló dinamikus kulturális életnek adott folyamatosan erőt, amivel kevés település büszkélkedhet. A tanári indíttatás arra is jó, hogy Ecser gyerekközpontúsága napról napra erősebb és erősebb. Soha nem volt annyi gyerekprogram, tábor a településen, mint mostanában.
Talán ez volt a titka annak, hogy az országos politikai élet kétosztatúsága Ecseren fokozatosan megszűnt. A független polgármester vezetésével a képviselő-testület munkájába integrálni tudta a nemzeti, konzervatív értékeket. Mindezt szintén a falu érdekében, hiszen mi más lehet fontosabb annál egy polgármester számára, minthogy a rábízott település legalább olyan ütemben fejlődjön, mint az ország, amit Gál Zsolt hivatalba lépése óta az emberek elsöprő bizalmából Orbán Viktor kormánya vezet. Persze, ha belegondolunk, megfontolása egyáltalán nem volt ellenére az ecseriek lelkének, hiszen tavaly második alkalommal választották országgyűlési képviselőjüknek dr. Szűcs Lajost, aki a Fidesz-KDNP színeiben tudott újrárzni, amihez az ecseri szavazatok is jelentős mértékben hozzájárultak.
Kellett azonban az ecseriek lelki egységének kialakulásához még egy fontos elem, a kommunikáció is, s annak a tartópillére, a Cserfa újság. Az az önkormányzati fórum, amely hónapról hónapra biztosította a lehetőséget arra, hogy Gál Zsolt polgármester mindig be tudjon számolni a települést érintő aktuális kérdésekről. S ebben nem a felület biztosítása a lényeges, hanem a lehetőség felismerése és megragadása. Gál Zsolt pedig felismerte és megragadta a hivatalba lépése előtt nem használt fórumot s fontosnak tartotta havonta elmondani az ecserieknek, min dolgoznak az ő bizalmukból hivatalt nyert faluvezetők, melyek az aktuális örömök, esetleg bánatok, milyen napi életszervezési nehézségekkel kell átmenetileg számolni, amíg például egy-egy fejlesztés be nem fejeződik. Gál Zsolt rendszeres tájékoztatói révén a Cserfát olvasva a falu lakói beavatottnak érezhették magukat, s a falu életével foglalkozó írások azt az érzetet kelthették az olvasókban, hogy nagyon is megbecsült tagjai a településnek. Hogy az évi falugyűléseken csak „át kell ismételni” mindazt, amiről a maga idejében már frissen tájékozódhattak. Ami így is van.
Ám valószínű az is, ha a például az intézmények munkájával elégedetlenek lennének az emberek, akkor is másképp alakulhattak volna a dolgok.
Különösen fontos, hogy aki otthonának tekinti Ecsert, az jól is érezze magát a faluban. Ahol a béke, a nyugalom biztosítása az elsődleges, ahol az emberek jó közérzetének szolgálata, életminőségének fokozatos emelése a faluvezetés legfontosabb céljai közé tartozik.
Úgy fest, ezt érzik az ecseriek is. Ennek az erős kisugárzása annyira érezhető volt a településen, hogy az is elállt az indulástól a választáson, akinek ez esetleg megfordult volna a fejében. Az ecseriek is osztják azt a Gál Zsolt egyik ünnepi beszédében elmondott Tamási Áron gondolatot: hogy „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne!”. Ők Ecseren vannak itthon a világon, s úgy vélik, akkor leginkább komfortos az életük, ha Gál Zsolt és csapata gondoskodik a mindennapjaik biztonságáról.
Ezt elérni nem kis teljesítmény, egyszersmind nagy felelősség is. Ám ha kilenc év alatt ilyen magasra sikerült tenni a faluval való harmóniában élést szimbolizáló lécet, stabilan tartani a gazdálkodást, akkor a következő öt esztendőben sem lehet kérdéses ennek az átugrása. Ahogy a további dinamikus fejlődésnek sincs semmi akadálya.
Horváth K József