Idén Ilosfai Krisztián a Rákoscsabáért Díj kitüntetettje

\"\"\"\"\"\"\"\"\"\"

\"\"

Az ünnepi pillanat

\"\"

Ilosfai Krisztián

\"\"

Virág Mihály

A Rákoscsabáért Díj tegnap este talált gazdára a Csaba Házban. Horváth Tamás alpolgármester Ilosfai Krisztián díszítőfestőnek nyújtotta át az elismerést.
Az átadáson jelen volt Dunai Mónika országgyűlési képviselő. A díjazott életútját Virág Mihály, a körzet önkormányzati képviselője méltatta.
„Mai díjazottunk, ILOSFAI Krisztián művészcsalád gyermekeként 1958-ban született Budapesten.
A belső építész édesanya és a szobrászművész édesapa – gondoskodó szeretettel – folyamatosan pótolta a cseperedő gyermek tarisznyájában a szellemi táplálékul is szolgáló útravalót, mely az idő óta is állandó kísérőként édes teher Krisztián vállán.
A díszítő-festő szakon végzett restaurátor ILOSFAI Krisztián már 19 éves kora óta számtalan kollektív, és önálló kiállításon mutatta meg az őt körülvevő érdeklődő világ számára, hogy milyen utat is választott és egyben kijelölte a Maga választott út végén hová szeretne érkezni.
Csak ezen az úton öröm a séta és kedves a pihenés, ahol egy-egy gótikus szárnyas oltár látványa új gondolatokat ébreszthet, ahol piktúrához való kötödés egyre szorosabb kísérőként van jelen, és ez az az út, amely biztonságot jelentett és jelent ma is Krisztián számára.
Akik ma itt vagyunk, mindannyian tudjuk, hogy díjazottunk nem keresi a fényt, és soha sem kereste.
Sőt!
A napos oldal helyett az árnyék fedte terület nyújtja számára azt a biztonságot, mely az ihletének bölcsője, ahol az érték megfogant és születésével vált, és válik az egyetemes magyar képzőművészet – benne a 948. éves Rákoscsaba – szerves részeként, közkincsé.
Ez a viselkedési forma, hogy másokat – gyakran – maga és szerettei elé sorol, jellemző rá. Az emberekbe vetett hite, a művészet iránti elkötelezettsége, alázata ismert, biztos alapokon áll.
Igazolásul szolgáljon egy korábbi nyilatkozata. Miszerint „Mestereim Barcsay Jenő, ILOSFAI József”… kezdte a felsorolást Krisztián. Talán nem követünk el szentségtörést, ha képzeletünkben, csak ma este – itt és most – visszapergetjük az időt, hogy amikor Krisztián előlép az árnyék vetette lepel alól a fényre, újrafogalmazhassa korábbi értékőrző nyilatkozatát.
„Mestereim között első helyen természetesen Édesapámat Ilosfai Józsefet említeném, Barcsay Jenő – festő, grafikus és művésztanár – egyetemlegessége mellett, nem feledve a modern magyar avantgarde művészet egyik legjelentősebb alakját Bálint Endrét, valamint a Kossuth-díjas magyar festő Gyarmathy Tihamért, akikhez többek között, még személyes kapcsolat is fűzött.”
Tisztelt Jelenlévők!
Többen is vagyunk itt a teremben a helyi kortárs művészek között, olyan kívülállók, akik szeretjük a művészetet, de az alkotás öröme nem adatott meg nekünk. A teremtő nem a mi kezünkbe adta a „varázsecsetet”, így csak az elkészült és közkincsé tett mű vagy művek láttán kezdjük el keresni az alkotót, a művészt, a mestert, aki a színek, és a formák között rendet rakott a vásznon, ezzel egyszer s mind életet adott álmainak.
Az álmoknak, mely látomások a vásznon szervesen kötődnek az – életterünket is jelentő – földi valósághoz. A teremtő jóvoltából egy rövidke időre gondozásba kaptuk – a számunkra egyetlen élhető bolygón – mindazon kincseket, melyben gyönyörködni szabad, pusztítani vétek.
ILOSFAI Krisztán elmúlt évi „Hetedik nap” címmel megrendezett önálló kiállítása, éppen e témában itt a Csaba-ház rendkívül impozáns galéria termében több mint harminc alkotásán keresztül, megrázó erővel üzent a világnak, hogy talán még nem késő!
„Amikor a jóisten a hatodik nap után valóban megpihent és gyönyörködik művében, azóta mi mindent elrontunk” – nyilatkozta Krisztián azon az estén…
Az általa felállított diagnózis, az üzenet, és a kezelésre javasolt terápia, gyógymód – sokunk számára – egyértelművé vált az általa megalkotott képeken.
Nem kenyere a hangos szó, a harsány magamutogatás. Nem tolakodó és nem kéri a kirakat felszínes csillogását sem.
A világról, az életről a jobbító szándékú véleményét az alkotásaiba zárja, majd tárja elénk.
A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagja, a MAT XVII-nek, valamint a Nyolcszemközt Művészeti Társaságnak alapító tagja, díszítő festőként az Országházban, a Kazinczy utcai Zsinagógában, valamint az esztergomi Bakócz-kápolnában már névjegyét korábban letevő ILOSFAI Krisztián képzőművészeti alkotásai a határainkon kívül is megtalálhatóak. Többek között: Hollandiában, Olaszországban, és Japánban.
Az önálló estjét megelőzően, 2012-ben testvérvárosi kapcsolat keretein belül a Lengyelországi DUKLA város Történelmi Múzeumában közösen állította ki alkotásait a szobrász-, és grafikusművész Mecseki Hargitával és a festő Ballonyi Pál Margittal.
Meggyőződésem, hogy a képzőművészetben az alkotások által megfogalmazott üzenetben, a művészt körülvevő világ iránti érzékenysége, jelleme, egyénisége, lelkivilágának felismerhető jegyei, melyek egymástól elválaszthatatlanok, ahol a mester művei szerető gyermekként simulnak alkotójához, Ilosfai Krisztiánhoz. 
Kedves Krisztián!
Gondolom észre sem vetted, hogy időközben kiléptél az árnyékot vető fátyol alól a számodra is kiérdemelt fényre. Válladon az elválaszthatatlan tarisznyával, melyből bőséggel jutott jó néhány ízletes falat azoknak is, akik mind végig fogták a kezed, vagy csak kísértek egy rövid ideig, és maradt azoknak is, akik melléd szegődtek az ide vezető úton.
Most egy kis pihenő, majd vállra azzal a batyuval és folytasd az utat, azt az utat mely idáig hozott.
Isten áldjon Krisztián!”

Egyéb kategória