TIZENHETEDIK ONLINE

Dr. Fenke Ferenc önkormányzati képviselő, az Egészségház utcai szakrendelő vezetője az intézmény önkormányzati kezelésbe való átvételének képviselő-testületi döntésekor lezajló vitában a következő hozzászólást tette április 16-án.
Amikor a rendelővel kapcsolatos előterjesztést olvastam jutott eszembe a kb. 20 éve készült, az Apollo 13 űrhajó csaknem tragédiával végződött történetét feldolgozó nagyszerű film. Ennek zárójelenetében – amikor már tudni lehet, hogy az űrhajósok biztosan megmenekültek a haláltól, a kimerülés határán lévő földi repülésirányítót alakító Ed Harris a mindvégig rajta lévő sötétszürke mellényt ünnepélyes mozdulattal ezüstmetál színűre cseréli…
Ez a jelenet jutott eszembe, amikor ma reggel ünnepélyesen elővettem a dobozból és felkötöttem a 10 évvel ezelőtt, a szocialista többségű önkormányzati vezetéstől karácsonyi ajándékként kapott, Rákosmente-címeres nyakkendőmet… ez egyben szimbolikus jelentőségű is, hisz’ az előterjesztés, amelyről most fogunk szavazni, nem KDNP-s, nem fideszes, nem szocialista, nem jobbikos ügy, hanem mindnyájunkat érintő KÖZÖS ÜGY. Olyan közös ügy, amit nem azért tartok fontosnak, mert már 2001-es országgyűlési képviselő-jelölti programomban is szerepelt, olyan előterjesztés, amit nem azért fogok megszavazni, mert nem szeretem a Bajcsy Kórházat – hisz’ az sokáig csaknem második otthonom volt –, hanem azért, mert a bizonytalanságot szeretném bizonyosságra, a kiszámíthatatlant biztosra változtatni.
Az elmúlt hetekben nem egyszer volt alkalmam Bodnár főigazgató úrnak a Bajcsy Kórház helyzetével kapcsolatos tájékoztatóját végighallgatni; beszéltem az ÁNTSZ járóbeteg-szakellátásért felelős vezetőjével, az OEP finanszírozásért felelős főigazgatójával, Zombor Gábor államtitkár úrral is azt megtudakolandó, hogy „merre van az előre…?” Elmondanám, hogy nem kaptam megnyugtató válaszokat. Nem látom a hónapokkal ezelőtt az ágazat számára a kormányzat által megígért 60 milliárd forintot, nem látom az adósság-konszolidációt, nem látom a tervezett kórház-összevonások és feladat-megosztások végét, ráadásul úgy tűnik, hogy a Bajcsy Kórházat olyan intézménnyel szándékoznak összevonni, melynek jelen tudásom szerint havi 200 millió forint a vesztesége…
Közel 15 éve írtam volt, hogy a magyar egészségügyet a benne dolgozók fanatizmusa, a hippokratészi eskü és a paraszolvencia működteti… Mindezekből mára csak az eskü maradt. Valami miatt az elmúlt harminc évben regnáló kormányok egyikének sem „sikerült” a nemzeti összterméknek az egészségügyre fordított hányadát európai szintre emelni, nem sikerült az ellátás egy főre jutó hányadát megemelni, nem sikerült a döbbenetesen magas – 30% körüli – magánfinanszírozás arányát csökkenteni…
A Ferihegyi úti Rendelőben az elmúlt évtizedekben két jelentősebb beruházás történt: az egyik egy lift volt, melyet Demszky Gábor akkori főpolgármester nagy csinnadrattával adott át a népnek és amely liftbe nem fér be hordágy, így fekvőbeteg szállítására alkalmatlan… A másik a laboratóriumunk felújítása volt, ahol viszont reggel fél 10-től érdemi munka  évek óta nem folyik, ugyanis az asszisztensnők 11 órától kénytelenek a Kórházban tevékenykedni. Ábrándos tekintetű Horváth Ágnes minisztersége idején az intézményünk által beszedett vizitdíj se nálunk landolt, ugyanis az általunk megkeresett mintegy 52 millió forintból a Bajcsy Kórház vásárolt ágyakat…
Beruházások kellenek tehát, melyet a jelenlegi helyzetben a Kórház részéről nem látok biztosítottnak. Nem cél a leválást követően a Bajcsyhoz való szakmai kötődésen változtatni; az a kiszolgáltatottságunk megszűnésével még szorosabbá is fűzhető. Cél viszont, hogy a Rendelő önkormányzati kezelésbe vételével megszűnjék annak veszélye, hogy közel 90 ezres kerületünk járóbeteg-szakellátása profitorientált magánbefektető kezébe kerüljön.