Jan Juszczak, Krosno Járás elöljárója ünnepi beszédét mondja
A lengyel küldöttség koszorúz
Horváth Tamás alpolgármester Csabán emlékezett 56-ra
Riz Levente polgármester és Horváth Tamás alpolgármestre az önkormányzat nevében koszorúz Rákosligeten
Pápai Erika átveszi a díszpolgári oklevelet
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 60. évfordulójának tiszteletére rendezett központi ünnepséget október 23-án tartották a Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparknál. A forradalom kitörésének előestéjén szintén megemlékezést tartottak több kerületrészben is.
A Rákosligeti Polgári Kör szervezésében, Rózsahegyi Péter önkormányzati képviselő vezetésével az országzászlónál emlékeztek a ligetiek. A bensőséges hangulatú műsorban Bordi András rádióbemondó olvasta fel Zsámbokréty Zénó ötvenhatos elítélt beszámolóját a korabeli eseményekről. Ezt követően pedig maga a szerző osztotta meg ünnepi gondolatait az egybegyűltekkel. A Gregor József Általános Iskola két tanára, Papp Gáborné és Lőrincz Orsolya állították össze a megemlékezés műsorát, amit az iskola 7. osztályos tanulói adtak elő.
Rákoscsabán a Csaba vezér téren Horváth Tamás alpolgármester emlékezett meg beszédében a 60 évvel ezelőtti eseményekről. Hangsúlyozta, hogy ’56 üzenete, a nemzet szabadságvágya ma is él, s a magyar nép ma sem enged semmiféle külső hódításnak, fondorlatnak.
A programokon megjelent Dunai Mónika országgyűlési képviselő, Riz Levente Polgármester, Fohsz Tivadar és Horváth Tamás alpolgármesterek, több önkormányzati képviselő, valamint kerületi díszpolgárok. A megemlékezések zárásaként rákosmenti intézmények, szervezetek és a kegyelettel adózó polgárok helyezték el koszorúikat és virágaikat az emlékműveknél. A Csabaházban rendezett ünnepi fogadáson pedig Dunai Mónika országgyűlési képviselő mondott pohárköszöntőt.
A Rákoskeresztúri Kegyeleti Emlékparkban október 23-án megrendezett központi rendezvényen Jan Juszczak testvérvárosunk, a lengyelországi Krosno Járás elöljárója mondott ünnepi beszédet, amiben elöljáróban hangsúlyozta a két nemzet töretlen történelmi barátságát. Mint mondta, Lengyelország és Magyarország mint két öreg tölgy saját törzsből nőtt ki, de gyökereik a föld alatt összefonódnak. Jövetelük célja most az, hogy járásuk nevében testvérvárosukkal együtt ünnepeljék meg 1956 hőseit. Rámutatott, hogy a XIX. századi lengyel aktivisták szépen jellemezték mindazt, ami összeköti a két nemzetet. A lengyel és a magyar történelmet nem lehet szétválasztani. Sok éven át közös határa is volt a két országnak, ám ők sosem hadakoztak egymással, ami már önmagában is különleges jelenség volt. Ezen kívül évszázadokon át összekötötték nemzeteinket közös királyaink, az azonos eszmék és a közös célokért folytatott közös harc. A lengyel trónon ültek magyar királyok, de például Szent Lászlót, az egyik legnagyobb magyar királyt II. Boleszláv lengyel fejedelem segítette hatalomra. A XIV. században aztán még szorosabbá váltak a kapcsolatok. Nagy Lajos uralkodását követően lánya, Hedvig ült a trónra, s ez volt a legjobb időszaka a lengyel történelemnek is. Volt, amikor a két nemzet közösen próbálta megvédeni Európát az oszmán birodalom hódításától. 1440-ben pedig ismét a közös király, I. Ulászló kapcsolta össze nemzeteinket. A második választott lengyel király Báthori István volt, s ez az időszak szintén aranykor a lengyel történelemben. A közös történelem és közös uralkodók mellett a másik alappillér, ami összekapcsolja népeinket az a közös eszmékért folytatott harc. Ezek pedig a szabadság és a testvéri szeretet. Számtalanszor előfordult, hogy országaink áldozatává váltak a hódításnak. Így 1848-49-ben is a magyar szabadságharcot sok lengyel légió támogatta. Számos lengyel hős küzdött a magyar szabadságért, hiszen ki ne ismerné ma is a legendás lengyel tábornok, Bem apó nevét.
