TIZENHETEDIK ONLINE

Aczél Endre

Menjetek haza! címmel írt jegyzetet a minap a Népszabadságban Aczél Endre. A dolgozatban természetesen leostobázza, lehazugozza az Orbán-kormány migráns politikáját. Mint utal rá, a görög határok nem megvédhetők. Orbán hazugsága pedig az, állítja Aczél, hogy nem megvédte, hanem kivégezte a schengeni övezetet, mert nemcsak a horvát határt zárta le, hanem a schengeni övezet-tag szlovént is.
Persze a tények mást mutatnak, mint Aczél vélekedése. A szerzőn kívül például eddig senki nem kérdőjelezte meg a görög, ezáltal az európai határ megvédhetőségét. Magyarországnak továbbá minden határánál a schengeni övezet szabályait kell betartania, s akkor is köteles az uniós előírások szerint cselekedni, ha más hasonló státuszú ország vagy országok ezt nem teszi(k) meg.  Egy csokor a Népszabadság kommentelőitől. „Gáspár Vágvölgyi”azt mondja: „Aczél Endre, nem tetszett a cikk, de nem minősítem!” „buletin”: a „nemzet, a szuverenitás, a békesség, esetleg az önvédelmi képesség kimaradt Aczél gondolkodásából.” „Lefizetett CIA-ügynök” nick nevű hozzászóló így fogalmaz: „Lófütyi. Ki bombázta le a menekültek országait – KGB-sből CIA-ügynökké vedlett Acsádi úr?” „garazda” pedig egyenes így fogalmaz: „Acsádi ügynök urat felkérnénk, hogy jelentését ténybeli ismereteinek pontosítása után fogalmazza újra, mert jelen állapotában az irományért juttatást nem lehet kiutalni…”
Még mielőtt a Népszabadság olvasói által felvetett „Acsádi ügynök úrról” szót ejtenénk, beszéljünk néhány szót egy minapi ATV interjúról. Rónai Egon Húzós című műsorában Aczél Endre volt a vendég. Közel fél órán keresztül kérdezte a műsorvezető. Kiderült a beszélgetésből sok minden. Hogy ő volt az MTI pekingi és londoni tudósítója, később a Kurír társfőszekesztője, a Napkelte és a Klubrádió műsorvezetője, hogy szerzője az Acélsodrony című köteteknek. Megtudhattuk továbbá, hogy Aczélnak lehet, hogy ez az ATV-interjú az utolsó médiaszereplése. Szponzor híján kiesett az M1-ből, a Digisportbeli beszélgetős műsorára sem tartanak igényt, s vége lett a Klubrádióbeli Acélsodronynak is. Aczél Endre jelezte továbbá, hogy a HírTv-ben a kollégák elmondása szerint rendszeresen jöttek a pártutasítások, míg az ő híradós főszerkesztői idejében – 1986-90 között – ilyen soha nem történt. Utalt rá ugyanakkor, hogy öncenzúra persze volt. Megemlítette, hogy az akkori Híradó azért rövid pórázon volt tartva, így szóba se jöhetett például a Lakitelki találkozóról való tudósítás. Emlékezetes, 1987-ben Lezsák Sándor házának udvarán felállított sátorban hangzott el először nyilvánosan a pluralizmus, áttételesen a többpártrendszer követelése Magyarországon. Itt fogadták el a Lakitelki Nyilatkozatot az MDF megalakításáról. Valószínűleg e „mellékes” információ elhallgatása is része lehetett a főszerkesztői öncenzúrának, a regnáló diktatúra féltésének. Az is lehet persze, hogy az elhallgatási utasítás valóban nem hangzott el, legfeljebb kizárólag Aczél számára volt kiszopható valamelyik MSZMP-vezető kinyújtott ujjacskájából. A Magyar Nemzet ugyanis kicsit később lehozta az egész nyilatkozatot egy Pozsgay-interjú keretében.
Az Aczél Endréről hiteles képet felrajzolni igyekvő, hosszú ATV műsorban azonban egy kérdés valahogy mégsem hangzott el. Az, amiről a népszabis kommentek szép számmal megemlékeznek. Ki volt ez a titokzatos Acsádi?