A magyar testvérek viszont meghálálták a lengyelek segítségét a szovjetekkel vívott harcuk során, amikor fegyverszállítással segítették őket. Ezekben az akciókban gróf Teleki Pál személyesen vett részt. S a két nemzet közötti kötődést még a II. világháború sem tudta szétszakítani. Jóllehet Magyarország Németország szövetségese volt, azonban Csáki István, a magyar diplomácia vezetője kinyilvánította, hogy a magyarok nem fognak Lengyelország ellen fellépni, hiszen egy ilyen lépés Magyarországon egyenesen zavargásokhoz vezetne.
A lengyelek azt sem fogják soha elfelejteni, hogy a háború viharai közepette rövid idő alatt százezer lengyel talált menedékre, saját házra és irgalmasságra Magyarországon.
A két nép sorsa szorosan összekapcsolódott 1956-ban is. A háború után ugyanis mindkét ország ki volt téve a kommunista rezsim elnyomásának. Ennek következtében a poznani és a budapesti események voltak a forradalom első megmozdulásai. A történészek úgy vélik, hogy nem lett volna magyar forradalom a júniusi lengyel felkelés nélkül. Az első budapesti tüntetés egyik jelszava is ezt tükrözi: ’Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!’ Ez a megmozdulás aztán szimpátiát váltott ki a lengyeleknél, s tömegesen jöttek a magyaroknak segíteni. Olyan sokan jelentkeztek például véradónak, hogy a véradóközpontok nem tudták a jelentkezőket ellátni. Krakkóban, Wroclawban, Scsecsinben pedig segítségnyújtó brigádokat hoztak létre a magyarok megsegítésére, s országszerte szimpátiatüntetések zajlottak, melyeken megjelentek a magyar zászlók is. Oiscsinben volt a legnagyobb megmozdulás, ahol a Fő teret átnevezték Magyar térnek, egy év múlva pedig Bem térnek. De a Vörös Hadsereg elnevezés azonban már soha többé nem tért vissza. A lengyelek megőrizték ennek a magyar forradalomnak az emlékét akkor is, amikor nem lehetett róla beszélni és be volt tiltva. Ez az emlék pedig ma is él s Lengyelország-szerte több hősnek állítottak emléktáblát. Az 1956-os poznani munkásfelkelés és a magyarországi forradalom 60. évfordulója kiváló alkalmat nyújt a kapcsolatok tovább építésére. Így a lengyel parlament 2016-ot a Magyar-Lengyel Szolidaritás Évének nyilvánította. Májusban pedig megkezdődött a Magyar Kultúra Éve is Lengyelországban.
A Krosnoi Járás Tanácsa október 18-án deklarálta a további jó együttműködést a XVII. kerülettel, melyről szóló oklevelet Juszczak úr átadta Riz Levente polgármesternek. Mint mondta, ezen a napon is több százan jöttek el lengyelek Budapestre, hogy a magyarokkal együtt ünnepeljék a történelmi eseményeket és támogassák a politikai változásokat. A nemzeti politika döntéseit erősíti a vezetés a keresztény kultúra alapján. Népeinknek nem kell szégyellni történelmünket. Különösen büszkék lehetnének arra azon nemzetek is, akiknek olyan lenne, mint a magyaroknak és a lengyeleknek. Végezetül azt kívánta az ünneplőknek, hogy tartsanak ki ezen a megkezdett úton, ami dicsőséget hoz a két népnek, Lengyelországnak és Magyarországnak.
A megemlékezés zárásaként koszorúzásra került sor. Ezt követően a Vigyázó Sándor Művelődési Házban ünnepélyes keretek között adta át Riz Levente polgármester a kerületi kitüntetéseket. Ennek alkalmával a „Rákosmente díszpolgára” címet kapta Pápai Erika Jászai Mari-díjas színművész, aki itt született Ligeten, a Kecel utcában s itt járt iskolába is. Itt állt először a színpadon, mégpedig az akkori Dózsában. Munkásságát dr. Fenke Ferenc önkormányzati képviselő méltatta. A „Rákoskeresztúrért” díjat Derczbach Istvánné volt önkormányzati és szlovák nemzetiségi képviselő kapta. „Rákosmente közbiztonságáért” emlékéremmel tüntették ki Szántó Gábor tűzoltó zászlóst és Kiss István rendőr törzszászlóst. A „Rákosmente sportjáért végzett kimagasló tevékenységért” díjat pedig Kovács Krisztina szenior rekreációs tréner vehette át.