A Magyar Nemzetben 2000. május 22-én a következő jelent meg: „Aczél 1944-ben született. Nemcsak tudósítóként volt a nómenklatúra dédelgetett tagja, hanem Acsádi néven, mint katonai hírszerző is, ha a B.18. 00023/1985-ös számú vádirat nem hazudik, amelyet Balatoni Elemér ezredes, katonai ügyész fogalmazott, és amelyben Belovai Istvánt, a NATO kémjét azzal is vádolják, hogy az amerikaiknak felfedte Aczél rejtettebb mesterségét és küldetését.”
Lakatos Pál szerkesztő-műsorvezető a Magyar Rádió Vasárnapi Újságjában 2000. május 28-án Belovai Istvánt kérdezte. Íme, a beszélgetés néhány részlete: „- A rövidke kis idézet teljesen megfelel a valóságnak. Aczél Endre valójában az MTI kiküldetésében Londonban volt, de egyben a katonai hírszerzés ügynöke is, és ilyen minőségben, fedésben folytatta ezt a tevékenységet” – mondta Belovai. „Az, hogy Acsádi a fedőneve, teljesen elfogadott dolog, mert a katonai hírszerzés rendszerében a rejtett tevékenység során mindenki kapott egy fedőnevet. Neki az Acsádi név jutott. Semmi titkot nem jelent ma már ez, hogyha elmondom, hogy ő szakképzettségénél, illetve beosztásánál fogva tudósítói tevékenységet folytatott, ennek kapcsán a hírek megszerzése érdekében legálisan kapcsolatot tartott egy csomó emberrel, legyen az brit állampolgár vagy más nemzetiségű. A sajtóbörzén alapvetően politikai, katonapolitikai hírek megszerzésére törekedett. Ebből készített jelentéseket és továbbította a katonai hírszerzés központjába. 1990-ig mindenképpen tagja volt a katonai hírszerző szervezetnek. Nem tudom, hogy utána az új felállásban ez tovább folytatódott-e, de nagy a valószínűsége, hogy nem. Akik nem voltak beszervezve a KGB által is, azok mindig a magyar katonai hírszerzés rezidensének tették meg a jelentést, és innét ment a katonai hírszerzés központjába a hír. A magyar katonai hírszerzés központjában a bejövő híreket értékelték, és ha úgy találták, hogy arról a szovjeteket tájékoztatni kell, akkor azonnal, egy külön táviratban ment az anyag tovább. Lefordították oroszra és küldték Moszkvába.” Lakatos Pál felkérte Aczél Endrét, mondja el véleményét Belovai István állításaival kapcsolatban, de neki ehhez nem volt hozzáfűzni valója.
Tizenöt éve került nyilvánosságra ez a történet. Az ember gyarló, könnyen felejt. Mindezeket felidézve talán az olvasó is jobban meg tudja ítélni Aczél Endre mai írásainak hitelességét, magasra ívelő karrierjének valódi mozgatórugóit, illetve az őt fényező ATV adott műsorának szavahihetőségét. Utóbbi valóban Húzós.
Mint ahogy azt is el tudja dönteni, ejtsünk-e könnyeket azért, ha Aczél Endre szereplésére nem tartanak igényt már a balliberális tévés és rádiós csatornák sem. A Népszabadság azért még ragaszkodik hozzá, noha már a lap konzervatív világnézettel nehezen vádolható olvasói sem hisznek neki. Ahogy az átkosban sem hittek. Nyilvánvaló, hogy a pártállami diktatúrát kedvelő, azt az utolsó percig, sőt azon túl is kiszolgáló Aczél Endrének az MSZMP-s időkben sem egyezett a véleménye a társadalom döntő többségének álláspontjával. Velük egyet akarni számára valószínűleg elfogadhatatlanul demokratikus lehetett, s egyáltalán nem jövedelmező.
Szerencsére a kétszer kétharmaddal, tehát nagyon is demokratikusan megválasztott Orbán-kormányra vonatkozó dehonesztáló, nemzetellenes megállapításai ma már leperegnek a többség Aczél munkássága által is megedződött lelkének páncélzatán. 
Kártékony életművét azonban már csak nemzeti önvédelemből sem boríthatja a feledés homálya.

Horváth K. József